(𝑂𝑙𝑖𝑣𝑖𝑎)

Minden sötét volt. A fülem sípolt. Az egész testem égedt.

Körbe körbe forogtam de csak két személyt látam.
Egy hollófekete hajú férfit kinek igező zöldeskék szemei rabul ejteték enyémeket. És egy fehérhajút ki
megvetően nézett engemet.
Loki és Pietro.

Csák értetlenül néztem őket. Majd lassan elindultam Pietrohoz.
- mit keresel itt?- fogtam meg kezét de ő elrántotta azt és csak egy szót hajtogatott: válassz

•Hirtelen minden elkezdett kirajzolódni. Loki eltűnt és csak keten voltunk egy kisebb teremben.

- te elvárod, hogy kedves legyek ezek után?- kiáltottam idegesen
- én voltam melleted és nem ő de te képes lenél vele menni?- mondta halkan de anál ijesztőbb hangon
- melletem voltál? Megakartál ölni, te kaptál egy újabb esélyt de azt is eljátszotad de te mellettem voltál mi?- sutogttam fenyegetően- ő megmentette az életem nem hagyta, hogy meghaljak pedig nem kellett volna megtenie....hónapokon keresztül ápolt de te voltál mellettem Maximoff? És én azt hittem Wanda a szörnyű- siettem el•

Fejem rázva léptem messzebb a fiútól. Majd hátrálva ütköztem neki az isten mellkasának.
- te is megpróbáltál megölni igaz?- remegett meg hangom, de az ő válasza is ugyan az volt mint Maximoff-é: válassz

• - ma azt hitték együt vagyunk-bámultam a fehér plafont mosolyogva
- mióta ide hoztalak azt hiszik- nevetett fel- még Odin is arra vár mikor jelentem be, hogy a jegyesem vagy
- végül is én mondtam, hogy ne aludj az én szobámban....majdnem minden reggel itt találnak lassan még a gyerekünket is megtervezik
- helyesbítek a gyerekeinket...nem kell nekik ezt a feladatot elválalom én magam
- legjobb barátok vagyunk és te komolyan a gyerekeinket tervezed? Kezdem azt hinni te terjeszted ezt a jegyesek vagyunk dolgot- csaptam mellkasára
- ha én terjeszteném akkor igaz is lenne
- a csínytevések istene és az igazság furcsa páros
- ez egy kicsit szíven ütött- mosolyodott el halványan

- te szegény pára- öleltem át nevetve mikőzben fejem melkasára hajtottam- Olivia Odinson.....még csak nem is hangzik rosszul
- furcsa páros lenénk de a név tényleg találó

- köszönöm- mondtam hosszas halgatás után
- mit?
- az életem és mindent amit értem tetél Loki.....•

(𝐸/3.)

A péntek hamar eljött. Lokin kívül senki sem tudott a dologról így könyű dolga volt. Egy kis varázslat és már is Olivia testében ált a tükör előt. Már csak egy gond volt még pedig a kiszökés ami nem is volt olyan nehéz mint gondolná az ember.

Amint mindenki elvonult a szobájába Loki észrevétlenül elhagyta a tornyot. Bár így simán megszökhetne még se tette csak szórakozni akart. Nem is sejtette mi vár rá a sikátorban.

Amint oda ért Olivia emlékeiben látott fiúval találta szembe magát.

- hát eljötél- mondta mosolyogva
- mint láttod- dobta hátra szőke haját...le sem tagadhata volna, hogy élvezete ezt az egészet
- hiányoztál Davies- ölelte meg
- jahh te is- veregedte meg válát egy grimaszal arcán majd gyorsan eltolta magától
- és milyen a szuperhős élet?- vonta fel szemöldökét
- nagyon jó- mondta egy műmosolyal arcán- bár kicsit fájdalmas volt az elmúlt pár nap

- ezt, hogy érted?- vonta össze szemöldökét
- áh nem érdekes, volt ki gondoskodjon róla, hogy jól érezem magam- harapta be alsó ajkát mire a mutáns fiúnak a féltékenység ült ki arcára- talán valami baj van? sápadt letél- próbálta vissza tartani nevetését
- semmi baj csak...áhh hadjuk
- esetleg zavar, hogy más gondoskodott rólam és nem te?-sétál hozzá egyre közelebb oldalra döntött fejel- hogy te helyeted más érintett?- suttogta és
mostmár nem tudta elrejteni mosolyát

- mi van veled?- értetlenkedett Pietro
- mi lenne?
- más vagy...- suttogta
- vagy csak rosszul ismersz- vált komolyá arca
- nem de a dolgom kezded megkönyíteni- nyúlt zsebébe
- mir...?- de egy percre belé fagyott a szó mikor szúrást érzet oldalánál- komolyan?- nevetett fel- megakarsz ölni?
- én nem akartalak de magadnak kerested a bajt azal, hogy a rossz oldalt választottad- nyomta a falhoz nyakánál fogva
- azt hiszed enyivel megtudsz ölni?- lett egyre szélesebb mosolya- ahoz több kéne nem gondolod?
- de...csak játszunk egy kicsit
- benne vagyok- rúgta meg őt mire enyhített a szorításon így kitudott szabadulni- az érzelmeid elgyengítenek ezt mindenki tudja de, hogy enyire...szánalmas- rúgta ki lábát így a földra küldve a fiút- azt javaslom először küzd le az érzelmeid utána talán lessz esélyed- húzta ki oldalából a kést és a fiú lábába szúrta azt majd elhagyva a helyszínt indult vissza a hatalmas épülethez.......