- minden rendben lessz- fogta meg a fiú kezét Wanda
- persze tiszta boldogság ez az egész végül is csak életem szerelmét készülök mégölni- motyogta a fehér hajú és jobban összehúzta magán kabátját
- elárult téged és mindenkit de te még sem vagy képes bántani?
- képes vagyok- remegett meg hangja- de akár mit is tett atól még az én szememben sosem lessz áruló- futott el

( 𝑒𝑘𝑜̈𝑧𝑏𝑒𝑛 𝑎 𝑡𝑜𝑟𝑜𝑛𝑦𝑏𝑎𝑛:)

- pihened kéne- ált Steve Tony mögé aki az ájult lány melett ült
- nem vagyok fáradt
- persze a fekete karikák a szemed alatt is eről árulkodnak- fogta meg vállát mosolyogva- itt maradok vele menj csak
- rendben- ásított egy hatalmasat- de nem gond ha nem akarod szivesen itt vagyok
- Stark mész a saját lábadon vagy vigyelek én?
- értettem kapitány- forgatta szemeit nevetve majd elhagyta a szobát

Amerika ismert hőse sóhajtva komoly arcal tett le egy levelet a szobában lévő asztalra. Nem tudta ki küldhete és bármenyire is kiváncsi volt nem bontotta ki.

Komoly arcal ült le az ágy szélére és Olivia kezét a sajátjába véve gyengéden szorított rajta egy kicsit. Igazából csak most tűnt fel neki milyen csendes a lány nélkül az egész epület. Mindenki szívébe belopta magát a kedves még is néha kemény természetével.

- Loki azt mondta kicsi az esély ara, hogy hallasz minket de azért elmondom- hajtotta le fejét szomorúan- tudod furcsa nélküled. Ha úgy veszük szinte te tartotál egyben minket. Megakartál minket ölni de az helyet kihoztad mindenkiből a legjobbat. És minél hamarabb felkelhetnél már kezd hiányozni a legjobb barátom aki nap mint nap az idegeimen táncol- nevett fel halkan miközben a szemesarkában megjelent egy apró könycsep amit gyorsan letörölt mikor kopogást hallott
- megnézném ha nem gond- lépett be a fekete hajú isten
- csak nyugodtan- ált fel melőle ezel helyet adva neki- miért érdekel enyire Olivia sorsa?- bukott ki belőle a kérdés hosszas csend után
- magamért teszem- forgatta szemeit
- lehet elenségek vagyunk és gyűlöljük egymást de ezt a "magamért teszem" dolgot a többieknek ad be
- és én még azt hittem Thor a mamlasz- motyogta fel sem nézve dolgából- pedig csak is magamért teszem nem érdekel mi lessz vele de így megszabadulok a cellától nem mintha ez rád tartozna- Loki komolyan gondolta minden szavát de tudta, hogy van igazság abban amit a kapitány mondott....

Nem csak magáért tette, volt valami a lányban ami miatt akaratlanul is agódott a sorsáért. Olyan volt mint ő anyi különbségel, hogy Olivia képes volt eldobni a maszkot amit viselt és a jó útra lépni. És ha az isten tagadta is de tisztelte őt. Hazugságban nővelkedett és elviselte a minden napos kínzást de az helyet, hogy leragadt volna ott és a rossz oldalon maradjon bele ugrott az ismeretlenbe ezel az életét kockáztatva.
Akár, hogy is nézte egy volt a történetük még is más.

- először nem akartad megmenteni mi változott?- vonta fel szemöldökét
- talán süket vagy?- pedig a fájdalmas sikítása és az emléke volt ami más véleményre térítette
- talán igen- indult az ajtó felé de hirtelen megtorpant
- meg sem mozdulok- válaszolt a még felsem tett kérdésre szemforgatva
- köszönöm- suttogta

***

- mondták már, hogy rossz társaság vagy?- döntötte fejét az ágyra miközben a földön ült- hova sűlyedtél Odinson....egy ájult lánytól vársz választ- nevettet fel kínjában....órák óta csak ült és várt, hogy felbukan valaki ő pedig eltűnhet a szobából- az meg mi?- kérdezte magától mikor megláta az asztalon lévő levelet- remélem nem bánod- kapta le és azt felbontva olvasni kezdte

Olivia!

Lehet nem érted miért is írom ezt a levelet most neked. De nagyon fontos! A HYDRA újabb küldetésel bízott meg minket e miatt New York-ba utazunk.
A Bosszúállók tornyától nem messze van egy éterem kérlek menj az az melleti sikátorba péntek éjjel én ott foglak várni...!

U.i.:Szeretlek...!

Pietro!

- ez annyira édes, hogy mindjárt hányok- tette az ágyra a levelet- de talán ha már itt vagyok szórakozhatok is egy kicsit- mosolyodott el sunyin.....