Órák teltek el mióta Thor elment
Loki-ért. Senki sem rajongot azért, hogy ide jön de ha tényleg segíthet akkor megéri. Tonyt lehetetlen volt elrángatni az ájult lány melől.

Mindanyian agódtunk de bele kellett törődnünk, hogy mi itt nem segíthetünk.

( 𝐿𝑜𝑘𝑖)

- szóval mire is képes ez a lány?- kérdeztem inmár a midgardi mozgódobozban álva
- uralja a tüzet, gyógyít és irányítja az emberi elmét- nem is olyan rossz egy midgardihoz képest
- akkor miért nem gyógyítja meg magát?- értetlenkedtem
- testvér figyeltél te az elmult két órában?
- nem- mosolyodtam el büszkén

***

- Stark kérlek- fogta meg a fémember vállát Rogers
- rendben- ált fel majd elém sétált- ha bántod meghalsz- tűnt el a szobábol a többiekel együtt

- furcsa ember vagy te- térdeltem a földön fekvő lányhoz- kár érted...pedig sokra vihetnéd

Eszemben sem volt segíteni bár tudtam ez az egyetlen reményem a szabadsághoz. De az önfejűségem erősebb volt annál, hogy megmentsek egy Midgardi boszorkányt.

- biztosan nagyon szenvedsz- suttogtam és kisimítottam egy fehér tincsét arcából- rossz lehet, hogy ami megvéd mindentől most belülről szagat szét.....egy kicsit még én is sajnálom, hogy a gyógyításod nem képes már egyben tartani- mosolyodtam el ördögien- talán ha nem idegeskedtél volna anyit még mindíg jól lehetnél de hát késő bánat- tettem kezem foró arcára mire nagy levegőt vett és lassan kezdte kinyitni vörös szemeit de azonal le is csukta azokat én pedig elkaptam kezemet

- tudsz rajta segíteni vagy sem?- nyitott be hirtelen Thor
- 𝑘𝑒́𝑟𝑙𝑒𝑘- hallottam egy erőtlen hangot de nem beszélt legalábbis nem úgy, hogy a menydörgés istene is halja azt
- talán még tudok de haldoklik nem igérhetem, hogy ebből felépül a tűz ami benne ég erősebb bárminél- ha akarnám már jobban lenne de élvezet nézni, hogy a Bosszúállók egyik tagját szépen lassan hadja el az élet
- Loki most az egyszer ted meg amit kérünk....ezen múlik a te sorsod is- persze megmentem asztán vagy Midgardon tölthetem a büntetésem hátra levő részét vagy a celában
- én megteszem már csak rajta múlik minden- dehogy teszem......

***

- hogy van?- kérdezte az íjász
- a teste elenál mindenek- és ebben még csak nem is hazudtam- szóval nagyon is rosszul
- nem halhat meg- hajtotta le fejét Stark- majdnem elpusztítottad New Yorkot biztos tudsz valamit amivel meggyógyíthatod- tudok is....
- a halál egy olyan dolog amit nem álíthat meg varázslat
- csak, hogy ő még nem halott- fonta keresztbe kezeit a vörös bérgyilkos
- ez igaz csak egy a gond, hogy nem sokáig van még köztünk.....szomorú dolog ez elég fiatalnak tűnik de hát- sóhajtottam drámaian- a halál nem válogat- próbáltam elrejteni mosolyomat és nem is volt olyan nehéz egy emlék miatt ami nem az enyém volt

𝐸𝑔𝑦 𝑠𝑜̈𝑡𝑒́𝑡 𝑡𝑒𝑟𝑒𝑚𝑏𝑒𝑛 𝑣𝑜𝑙𝑡𝑎𝑚. 𝐴 𝑘𝑜̈𝑧𝑒𝑝𝑒́𝑛 𝑒𝑔𝑦 𝑣𝑜̈𝑟𝑜̈𝑠 ℎ𝑎𝑗𝑢́ 𝑙𝑎́𝑛𝑦 𝑢̈𝑙𝑡 𝑘𝑖𝑘𝑜̈𝑡𝑜̈𝑧𝑣𝑒. 𝐴𝑧 𝑒𝑔𝑒́𝑠𝑧 𝑡𝑒𝑠𝑡𝑒́𝑡 𝑎 𝑣𝑒́𝑟 𝑙𝑒𝑝𝑡𝑒 𝑒𝑙 𝑑𝑒 𝑚𝑒𝑔𝑠𝑒𝑚 𝑛𝑦𝑖𝑘𝑎𝑛𝑡. 𝐶𝑠𝑒𝑛𝑑𝑏𝑒𝑛 𝑡𝑢̋𝑟𝑡𝑒 𝑎 𝑓𝑎́𝑗𝑑𝑎𝑙𝑚𝑎𝑡 𝑒́𝑠 𝑎𝑧 𝑢́𝑗𝑎𝑏𝑏 𝑢̈𝑡𝑒́𝑠𝑒𝑘𝑒𝑡. 𝐴𝑧 𝑎𝑟𝑐𝑎 𝑒́𝑟𝑧𝑒𝑙𝑒𝑚 𝑚𝑒𝑛𝑡𝑒𝑠 𝑣𝑜𝑙𝑡.

𝐴 𝑠𝑧𝑒𝑚𝑒𝑖 ℎ𝑎𝑙𝑣𝑎́𝑛𝑦 𝑝𝑖𝑟𝑜𝑠𝑎𝑘 𝑣𝑜𝑙𝑡𝑎𝑘 𝑑𝑒  𝑛𝑒́ℎ𝑎- 𝑛𝑒́ℎ𝑎 𝑘𝑒́𝑘𝑒𝑛 𝑐𝑠𝑖𝑙𝑎𝑛𝑡. 𝐻𝑖𝑟𝑡𝑒𝑙𝑒𝑛 𝑎𝑏𝑏𝑎 𝑚𝑎𝑟𝑎𝑑𝑡 𝑎 𝑘𝑖𝑛𝑧𝑎́𝑠𝑎 𝑒́𝑠 𝑎 𝑓𝑒́𝑟𝑓𝑖 𝑘𝑖𝑠𝑒́𝑡𝑎́𝑙𝑡 ℎ𝑒𝑙𝑦𝑒𝑡𝑒 𝑒𝑔𝑦 𝑓𝑒ℎ𝑒́𝑟 ℎ𝑎𝑗𝑢́ 𝑓𝑖𝑢́ 𝑠𝑢ℎ𝑎𝑛𝑡 𝑏𝑒.

- 𝑚𝑖𝑒́𝑟𝑡 𝑛𝑒𝑚 𝑏𝑖𝑟𝑠𝑧 𝑒𝑔𝑦𝑠𝑧𝑒𝑟 𝑎𝑧 𝑒́𝑙𝑒𝑡𝑏𝑒𝑛 𝑐𝑠𝑒𝑛𝑑𝑏𝑒𝑛 𝑚𝑎𝑟𝑎𝑑𝑛𝑖?- 𝑘𝑎𝑝𝑡𝑎 𝑓𝑒𝑙 𝑎 𝑙𝑎́𝑛𝑦𝑡
- 𝑡𝑎𝑛𝑢𝑙𝑑 𝑚𝑒𝑔 𝑃𝑖𝑒𝑡𝑟𝑜, ℎ𝑜𝑔𝑦 ℎ𝑎 𝑎𝑧 𝑒𝑚𝑏𝑒𝑟 ℎ𝑎𝑙𝑔𝑎𝑡 𝑛𝑒𝑚 𝑒́𝑟 𝑒𝑙 𝑠𝑒𝑚𝑚𝑖𝑡
- 𝑒́𝑠 𝑡𝑒 𝑒𝑧𝑒𝑙 𝑚𝑖𝑡 𝑒́𝑟𝑠𝑧 𝑒𝑙?
- 𝑓𝑖𝑔𝑦𝑒𝑙𝑚𝑒𝑡 𝑒́𝑠 𝑡𝑖𝑠𝑧𝑡𝑒𝑙𝑒𝑡𝑒𝑡𝑡
- 𝑚𝑖𝑒́𝑟𝑡 𝑡𝑖𝑠𝑧𝑡𝑒𝑙𝑛𝑒́𝑛𝑒𝑘?- 𝑒́𝑟𝑡𝑒𝑡𝑙𝑒𝑛𝑘𝑒𝑑𝑒𝑡𝑡
- 𝑚𝑎𝑗𝑑 𝑒𝑔𝑦𝑠𝑧𝑒𝑟 𝑚𝑒𝑔𝑒́𝑟𝑡𝑒𝑑- ℎ𝑢𝑛𝑦𝑡𝑎 𝑙𝑒 𝑠𝑧𝑒𝑚𝑒𝑖𝑡

A fejemet megrázva próbáltam kiűzni őt a fejemből de tudtam, hogy lehetetlen. Nem ő akarta, hogy lásam az emlékeit csak mikor ébren volt az én fejemben járt és akarata elenére ott is maradt.

- Loki!
- hmm?- néztem körbe
- próbáld meg kérlek- fogta meg vállamat Thor és már folytatta volna de egy fájdalmas sikoly belé folytotta a szót
- Stark- szóltam utána- ne menj úgy sem segíthetsz- 𝑑𝑒 𝑡𝑒 𝑖𝑔𝑒𝑛...hallottam meg fejemben hangját

Francba az önfejűségel. A fémembert alrébb lökve indultam az emelet felé.

- csak, hogy tud utálak- térdeltem a lány mellé majd melkasára helyeztem kezem és lehunytam szemeim- ez így nem lessz jó- ültem le a levegő után kapkodva- hideg kell neki- fordultam a csapat felé akik időközben értek ide
- te elég hideg vagy nem?- vonta fel szemöldökét "bátyám"......hülyébb mint amilyenek látszik
- igen de nem tudom egyszere lehűteni és életben is tartani őt te mamlasz-forgatam szemeim- felkel kelnie ide nem vagyok elég egyedül neki is küzdenie kell vagy felesleges minden

Nem tudom miért érdekel mikor pár perce a halálát kívántam. Talán csak mert emlékeztett magamra. Jobban megjárta a poklot mint a társai de még is képes küzdeni. Ne gondoljátok, hogy ha megmentem átérek a jó útra. De enek a lánynak élnie kell. Túl erős ahoz, hogy veszni hadjam.

- és még is, hogyan érjük el, hogy felkeljen?- szólalt meg Amerika csilagos hőse
- azt már bízátok rám a ti dolgotok, hogy hideg helyre vigyétek.....