- szóval ez lenne a híres Bosszúállók tornya?- néztem fell a magas épületre karba tett kézel
- igen- tette kezét vállamra Stark mire a hányinger kapott ell
- ved le a mocskos kezed rólam Anthony- szűrtem ki fogaim közül
- nyugi van kis lány nem kell mindenen felkapni a vizet- vette le rólam kezét és a félelem ült ki arcára
- akkor próbálj meg nem játszani a tűzel Stark- súgtam fülébe majd az oldalán megindultam a toronyba...

***

- ez lessz a te szobád- nyitott be egy szobába Rogers- egyébként készülődj Fury nemsokára itt lesz- indult kifele
- Steve várj- kaptam keze után- ki az a Fury?- döntöttem oldalra fejem értetlen arcot vágva pedig igazából majdnem, hogy többet tudtam a félszeműről mint ő maga
- A SHIELD igazgatója de Stark már egy párszor elmondta- húzta félmosolyra ajkait
- tudod valami elvonta róla a figyelmet- léptem közelebb hozzá majd végig simítottam hátán mire egy nagyot nyelt- fáj még a hátad?- vontam fel szemöldököm
- nem- nyögte ki nehezen
- tényleg? Elégé csúnya seb volt- néztem szemeibe tettet-et agodalomal

- azért nem volt olyan vészes
- lábra sem bírtál álni Kapitány- és milyen öröm volt azt nézni
- tudod mit hadjuk ezt- mosolyodott el halványan
- rendben de ha fájna csak szólj- sutogtam fülébe miközben mutató újamal végig simítottam nyakán- és segítek- hajoltam el tőle lassan ő pedig gyorsan távozott a szobából- miértnem hagytam én ezeket meghalni istenem- forgattam szemeim majd becsaptam az ajtót

***

Csak áltam a teraszon és bámultam ki a fejemből. Mint ki derült egy jó ideig itt leszek még vagyis hát a parancsig biztosan.

A félszemű szerint kellek a csapatba. Szegények még csak nem is sejtnek semmit. De nekem annál jobb, minél inkább a szivükbe zárnak majd annál fájdalmasabb lessz ennek az egésznek a vége.

- mi ez az ördögi mosoly Oliva?- lépett mellém Stark
- előszöris ne merj így hívni másodszor pedig csak elképzeltem, ahogyan lerúglak a torony tetejéről- forditottam fellé fejem

- talán szólnom kené Furynak, hogy gondolja átt ezt az új csapattagos dolgot- nevetett fel majd a korlátnak dőlt- alig vagy itt fél napja de már a frászt hozztad a többiekre
- talán rád nem?- sétáltam elé
- nem- nézett komolyan szemeimbe
- tényleg Stark?- hajoltam közelebb hozzá kezeim pedig megtámasztottam két oldalán- én nem így látom- sutogtam fülébe
- talán Rogersnél ez be vált de ő nem én vagyok- mosolyodott el
- nem értem miről beszélsz- hajoltam közelebb arcához
Csak egy lökés lenne és beteljesülne amire vágytam de nem, hogy a többiek elkapnának de még Strucker is kicsinálna amiért nem azt tettem amit kért.

- de te nagyon is jól tudod miről beszélek Davies- fordított helyzetünkön és inmár én voltam a korláthoz szorítva
- nem meg mondtam, hogy ne játsz a tűzel Stark?- vontam fel szemöldököm komolyan
- én nem játszom vele csak tisztázni szeretnék pár szabályt- komolyodott el ő is

- na had haljam- döntöttem hátra fejem egy sóhaj kiséretében
- első szabály az erődet rajtunk nem használhatod- jo vicc biztos, hogy nem tartom be- a második szabály csak akkor használhatod a képeséged ha nagyon de tényleg nagyon muszáj...
- és ha megsérültök?- vágtam szavába
- az az egy képeség kivétel azt bármikor használhatod- forgata meg szemeit- harmadik szabály a tornyot csak az egyikünkel hagyhatod ell amíg nem tudjuk, hogy megbízható vagy e- ha hiszitek ha nem nekem egyre inkább erősödik a vágyam aziránt, hogy lelökjem őt inen

- ne forgasd még végül kiesik- téptem ki kezeim az övéi közül- és ha te már így megmondod mit tehetek akkor nekem is van egy szabályom ami rád vonatkozik- böktem ell magamtól- soha ne érj hozzám mert nem lessz szép vége- sétáltam be....

Méghogy csak ha muszáj. Nevetséges. Csak egy dologra egyikőjük sem gondolt, hogy úgy kutakodom a fejükben, hogy még csak észre sem veszik szerencsétlenek....