Mielőtt bele kezdenék szeretnék néhány dolgot tisztázni. Eltűntem elég hosszú időre és ennek az oka, hogy nemtudtam ide feljelentkezni. Lehet most is ritkán lesznek részek ugyan is új profilomon( tarzan_odinson) írom az új történeteket amik saját véleményem szerint sokkal jobbak ezeknél hiszen ha helyesírásban nem annyira fejlődtem( bár nagyon rajta vagyok az ügyön😅) de az eltelt idő alatt fogalmazás szintjén sokkat fejlődtem. Köszönöm ha elolvastad és ha érdekelnek az ottani történetek néz bele..! ❤️

¬Csend uralkodott a szobában. Olivia képtelen volt kiverni fejéből Pietro mit is tett. Lassan a nap is felkelőben volt, s ezt a hatalmas üvegfalon keresztül csodálta. Loki békésen szunyókált a lány előtt ki azóta is a férfi melet ült.

A tudat, hogy két hétig úgymond kómában volt, fojtogata őt. Mintha a mély tengerbe dobták volna és egy lánc csak egyre jobban rángatta volna a mélységbe bárhogyan is úszot felfelé.

- Loki! - Suttogta, bár úgy gondolta bizonyára az isten ezt nem halja.

- Baj van? - Pattantak ki szemei és a lányra kapta tekintetét.

- Miért akartad leigázni a földet? - Kérdezte komolyan, de igazából ő sem értette miért is tette fel ezt a kérdést.

- Bonyolult... - Sóhajtott. - És te miért akartad megölni őket? - Utalt a Bosszúállókra.

- Hosszú történet. - Jelent meg egy szomorkás mosoly arcán.

- Van időnk! - Vonta meg vállát.

- Tizennégy éves voltam. Tipikus lázadó voltam. Mindíg harcoltam a szüleim ellen csak azért mert nem engedtek el bizonyos helyekre. Bár ma már értem miért. - Hajtotta le fejét és nem volt biztos benne, hogy folytatni szeretné e. - Egy nap csak arra lettem figyelmes, hogy a szüleimre rá omlott az épület. Én tehetetlenül néztem végig. Stark ott volt. Egészen pár héttel ezelőttig abban a hitben éltem ő tette. Mint kiderült a HYDRA volt. Én naív az ő oldalukon harcoltam. Hagytam, hogy szörnyet teremtsenek. A bosszú elvakított ezért tettem amit mondtak. Meg akartam ölni Tony-t és a többieket. Aztán Clint segített, hogy rá jöjjek arra, hogy még sem vagyok olyan amilyenek hittem magamat. Nem vagyok egy érzéketlen szörnyeteg akinek tartott mindenki. Csak kár, hogy az egész életem egy hazugság volt...

- Ezt, hogy érted?

- Azt hittem tudom kik a szüleim. Hogy milyen a múltjuk. De minden csak egy mese volt. Az apám nem is az apám és... - De itt megakadt s nem is kellett többet mondania a szeméből hulló könyek többet mondtak minden szónál.

- Tudod nem csak te nőttél fel hazugságban. Odin és Frigga nem a szüleim. Bár Frigga úgy kezelt mintha a sajátja lennék, Odin mindíg is éreztette, hogy nem vagyok fontos.- Mondta érzelem mentes arcal, de belül hatalmas harcot vívott.

- De gondolom a te vérszerinti szüleid nem szörnyetegek.

- Nagyon is azok voltak. Ahoz képest, hogy a '' rajongóm'' voltál keveset tudsz. A te édesapád nem lehet olyan vészes.

- Rám vadászik Loki. - Húzta el száját.

- A szöszi? Nem roszból de az nem tiltott, hogy az apádal romantikázol? - Vonta fel szemöldökét.

- Mi? Dehogy! Jézusom.. - Nevetett fel. - Pietro nem az apám.

- Akkor elég sokan vadászhatnak rád.

- Nem is sejted mennyien.

- A többiek bizonyára örülni fognak, hogy felkeltél. - Terelte el a témát.

- Pedig hátba szúrtam őket.

- De ezek után is kitartnak meleted.

- Nem érdemlem meg a törődésüket. Sőt azt sem, hogy megmentetél.

- Ved úgy, hogy ez egy új esély volt az élettől. Nem mindenkinek adatik meg.

- Te is kaptál, másképpen nem lennél itt. Tudod sosem gondoltam, hogy tudsz ilyen is lenni. - Mosolygot Lokira kedvesen.

- Őszintén? Én sem.......

Csak mosolyogva figyelték egymást, mit sem sejtve, hogy jobban fognak egymástól függeni mint azt jelen helyzetben gondolták volna......