Vini: (szokásához híven szórakozott hangulatban van, így befészkelte magát egy kis időre Judasékhoz, mert egy szerencsétlen, hogy nem tudja kifizetni a számláit, hiszen azt a kis pénzt is, amit néha kap, elkölti... Na mindegy is, a kanapén zabálja a meggyes bonbont)

Judas: (már három napja nem látták otthon, és egyszer csak betoppan az ajtón kicsit szétmardosva)

Vini: (felfigyel rá) Szóval mégis csak felmentél a Mennybe.

Judas: Miből gondolod?

Vini: Abból, hogy a sebeken kívül tele vagy fehér tollakkal, amik feltehetően az angyalok szárnyaiból származnak. Rád támadtak, mi?

Judas: Azok a galamblelkűek le akartak lökni a felhőkről. Egyébként te mi a fenét keresel itt?

Vini: Hát... Hónap vége és... Tudod.

Judas: Lassan már lakbért kérhetnék tőled.

Hope: (megjelenik hirtelen) Judas! Hol az ördögben voltál? És... Hogy nézel ki? Csak azt ne mondd, hogy részegen összeverekedtél valakivel.

Vini: A jó lelkekkel...

Hope: Nézd meg! Nem vagy itthon. Ez a lány meg egész nap itt lopja a napot.

Judas: Hope...

Hope: Ne, ne is kezd el! Minden az én nyakamba szakad, mert te mindig csak szórakozol. Itthon vagyok két gyerekkel, halálra aggódom maga miattad, ráadásul még itt ez az Istenverte csapás is. Elegem van! (megfordul és visszamegy a konyhába)

Judas: Szívem...

Hope: Hallgass! Meg se szólalj! (visszafordul) Nem mellesleg... Ha már itt vagy, légy oly' szíves, tedd magad hasznossá, és ezzel a lánnyal menjetek el a sarki kisboltba, és vegyetek egy új Vans cipőt a gyereknek. Már napok óta rágja a fülem miatta. (oda adja Judasnak a pénzt) Ne is lássalak titeket vacsoráig!

Judas: (fordul Vini felé vádlóan) Ez is a te hibád. (kilép az ajtón)

Vini: Persze, minden az én hibám. (megy Judas után)

Judas: (a kisboltban, amíg Vini nem figyel, lenyúl egy üveg jó minőségű tequilát, hogy legyen mivel kiengesztelni a feleségét, mert a Whisky szagától is már Hopenak égnek áll a haja) Óh, és ez le is van árazva. Az egyik szemem sír, a másik meg... Üveg. Igen, sajnos csak félszemmel láthatom.

Vini: Judas!

Judas: (elrejti gyorsan az üveget, nehogy Vini elrontsa a meglepetést)

Vini: Megtaláltam a cipőt.

Judas: Szuper! Menjünk!

Vini: (hazafelé a kérdéseivel zaklatja Judast) Na és kivel találkoztál a Mennyben?

Judas: Szűz... Khm "szűz" Máriával... És a fiával, Lyézussal.

Vini: Ők küldték rád az angyalokat?

Judas: Ja!

Vini: (kuncog)

Judas: Mi olyan vicces?

Vini: Semmi, semmi.

Judas: (amikor hazaértek, belépve az ajtón látja, hogy Hope Thomassal beszélget)

Hope: (...) De a rózsaszín kádban is?

Thomas: Igen.

Judas: Mi a baj?

Hope: Én nem tudom, hogy mi ütött Lucyba. Befestette az egész kádat rózsaszín filccel. Thomas meg most fürödni szeretne. Megmondtam neki, hogy várjon amíg lemosom a kádat, de hát nem tudok én százfelé szakadni. A múltkor is... Pontosan te, Judas, egyedül voltál itthon, és amikor elmentél, nyitva hagytad az ajtót. A szomszéd kutyája, a Zoltán bejött a házba, és a fürdőkádunkban kaptuk meg. Biztos, hogy meghempergett benne, mert tiszta sár lett az egész kád, mivel kint nem rég esett az eső. (nézett Thomas felé) Most meg te is ezt akarod, Thomas? A kutya után abban a rózsaszín kádban fürdeni?! (már kidudorodtak az idegek a homlokán)

Vini: Atyaúristen!

Judas: Héj, héj! Édesem! (átöleli) Minden rendben?

Hope: (elkezd sírni) Nem, semmi sincs rendben. Judas, elfáradtam, én már két gyerekkel nem bírom annyira. (ránéz Vinire) Hárommal. Most is... Azt se tudtam, hogy hol vagy. A gyerekeknek is mit mondjak? Hogy lehet, egyszer nem jössz haza többet?

Judas: Sajnálom!

Hope: Judas! (a szemébe néz) Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, hozzád se mentem volna.

Judas: Milyen?

Hope: Úgy rossz, hogy az csak egy gyermeki ártatlanságnak tűnik. (megcsókolja)

Judas: Gyere velem! Hoztam nekünk valamit. (elindul Hope-ot előre engedve a hálószobába)

Thomas: És most... Mi lesz?

Vini: Most? Ezek már biztos nem jönnek ki a hálószobából. Gyere! Mi vacsoráig játszunk egyet, aztán majd összeütünk valamit hárman, Lucyval.

Thomas: Jó.

Lyézus: (hirtelen megjelenik a semmiből, és bekopog az ablakon) Héj! Üzenem Judasnak, hogyha még egyszer beteszi a lábát a Mennyországba, a hajszálain fognak hárfázni az angyaltanoncok.

Vini: Pfff... Átadom.

Lyézus: Anyámnak még most is idegrángásai vannak, ha csak rágondol.

Vini: Értettem. Viszlát! (elhúzza a sötétítőt)