Dean az egyik pillanatban még a bárban sétált a kiszemelt nő felé a másikban az utcán találta magát és az Impalát bámulta, amibe hátulról belement valami vadbarom és behorpasztotta a lökhárítót. Már éppen azon volt, hogy előkapja a fegyverét és ha kell akár a föld alól is előkeríti azt, aki ezt tette a kicsikéjével, amikor megrázta a fejét és mindent elfelejtett.

Sűrű köd borította el az elméjét és nem látott át rajta, annyira fullasztó volt. Csak pislogni és vergődni tudott. Aztán két puha kéz simított végig a halántékán és elhitte, hogy mostantól minden rendben lesz. Vetett még egy utolsó pillantást az előtte álló szikrázóan kék szempárba és lehunyta a szemét. Ekkor olyan emlékek kúsztak be a tudatába, amikről már azt hitte, hogy rég elfeledkezett. Ijesztő, de pár boldog pillanat is.

Érezte ahogy izzadság csorog végig a hátán és szabadulni próbált. Erre a halántékán lévő kezek vasmarokként tapadtak oda. Nem engedték el. Újra belemerült a képekbe.

Hányinger kerítette hatalmába, ahogy újra átélte a múltat. Látta a korábbi ügyeiket. A fiatal főiskolás Samet, a barátnőjét. Az apjukat. A fiatal Bobbyt. Még Rubyt is a különböző testeiben, amire dühösen gondolt vissza. Látta Lilith-et, Tessát a kaszást, Belát és Azazelt is. Az arcok csak úgy a szeme elé ugrottak. Aztán amikor a legszörnyűbb képek jöttek elő, az egész egy pillanat alatt eltűnt. Újra érezte a lábait a talajon és az ujjakat az arcán.

- Dean... - suttogta a nő. Szemei kikerekedtek, szaporán vette a levegőt. - Ő is látta a képeket? Hogyan? Kicsoda Ő? - A férfi kezdett pánikba esni. A teste még mindig zsibbadt volt, nem tudott mozogni. Mit tett vele az a ribanc?

Majd újra elborított a köd. Mintha kérdezett volna valamit a nő, ő meg mintha válaszolt is volna rá, de nem tudta mit. Nem értette. Fogoly volt a saját testében.

És felhangzott a hős hangja. A hang, ami utat tört a sötét fellegek között az ég felé. Ahogy egy romantikus regényben lett volna leírva. Szimplán csak megérkezett Sam. Épp ideje volt már. Nem siette el.

De legalább stílusosan csinálta. Előbb beleszúrt egy pengét a szörny oldalába, majd színpadiasan felkiáltott. Már csak a működ és a sikongató közönség hiányzott.

Dean épp azon merengett, hogy mennyire jól esne most neki egy hideg, csapolt sör, amit az ilyen helyeken árulnak. Mellé esetleg egy bécsi perec vagy egy nagy kosár popcorn. Igen, az mennyei lenne. De nem ábrándozhatott már tovább, mert a nő egy másodperc töredéke alatt átkarolta a nyakát, és nem a romantikus módon. A kezét a torkára kulcsólta és erősen tartotta.

- Ha csak megmozdulsz a bátyád nyaka bánja. - sziszegte Sam felé.

Dean szabadulni próbált, de a nő erősebb volt.

- Erősebb? Az nem lehet. - Egyre jobban ficánkolni kezdett, de ezzel csak annyit ért el, hogy a kéz szorítása erősödött a torkán és nem kapott rendesen levegőt.

- Nyugodj már meg - súgta a fülébe, de nem hallgatott rá. - Neki nem fog parancsolni!

Samre nézett, aki csak állt ott, mint egy darab fa. Nem csinált semmit. Dean belátta, hogy megint magának kell kézbe vennie az irányítást. Így jobb ötlet nem lévén imádkozni kezdett.

Igen, imádkozni. De nem holmi nagyobb hatalomhoz, csak Castielhez. Ő kellett most ide.

Percek teltek el, de az angyal csak nem tolta ide a seggét. Sam csak meredt a nőre, pislogás nélkül. Dean meg... Dean legalább nem fuldoklott. Ez is valami.

- Rebekah - szólalt meg a hosszú némaság után a fiatalabb Winchester. - Nem kell ezt tenned. Mi tudunk segíteni.

- Segíteni? - kacagott fel a nő lágy, csilingelő nevetéssel. - Ugyan miben?

- A gyilkosságok...

- Ti ezt nem értitek! -vágott közbe a szöszi. - Lehettek akármilyen nagy vadászok, akik számtalanszor meghaltak, akkor se tudtok semmit erről a városról.

- Vadászok? Honnan tudsz.. - Sam végre a bátyjára pillantott, akit annak ellenére, hogy nem önként fedte fel az emlékeit, bűntudatos arccal nézett vissza rá. - Te mondtad el neki? Hogy tehetted? - most rá nézett dühösen.

- Észnél vagy ember? - Deannak nehezére esett kimondani a szavakat a kéz szorításától.

Sam pislogott párat és megrázta a fejét. - Lehet ővele is azt művelte a nő, amit velem is - futott át Dean agyán és még mérgesebb lett a fogva tartójára. Senki sem szórakozhatott az öccse fejével.

Kezdett elege lenni. Gyorsan ki kellett valamit találnia. Az "A" terv Sam sikertelen mentőakciójával befuccsolt. A "B" Castielt jelentette, de ő nem jött. Kellett egy "C".

- Rendezzük el most ezt, Winchester. - szólt a nő. - Elfogyott a türelmem. Mindenki azt mondja, ez idővel változni fog. Nos, itt az elő példa. - Sam látta, ahogy a szája sarka gúnyos mosolyra húzódik. - Van egy ajánlatom.

A fiatalabb testvér kérdőn nézett rá. Dean csak tagadóan rázta a fejét.

- Nem kell üzletet kötni, mindenkivel - próbálta súgni az öccsének a szemével, de az nem vette a lapot. Vagy vette, csak hidegen hagyta, hogy mit gondol a bátyja.

- Hallgatlak.

A nő végigsimított az egyik ujjával Dean nyakán, akit ettől kirázott a hideg.

Azonban, akármit forgatott a fejében, azt már nem tudhatták meg, mert váratlan látogatójuk érkezett.

- "B" terv. - tátogta Dean, közben a sikátor másik felében álló ballonkabátos alakot nézve.

- Castiel - Sam meglepődött.

Az alak, végigsimított amúgy is makulátlan öltözékén és érdeklődve nézett végig az előtte lévő jeleneten. Szeme végigsiklott a nő kezén, amivel a barátja nyakát karolta át. Kérdőn nézett Samre.

- Jöttem, ahogy tudtam.

- Nem sietted el - Dean nem tudta csukva tartani a száját.

~

Rebekah értetlenül nézett hol a Winchesterekre, hol a ballonkabátos ürgére, aki a semmiből tűnt fel. Érezte, hogy nem egy ember, de nem tudta, hogy mi lehet. Vámpír biztosan nem. Elmosolyodott a gondolatra, hogy van egy rejtett oldala annak a világnak, aminek a részesei voltak a testvéreivel együtt.

- Ha Nik megtudná, hogy a húga előtt álló testvérpár legalább annyiszor halt már meg, mint egy átlagos vámpír, és ennek ellenére emberek, lyukat fúrna az oldalába a kíváncsiság. Ha tudná, hogy naponta vadásztak le szellemeket, olyan vámpírokat, amiket még sose látott, vérfarkasokat, akik mintha nem is vérfarkasok lettek volna, sőt egyszer még egy életre kelt madárijesztőt is... de nem tudta. És nem is fogja megtudni.

A vámpír továbbra se engedte el a Winchestert, csak bámulta a hirtelen érkezett vendéget.

- Mivel ilyen udvariatlanul tört ránk, az lenne az figyelmes öntől, ha bemutatkozna. - ejtette ki kristálytisztán a szavakat. Nem látott más utat az információgyűjtésre. Bár Sam és Dean nem szedett verbénát a harmadikból áradó erő megijesztette. Soha nem tapasztalt még ehhez foghatót. El is játszott a gondolattal, hogy egy mozdulattal elintézi a fivéreket és utána foglalkozik a kabátossal, de elvetette. Élve akarta őket. A kabátos sorsát még nem döntötte el.

A férfi értetlenül nézett vissza a vámpírra. Majd közelebb lépett.

- Sajnálom. Castiel vagyok. Az Úr egyik angyala.

Sam fél kézzel rácsapott az arcára. Úgy nézett az Úr angyalára, mint egy gyengeelméjűre.

Rebekah kíváncsian szemlélte az imént bemutatkozót.

- Angyal? Angyallal még sose...találkoztam.

A férfi nyelt egyet és segítségkérően nézett a szabad Winchesterre. Annál pont most telt be az utolsó csepp is.

- Ne játszadozz velünk. Próbáltam szép szóval, de ha kell erőszakhoz fogunk folyamodni. Engedd el Deant és tárgyalhatunk. - ingerült volt a hangja. - Az előbb mondani akartál valamit nem? - enyhült meg.

Ám a nő csak felkapta a vizet.

- Szép szóval? - ért hozzá fél kézzel az oldalához. - Ez neked a szép szó, Winchester? - támadt egy ötlete. Akkor a könnyebb utat választja. Egy testvér is jobb a semminél. - Fogalmad sincs mire vagyok képes.

Lehunyta a szemit, amikor kinyitotta látta ahogy az előtte állók hátrahőkölnek. Hófehér arcát fekete erek hálózata szelte át a szemei alatt. A szemei, amik elvesztették kékségüket, és szintén sötéten tündököltek. Szemfogai kibújtak. Incselkedve nézett rájuk, majd belevágta a fogait Dean nyakába. Nem okozott komoly sérülést a férfinak, de a testvére távlatából úgy tűnhetett. A férfi összerándult az éles fájdalomra, de Rebekah megtartotta. Egy csepp vért se nyelt le, félt, hogy nem tudta volna visszafogni magát. Amint kellő sebet okozott felkapta a fejét és a férfiakra nézett. Lenyalt az ajkáról egy kósza vörös cseppet. Ennyit engedett magának, de ennyi is elég lett volna ahhoz, hogy rögtön a férfinak essen. Nem tette meg.

Sam és Castiel csak döbbenten bámulták az előttük végbemenő mozdulatot. Sam már mozdult is volna, hogy a nekiugorjon a nőnek, amikor az hátralépett és rákacsintott a férfira.

- Még találkozunk. - pillantott komolyan a vadászra, azzal elsuhant. Igen. Nincs jobb szó arra, amit művelt. Talán a hihetetlen-gyorsan-elfutott megteszi. Mert az történt.

A fiatalabb testvér és az angyal keserűen nézett Dean hűlt helyére. Akit a szemük elől raboltak el, és még ezt sem tudták, hogy mi volt az elrabló.