2017.01.03 Szombat                                                                    

LISA SZEMSZÖGE 

Éjjel kettő óra 

Sikítva ülök fel az ágyamban. Felkapcsolom a lámpát, majd zokogva nézek magam elé.

Mindent vér borít!

Izzadságcsepp gördül le a homlokomról.

Anyám hangját hallom az ajtó mögül, aki kétségbeesetten rángatja a kilincset.

- Kicsim engedj be! – Miért zártad be az ajtót?

Oh! Hogyha tudná, hogy nem én zártam be az ajtót, meglepődne.

- Jól vagyok. A könnyeim záporozva futnak végig arcomon, égetik a bőrömet.

- Nem vagy jól. - Tudom hogy nem vagy jól. Édesanyám, zokogva csúszik le a földre majd fejét az ajtónak támasztja. – Itt vagyok szívem, ne félj!

- Nem anya, én nem félek. Zokogva rázom meg a fejemet majd szép lassan lehunyom a szemeimet.