Lassan emeletem tekintetem rá és el se akartam hinni hogy ő az....
Ő akit már 5 éve nem láttam és aki...hm...igen jó csávó lett belőle öt év alatt. Szőke haja rövidebb viszont tökéletese be van lőve, arcszőre is van kicsi ami jól is áll neki. Kék szemei tán még szebbek lettek az évek múlásával és még csillogóbbak. Viszont az ajak PC akkor még nem volt....De elismerem hogy jól áll neki. Trikóban volt ami látni hagyta karját ami úgy látom izmosodott. Lábai ,csak úgy mint mindenki, fekete csőfarmerben de cipője neki fekete tornacsuka és csodás módon nem bakancs. Végül ismét arcát néztem és elmerültem azokban a kékségekben. Nem tagadom ,hogy régen oda meg vissza voltam Luke-ért de azok az érzések már rég elmúltak. Éjszakákat bőgtem át azután hogy elmentek a szüleivel Európába. Nem tudom melyik országba, melyik városba, csak annyit tudok hogy Európába ......jó messze innen

-Meg se mukkansz?-törte meg a kettőnk közt uralkodó csendet

-LUKE!!!!-Szinte már visítottam az örömtől és nagyban vigyorogva vetem magam a nyakába.

-Ennyire örülsz nekem?- lepődött meg de azért szorosan ölelésébe zárt

-Igen! Ennyire.....-suttogtam nyakába. Szinte már a sírás kerülgetett és most nem szomorúságtól, hanem mert boldog vagyok ,hihetetlenül boldog hogy Luke itt van

Lassan távolodtunk el és csak néztük egymást mosolyogva. Jó okés férfiasodott de azok kisfiús vonásai megmaradtak még ...pl a gödröcske az arcán. Mondjuk azok egy életre ott maradnak amit nem is bánok. Sokszor volt hogy ölelésért könyörögtem és azt a gödröcskét nyomkodtam közbe. Értelme nem sok volt de a végén jókat nevettünk rajta és így vissza gondolva még mindig vicces. Lassan felállt majd kezét nyújtva felsegített engem is. Fejével a egy irányba bökött. Fogalmamam sincs hova megyünk , csak azt vettem észre hogy egy parkban vagyunk ami szinte már olyan mint egy erdő, na de itt leültünk egy padra.

-Mesélj már! Európa milyen?- tettem fel a már régóta foglalkoztató kérdést

-Nagyon jó. Angliába teljesen más a kultúra mint itt- Válaszolta. ÁÁÁ szóval Angliába voltak.

-ÉS milyen?

-Minden féle furcsa kaja van ott és néhány meglehetősen ehetetlen . Például valami lében valami hagyma ami olyan mint az úfó szem.

-Ufó szem?Ez meg milyen hasonlat?-nevettem szinte már a képébe

-Szép....Na de volt ott tepertős pite is vagy mi a franc. Na arról már ne is beszéljek. Meg az angolok tiszta hülyék. Komolyan alig értettem őket és olyan erős volt az az átkozott akcentusuk is-magyarázott. Hát erről rájöttem hogy nem igazán szeretett kinn lenni Angliába- Vágytam ide vissza.... Jó volt meg minden de itt jobba szeretek lenni. Ausztrál vagyok és én a kenguruk közt jobban megélnék mint az Angolok közt- Na jó ezen megint csak nevetni tudtam. Még hogy a kenguruk közt! Ennek a srácnak a humora is jobb lett nem csak a külseje.

-És hogy hogy visszajöttetek?

-Egyedül jöttem vissza-hajtotta le a fejét szomorkásan amit nem igazán értek

-Hogy hogy egyedül? - Ez engem is érdekelt , csak remélni tudom hogy nem szakítok fel nagy sebeket

-Hát...Apa autóbalesetet szenvedett és rögtön szörnyet hallt és anya.....ő ezt nem bírta. Nagyon szerette apát ,ahogy én is, és anya......ön....ön...Nem bírom kimondani ,sajnálom.-Mondta és most már megértem miért is jött vissza és hogy miért ilyen....letört

Egyből ölelésembe zártam és ekkor hallottam meg hogy sír. Luke sírt, régóta ismerem de még sose láttam sírni. Hagytam hogy hozzám bújjon és az se érdekelt hogy összekönnyezi a trikóm...kit érdekel az ilyenkor?!

Luke nagyon szerette a szüleit és most el tudom képzelni milyen szar lehet neki. Az apja szörnyet hallt ,az anyja meg öngyilkos lett ,az istenit! Nagyobb szüksége van rám mint valaha! Lassan távolodott el tőlem és orrát megtörölve nézett rám. Szemei pirosak és duzzadtak, arca csillogott a könnyektől.

-Bocsánat-szipogta

-Ugyan Luke. Ne kérj bocsánatot. Megértem hogy inkább itt vagy mint ott ahol a szüleid...meghaltak.-újra megöletem és most ő is vissza ölelt.-És a bátyáid? Ők hogy fogadták?

-Ők igazából jobban. Nem kezdtek el bőgni mint egy óvódás és férfiként viselkedtek. Ők mondták azt is hogy jobb lenne ha haza jönnék és én meg is fogadtam a tanácsukat.

-Jól tetted. Ők is itt vannak és én is. Ha bármiben segíteni kel tudod hogy rám számíthatsz.-mosolyogtam rá a legőszintébb mosolyommal. A szavaimat teljesen komolyan gondoltam, ugyanis én mindig is ott voltam neki és ő nekem olyan mintha az öcsém lenne.- Figyu...menjünk vegyünk csokit. Kell boldogság- fogvillantósan mosolygok rá.

Felálltunk és elindultunk ki az erdőből ,be újra a civilizációba. Mindent meg fogok tenni hogy Luke itt töltött napjai egyre jobbak legyenek és ne gondoljon a szüleire. Az első lépés pedig ,hogy teli tömöm édességgel mert tudom milyen édes szájú tud lenni. Mikor kiértünk parkból egyből megpillantottam a kedvenc édessége boltomat és Luke kezét megragadva húzom magam után be a boltba ahol jobbnál jobb édességek voltak a polcokon. Itt engem már ismernek így nem volt meglepő mikor az eladó éni le vett egy fehér csokit a polcról és oda készítette maga elé, hogy ki fogom fizetni. Már csak Lukenak kell valami ami tudom is mi lesz. Levettem a első polcról egy epres csokit és a mellette lévő polcról meg egy zacskó szőlőcukrot ugyanis imádjuk a szőlőcukrot. Odavittem az eladó hölgyhöz és kifizettem az édességeket. Na ez is meg volt már csak el kell fogyasztani a finomságokat. Kijöttünk a boltból és a fehér csokit egyből nyitottam ki és az epres csokit meg Luke kezébe nyomtam, nem habozott, szinte cincálta le a csomagolás és úgy ette a csokit mint egy cukor éhes kisgyerek.....aranyos volt

-Luke...lssan mennem kell haza-mondtam neki miközben elindultunk az utcán

- óóóó.... Kár. Holnap is talizunk? Lécci -nézett rám azokkal az igéző kék szemeivel, kiskutyákat megszégyenítő nagy szemekkel

-Hát oké.....-adtam be a derekam de nem mintha ellenkeztem volna -Holnap négykor ott annál a padnál az erdőben

-Rendben-vigyorgott én meg ölelésembe zártam és a hátó zsebébe tömtem a szőlőcukrot

-A tied és gondolj arra hogy én és a barátaid és a bátyáid itt vagyunk neked - néztem mélyen a szemébe majd arcára adtam egy puszit

-Megprobálok-sóhajtott

-Na de megyek mert lekésem a buszt- öleltem meg utoljára és mos már tényleg elindultam a buszmegállóba

Ez a mai napom egyben jó is meg rossz is volt. Megismerkedtem egy tök jófej srácal aki még nevettetni is , komolyan ha nem lenne zenész akkor még komikusak is elmehetne. Na de Luke a másik tényező aki feldobta a napom mert olyan jó hogy 5 hosszú év után ismét láthatom mosolygós arcát. Bár most nem sokat mosolygott bár meg is értem. Nincs oka a mosolygásra a szülei miatt. Szegényt nagyon megviselte a haláluk és ezt rossz látni. Rossz látni hogy egy folyton vidám ember most szomorú és összetört de ezét vagyok én ,hogy segítsek neki ezt az időszakot átvészelni.

Na de a nagy gondolkodás közbe beértem a buszmegállóba. Most se sokan voltak ,csak megint az a kis srác aki mint mindig a telóját nyomkodta és egy csaj aki a suli nagymenője volt. Ki nem állhatom a csajt, igazi ribi stílusát már a tökéletességre fejlesztette. És ott volt..ott volt a fejkendős srác is.....

*********************

Na sziasztok !

Itt a harmadik rész is :) Remélem tetszett. Nyomot is hagyhattok.Kommenteljetek ,nem harapok :)