*Michael Clifford*

Nem tudom mi ütött belém de amikor Angie-vel sétálok egyszerűen elkezd a gyomrom gőrcsberándúlni és valami bizsergést is érzek. Azota miota előszőr találkoztunk minden nap elmentünk sétálni. Mindig szed virágot és koszorút vagy épp karkötőt csinál. Nekem is szokott csinálni amit én csak megmosolyogni tudtam.
Mondani szokta ,hogy milyen cuki orrom van...hát mindenki az orrommal van megáldva??!! Nem a Pc vagy a színes hajam a feltűnő...áá neeem, az orrom az amit mindenki egyből észrevesz.

Most is épp sétálunk vagyis én sétálok Angie mellet aki olyan kislányosan ugrál, néha felvesz egy virágot a kis csokrához. És mind ezt mosolyogva teszi. Ő tipikusan az a lány aki a szabadban sokkal jobban szeret lenni mint ,hogy bent a szobájában poshadjon a telefonját nyomkodva. Samsung galaxy grand prime telefonja van ami nagyon jó de ő kb arra használja a telot amire ki is találták: a telefonálásra. Másra nem is használja mert ha teheti inkább idekint van és élvezi az a életet.

A gondolataimból az zökkent ki ,hogy Angie pont beugrik elém egy nagy mosolyal majd egy puszit nyom arcomra amin nem kicsit lepődtem meg. A fülem mögé rak egy kicsi kis piros virágot de ehhez is pipicskedett. Ennek az lett a következménye ,hogy arca pont egymagasságba lett az enyémmel. Visszaereszkedett de akkor olyat tett am megint meglepett.
Szorosan hozzámbújt miközben karjait nyakam köré kulcsolta, arcát a mellkasomba temette. Hirtelen köpni nyelni nem tudtam de aztán mosoly kúszott ajkaimra és karomat a derekára helyezve öleltem vissza.
Teljes ellentéte vagyok ennek a lánynak már kinézetre is. Punk-rock vagyok, rock zenét szeretem, kocka vagyok és hát élek halok a pizzáért, egy hülyegyerek vagyok és még sorólhatnám. Ő viszont egy kedves édes vidám lány aki nem is tudom miért áll velem szóba. Ellentétek vagyunk de mégis úgy vonz magához mint a mágnes.

-Kedvellek Mike-suttogta mellkasomba. Előszőr azt hittem rosszul hallok és csak képzelgej de aztán felemelte fejét és csodásan csillogó szemeit az enyémekbe fúrta.-Jobban mint hinnéd-nem úgy tűnik mint aki zavarban van. Könnyedén mondta ki a szavakat miközben csak édesen mosolyog. Megszólalni nem tudtam, csak tátogtam mint valami hal erre itt kinevet. -Vicces vagy...

-Angie...-nyögöm ki a nevét. Gratu Mike ki tudtad mondani a nevét! Tabzs emberek Tabzs!

-Igen?-néz rám kíváncsian.

-Én is téged-suttogom vigyorogva mire ő is elvigyorodik. -Mond csak...leszel a barátnőm???

-Örömmel-hajól kicsit közelebb pipicskedve-és...kapok is valamit?-suttogja ajkaimra

-Még szép.-hunyom le a szemem

Megszüntettem a kettőnk közt lévő távolságot. Lassan táncoltak ajkaink egymáséin. Sima csók volt, semmi nyelves de nekem már ennyi is elég volt. Angie törékeny lány és vele....nem akarom elszúrni. Ő az a lány akire szükségem van és aki mellet boldognak érzem magam. Kell nekem ,szükségem van rá.

*Angie*

Jesszusom ,hogy milyen rég vártam erre! Mike olyan különleges fiú...talán ez az egyik dolog ami megfogott benne. Teljesen magába bolondított csak én ezt..elég furán mutatom ki ,tudom. Mike folyton mosolyog holott tudok a legjobb barátjáról és arról is hogy az anyja korházban van de ő mégis mosolyog és jókat nevet. Már akkor megfogott kisugárzásával mikor megláttam őt gitározni az utcán. Ő az egyetlen aki a barátom és mostmár a párom is. Mindenki furának tart és bolondnak de igazából nem érdekelt a véleményük. Szeretek a bőrőmben lenni és nem akarok más lenni.
Lassan távolodtunk el egymástól. Csak vigyorogni voltam képes és ő is megvillantotta fogait. Tenyerem az övébe csusztattam mire ő összekulcsokta ujjainkat.

-Na gyere punk-rockom most pedig megyünk pudingot enni hozzám-elkezdtem húzni magam után amit ő csak tűrt. Sose volt még fiúm mert az összes fiú furcsának tart de Mike nem. Ő megért és énis őt.....

******
Ez most nem lett túl hosszú de attol remélem tetszett
Puszi:Loki ❤