Egy nagyon rövid rész

Luke Hemmings

Három nap múlva fellépés szabadtéren és utánna meg egy interjú. Ash ha dobol akkor olyan fejet vág ,hogy az valami hihetetlen.
Amikor visszanézem a koncerten készűlt fotókat akkor olyanokat szoktam röhögni azokon amiket ő van hogy már a földön fetrengek mint valami retaldált.
Imádom mikor ilyen fejeket vág mert akkor jókat tudunk nevetni rajta. De a mosolyát mégjobban szeretm mert ha boldog akkor az olya....jó. Én is boldog leszek tőle. Jesszus, Hemmings!!! Milyen nyálas gondolataid vannak, fúj!!!! Nem vagyok normális. Mi a szent szar van velem már 2 napja??? Ashtonnal nem feküdtem le de nem is akartam, aztán ott van az ,hogy azt álmodtam ,hogy kézen fogva sétálok vele az utcán és vigyorgunk mint a vadalma, na meg ott van az ,hogy a tévézésnél ma reggel hozzábújtam valamiért. Nem értett miért csinálok ilyeneket és most se értem. ...... Ahogy ölelt ma reggel az elindított bennem valamit amit sehova se tudtam rakni. A gyomromba akkor olyan mintha pillangók csapkodtak volna. Tetszett ez az érzés de egyben furcsáltam is mert sose éreztem még azt a bizonyos pillangó hatást.

-MI VAN VELEM?- kiabáltam el magam elég hangosan. Leszartam mindent csak azt akartam ,hogy normális legyek és ne Ashton járjon a fejembe.

-Nem tudom mi van veled de nem jössz enni? Van pizza- hallom meg azt a oly jól ismert hangot mire odakapom fejem.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top

Tags: