DÉLUTÁN

Luke Hemmnings

A pillanat amikor nagyban nézed a twittert és az üzeneteket vizslatod a rajngóktól az valami felbecsülhetetlen. Sok olyat kaptam ,hogy "szakíts Ashtonnal és legyél a férjem 😍" Meg olyanokat ,hogy "Lashton is real!!! Tudtam!!" De a legjobb és a kedvencem ez "Az a geci! Imádlak titekeeeeet! Olyan ah meg ahw! Te jó ég! Szeretlek titeket! Imádom a dalaitokat és tudom ,hogy ugyse fogsz válaszolni, sőt meg se nézed ezt az üzimet de annyira szeretlek titeket."

Ha csak tudná ,hogy imádok a rajongóimmal beszélgetni. Nem mindenkinek írok vissza csak aki nekem szimpi és ez a csaj szimpi nekem szóval válaszolok neki.

"Szia. Igazán örülök ,hogy boldogságot tudtunk neked okozni😊" -Írtam le és közben mosolyogtam. Imádom. Szeretek a rajngókkal csak úgy random akár milyen átlagos témáról. Szinte alig 5 perc mulva jött a válasz

"TE JÓSÁGOS ÉG!!! Válaszoltál nekem!!! 😢😢😢😢!!! MINDJÁRT SIRNI FOGOK!!"

" Ne sirj. Legyél vidám. Na és miujság?"

"épp hitetlenkedek és félek ,hogy ez csak egy álom és igazából nem válaszoltál nekem"

"Én is ugyan olyan átlagos vagyok csak a munkám nem átlagos 😊😀."

"Na de most lenyugszok. Amugy nem sok minden volt velem mostanában. Unalmas napjaim vannak 😐"

"Néha én is szeretnék unatkozni 😧."

"És veled mi újság? El se hiszem meg mindig ,hogy veled beszélgetek. 😅 ilyen tök átlagos dolgokról"

"Semmi különös. Holnap nem fogok ráérni már megint 😴. És Calum ma tök undi dolgot zabált össze. Fhuj."

És igazából ez a beszélgetés elhúzódott délután 4ig. Ez a csaj tök normális és rendes szóval be is követtem. Kevés embert követek twitteren de őt felveszem a listámra. Mondjuk egész végig hitetlenkedett ,hogy velem beszélget pedig nem vagyok nagy szám. Tudok gitározni és nem olyan szar a hangom és ennyi. Ugyan olyan átlagos 19 éves kis szar vagyok. Hat most na. A fandom a második családunk. Nincs különösebb neki mint pl a directionereknek vagy a selenatorokonak vagy hogy kell mondani. Csak szimplán 5sos fanok oszt cső. 5sos family. Ennyi. Mit kell ezt bonyolítani.

-Hallod! Hahó! Föld hívja Lucas Robert Hemmingset!!!-lengette meg előttem a kezét Mikey. Megráztam a fejem mire el is tüntek gondolataim és a színes hajúra figyeltem.

-Igen?

-Csak annyi ,hogy segítened kéne keresni a lakáskulcsot.-mondta lazán de ez nem olyan kis probléma. Be vagyunk zárva a saját lakásunkba és nincs pót kulcs és mire ezt az információt felfogta az agyam már dobtam is le a telefonom a kanpéra és pánikolva kezdtem el keresni a kulcsot. Felkutattam a kanapé alatt, Ashton szobáját,Calum szobáját és szegény srác csak az ágyán feküdve nézte végig ahogy felforgatom a szobáját. Az összes fürdőszobát megnéztem, a retyót, a konyhát majd a saját szobámat. Mikey is össze vissza keresgél a lakásba amit egy fél óra alatt csatatérré alakítottam de a szobám a legbrutálisabb. Na ott mintha kitört volna a harmadik világháború. De egyszer csak Mikey megáll és a farzsebében kezd kotorászni. Hunyorgott egyett majd előhúzta a ...lakáskulcsot.-Megvan -vigyorgott hülyén de én csak villámokat szóró szemekkel nézek rá majd neki is rontok. A hátára ugrottam és ütögettem a mellkasát. Ekkor barmot az ég se teremtett. Jajveszékelt és ment össze vissza ,hogy száljak már le róla de nem fogok egyhamar mert most nagyon felidegesített. Csatateret csináltam az egész házból a kulcs miatt és errefel ott van a zsebében!!!

-Szájjá' mán' le rólam ember!!-kiabálja

-Nem!!!

-De!!!

-Itt meg mi a lószar történt?-hallottuk meg Ashton hangját ahogy ráemeltük tekintetünket. A mozdulatban mind a ketten megálltunk és csak meredtünk Ashtonra.

-Kérdezd Gordont!-vágtam rá

-Nem vagyok Gordon! Utálom azt a nevet!

-Leszarom !!!

-ISMÉTLEM!!! MI A SZAR TÖRTÉNT!?!?!?!?!?-Na jólvan ez annyira ilyesztő volt Ashtontól ,hogy még Mikey hátáról is lepattantam.

-Nem talátuk a kulcsot. -adta a választ Gordon

-A zsebedben volt te baromarc!-pöcköltem homlokon.

-Istenem. Komolyan mondom ,hogy néha kivetném magam az ablakon. -sétált el Ashton botránkozva.

Egymára néztünk a színes hajúval és kitört belőlünk a röhögés. Hát marakodtunk egy jót de mindig utánna csak jót röhögünk a hülyeségeinken vagy a piti kis dolgokon amiken össze tudunk kapni.

Mikor a röhögés alább hagyott akkor magára hagytam Mikeyt és a szétdobált cuccokat nagyjából a helyére raktam majd bementem Ashtonhoz. A trikóit pakolászta meg a hosszú ujjúit. Mostanában azokat hordjuk mert hűvös van kint.

-Szét rámoltad a ruháimat is?-emelte rám tekintetét. Elég morcosnak tűnt.

-Igen de sajnálom. Pánikba volt esve.-léptem oda hozzá.

-Annyira fel tudtok néha húzni, ugye tudod? -állt meg velem szembe.

-Igen-hajtottam le a fejem szánakozva. Annyira szánalmas vagyok néha ,tudom.

-És ,hogy mind rohadt nagy gyerekek vagyunk...

-Igen.

-De.-nyúlt állam alá és maga felé fordította arcom. Borostyán szemei csillogta a délután napsugaraktól amik bevilágítottak a szobába. -Tudod mit? Én így szeretlek. -mosolyodott el majd egy puszit nyomott ajkaimra.

****

Puszi:Loki❤

U.i: helyes irasi hibak miatt elore is bocsanat.
Es egy kep Mikeyrol. 😍😍😍