Már egy jó pár éve tevékenykedem itt wattpadon. Ez alatt az idő alatt sok minden megváltozott bennem. Most úgy érzem, hogy egy olyan oldalra találtam rá, ami talán a legjobban segít abban, hogy megtalálhassam önmagam. Sokszor elmeséltem már azt, hogy engem mi juttatott el idáig, és most ezt megint megteszem. Talán még a pontos időt is megtudom mondani, hogy mikor történt ennek az egésznek a kezdete.

~

2018. április 22... Ezen a napom regisztráltam fel wattpadra. Hogy hogyan találtam rá? Ezen a napon kellett látnom azt a videót is youtube-on, amiben erről az alkalmazásról volt szó. Nem... Nem Nabu videójában, őt sokkal később ismertem meg. Az egyik kedvenc youtuberem, Csillsz készített egy olyan videót, hogy milyen alkalmazások találhatóak a telefonján. Én nem tartom az ilyesfajta videókat hülyeségnek, hiszen most pont emiatt köszönhetem azt, hogy itt vagyok. Igen... Rajta volt a wattpad is a telefonján, és ettől a perctől kezdve az életem egy új irányba kanyarodott...

Nem hazudok, ha azt mondom, hogy nekem már kicsi korom óta az életem része a történetalkotás. Emlékszem, hogy mindig egy darab lapot grafitceruzával felosztottam különböző részekre négyzetekben, vagy éppen egy füzetben egy oldal volt egy képkocka. Ezekbe a felosztott négyzetekbe pálcikaembereket, fákat, állatokat, virágokat, házakat rajzoltam. Aztán szép lassan ezek a képkockák egy történetet alkottak.

Ez valahogy így nézett ki:

(Azt ne kérdezzétek, hogy itt mi történik, a tizedik kép után már én is elvesztettem a fonalat.)

Később, még a mostani önmagamat is meglepve, olyan sztoriötletek pattantak ki a fejemből, hogy érdemes volt azokat papírra vetni. Most visszaolvastam őket, és igaz, hogy csak röviden van felvázolva a történet meg a szereplők, de úgy is csodálkozom magamon, hogy mire voltam képes akkor. Nos, azért írtam papírra, mert akkor még nem volt nálunk internet, és valahogy akaratlanul is az írásba menekültem, nem csak egy egyszerű hobbi volt ez számomra.

Az első ilyen történetem az egy négyzethálós füzetbe írott csoda volt "A nagy tizenhatos" címmel. Csináltam a sztorihoz egy kapcsolati hálót*, egy-egy nagyon szép, hosszú, részletes karakterleírást a szereplőkhöz magazinokból kivágott majd beragasztott modellképekkel mellékelve, és... Ez ennyiben ki is merült.

*A kapcsolati háló (ezt egy magazinban láttam) annyit takar, hogy ilyen pókábra szerűen néz ki, és különböző vonalak jelzik a szereplők közötti kapcsolatot. Megmutatom nektek, hátha nem zavarodtok bele a sok vonalba:

A következő történetem "A váltózás naplója" volt, majd a folytatásban "Az új generáció". Itt már inkább fejtettem nagyobb hangsúlyt a történetre, mint a szereplőkre.

Na de itt nem álltam meg, mert közben dalszövegeket is elkezdtem gyártani. Jó sokat, több, mint 60 biztos van, amiket, ha egyszer úgy adódik, akkor megmutatok nektek egy könyvben, persze csak a legjobbakat. És ha ez még mindig nem elég, akkor egy csomó albumborítótervet is rajzoltam a dalokhoz. Majd egyszer a dalszövegekkel ezt is megmutatom nektek.

Aztán lett internetünk, és minden megváltozott. Nem foglalkoztam már annyira ezekkel a dolgokkal, és őszintén, nem hittem volna, hogy valaha is írni fogok többé. Amikor hallottam a wattpadról Csillsz videójában, belegondoltam abba, hogy miért nem próbálhatnám ki. Úgy írhatok meg egy történetet, hogy az szépen is kinézhet. Megalkothatom a borítót, a leírást, külön részek vannak, illeszthetek be képeket és videókat, létrehozhatom a saját profilom. Az egész egyszerű, nincs eltúlozva, szép, és ha az embernek van egy kis kreativitása, akkor gyönyörű munkákat tud kihozni belőle.

Tehát én Csillsz által felregisztráltam erre az oldalra. Magamat ismerve, most azt hinném, hogy meglenne a pillanatnyi örömöm, és akkor azzal ennyi, többet nem foglalkoznék a platformmal. De valahogy mégis sokkal jobban érdekelt, így publikáltam is az első sztorimat. Majd még egyet és még egyet. És így szép lassan lett egy kis birodalmam a wattpadon.

~

VNUS42NA... Csak így egyszerűen. Nem volt sem karakter, sem egy személy, nem volt saját világa, nem volt háttértörténete, csak ez a név. Pontosabban Venus Fortuna, aztán a Venus becézése lett a Vini. A profilomon mindig jelen volt ez a jó és rossz kontraszt, így lett aztán Vini egy félig fehér, tiszta és félig fekete, sötét angyal, egy keverék, mint karakter. Végül ez a karakter lett lassan az én személyiségem része.

De beszéljünk egy kicsit a wattpados könyveimről is. Gyorsan publikáltam is a legelső történetemet "A halál sötét angyala" címen, bár nem volt hosszú életű, mert nagyon elrontottam, és inkább nem írtam újból. Aztán jött a "High Rock Music", ami egy magas srácról szólt volna meg a rock zenét imádó barátnőjéről, de ez is szintén törölve lett. Amiért a szívem fájt nagyon törölni az "Az Ördög nyaklánca" és "Az Ördög szíve", mert maga a sztoriötlet egyszerűen zseniális volt, na de hát a kivitelezés körül-belül 60 résszel... Bevallom macerás lett volna akkor újraírni, de jó hír, hogy a napokban tervezem visszahozni ismét az ördögök világát. És így el is érkeztünk a "Miss Lottie"-hoz, a szerintem legértékelhetőbb művemhez. Utána jön az összes többi könyvem, amit még fent találtok.

Mivel wattpad, akkor kihagyhatatlan az a név, hogy JUDAS DYMOSS. És most itt a legtöbb ember foghatja a fejét...

Amikor felregisztráltam erre az oldalra, még nem tudtam, hogy mi lesz belőle. Csak írtam pár történetet unaloműzés gyanánt. Aztán belebotlottam egy könyvbe. Elég érdekesnek tűnt, a borítója is kimagaslott a többitől, ezért úgy döntöttem, hogy beleolvasok. "Judas atya". Nem tudtam, hogy mire számítsak. Az elején furcsa is volt az egész történet. Ez egy paródiakönyv? Rámentem a profiljára. Dr. Judas rendel... WTF? Végül annyira belemélyedtem a részeibe, hogy a végén már csak sírva röhögtem rajtuk. Aztán ő is rátalált az én egyik könyvemre, onnantól kezdve mondhatom azt, hogy igazán megkedveltem. Judas volt az, aki miatt most én itt tartok, és sikerült egy eléggé szerethető közösséget megismernem.

Anno Judas-hoz tartozott egy bizonyos Patkány nevű felhasználó, aki rátalált az "Undorító igazság" című könyvemre, és belekötött abba, hogy én helytelennek ítélem meg a novellákat. Egy szó, mint száz, nem engedtem az igazamból, sose szoktam, már csak büszkeségből sem, ő meg szépen hozzám külte Judas-t. Ő viszont tök lazán lerendezte, és komolyan, nekem volt megtiszteltetés, hogy írt a könyvem alá, mert én imádtam a munkásságát. Ki fejeztem neki hálámat, és egyszer volt ahhoz is képem, hogy tanácsot kérjek tőle egy bizonyos dologban. A kérdésem felé pedig az volt, hogy hogyan kell jó kritikákat írni, mert eléggé szúrta a csöröm az itteni selejtes és közhelyes könyvek sokasága. Szerettem volna azokat kielemezni, de közben valami más történt... Judas elmondta, hogy igazából csak kevesebb kép kell és több szöveg, mert tudni illik, hogy a kritikakönyvek többsége wattpadon abból áll, ami nem is kritika, csak pár képernyőkép, egy rosszul megírt vélemény vagy éppen mese. Na hát én el is indítottam a könyvem egy olyan résszel, ami azt taglalta, hogy milyen egy jó kritika, és a könyvemet is úgy építettem fel, hogy kiemeltem benne a jó meg rossz dolgokat. Egyből érkeztek is a kérések, amire nem számítottam, így nem igazán volt időm magamtól kiválasztott könyveket kritizálni. Mindegy, örültem, hogy a kivitelezés sikerült, és hogy a könyvem is fellendült. Igyekszem minél előbb folytatni.

~

Ezek után szépen, csendben írtam tovább wattpadon a történeteimet, a kritikáimat, és folyton azon vagyok, hogy mivel tehetném még jobbá az oldalamat.