Koszos poharakkal ültek egy asztalnál. Bobby könyvet olvasott, hátha rájön mit kezdhetnének barátjuk problémájával.

Dean Sammel nem különben nagyon aggódott Castielért, hiába érezte nem régiben, úgyhogy az angyal elárulta őket. Nem bírta elfelejteni a sikolyát, s könnyeit ahogy látta, Rafael hogyan szúrja le a poklok új királyát. Még mindig maga előtt látta a jelenetett.

Túl erős a szorítás a karján, hogy kiszabadulhasson. Minden probálkozása hiába való, az angyal erősen fogja őt, még véletlenül se segíthessen volt barátjának.

- Castiel! Figyelmeztettelek téged, hogy esküdj fel a zászlóra vagy különben eltaposlak.

A sötét bőrű férfi lassan lépdelt elé, majd egy intésére Crowleyt, a poklok királyát hozták láncra verve, véresen. Castiel amint meglátta, vad morgás hagyta el ajkát, s újból kitörni látszott a fogássából. Hiába.

- Rafael.-a név után felhangzó nevetés még a király torkából is furcsa volt az adott szituációban.- Mondanám, hogy örülök, hogy látlak. De a pokolra kívánlak!

- Te jössz onnan, Crowley! Nem én.

- Pontosan. Jól tudom, milyen az. S higy nekem, az új változtatások már majdnem azt adják meg neked, mit én kaptam tőled!-hangja szemével együtt gyűlölettel szítva vetült az arkangyalra, majd szemét Castielre kapva folytatta.- Nem lesz baj. Csak tedd amit kell, s minden olyan lesz, mint ahogy lennie kell. Csak ted..

A szavak elakadtak, egy sikoly felhangzott.

Castiel arcát könnyek lepték el miközben vadul rúg-kapált. De már hasztalan volt. A pokol királya immár végleg eltávozott.

Az idősebb Winchester belerázkodott az emlékekbe. Nem is a brutalitással volt a gondja, hanem Castiellel. Még sose látta az angyalt előtte sírni, vagy akár kétségbe esve ordítani egészen addig a pillanatig. Most meg fent az ideiglenes szobájában fekszik napok óta, s csak nézz előre.

Már mindent megpróbáltak. Beszélt vele Dean, Sam, Bobby; hideg vizet locsoltak rá, megpofozták, de semmi sem használt. Dean már az angyaltalan mennyiségű alkohol belé öntését tervezte, a jóöregvadászgyógyszerre hivatkozva.

Így ment ez egészen eddig a napig. Balthazar váratlanul libbent be egy táskával a kezében, úgy szólván csak ő segíthet. Jobb ötletük nem lévén hagyták neki, hadd tegyen csodát.

Fél órával később megbánták. Castiel a pánik szobában magán kívül volt a fájdalomtól, a nehéz vasajtó sem tudta csökkenteni ordítását. Ezek után nem meglepő, hogy Samnek kellett visszafognia bátyja haragját.

- Mit tettél vele?!

- Semmit rosszat az égvilágon. Vagy olyat amit ő ne tett volna meg.

-Hazudsz!

- Azt hiszed? -Balthazar kacaja az amúgy se nyugodt Winchestert csak még jobban feltüzelte.- Még csak azt se tudod ki az akivel annyi éven át vadásztál.

- Valóban?!

- Nem tudod ki ő Dean. Nem ismeritek igazából őt. Én se ismertem fel.

Sam hangja értetlen volt, ahogy az elhangzottakat felfogta.- Ezt hogy érted?

Balthazar nagyot sóhajtva intett, hogy foglaljanak helyett majd egy pohár whiskyt öntve beszélni kezdett.

- Évezredekkel ezelőtt történt. Amikor még utoljára jártunk a Földön. Emlékszem egy este az arkok jobb kezei lejöttek hozzánk a mennyből, hogy felvigyenek egy angyalt. Nem tudni pontosan mi lett vele csupán szóbeszédek jártak köztünk, de úgy tartottuk, hogy az arkangyalok mértéktelenül bűnösnek találták. A kivégzése helyett azonban más megoldást választottak a problémára. Kifeszítették egy keresztre, ahol a lelkét két felé vágták. A jóra és a rosszra. Csupán az egyik emlékezet a másikra, amivel nem is foglalkoztak, csupán a pokolra dobták. Ám a másik lélekdarabbal, azzal tőrödtek. Úgy alakították, ahogy csak nekik tetszett. És ez a két lélek soha többet nem találkozott. Nos.. egészen eddig.-s azzal a lendülettel egy korttyal kiitta a poharát.

-  És mégis mit akarsz te ezzel a mesével? -Bobby hangja mély volt az angyal nevetése mellett.

- Mese? Az nem csak egy mese.

- Akkor mi? Idejössz hogy bosszút állj Casen, azért ami tett? Vagy..

- Nézd megértem, hogy mit érzel a kis barátod miatt Dean, de..

- Castiel az angyal a történetből? -Sam kérdése folytotta el a kialakulni kezdő vitát, azonban az angyal sóhaját csak felerősítette.

- Nem. Igazából sose létezett Castiel vagy Crowley. Csupán csak egy angyal élt, kitől elloptak mindent. Ezt akarta visszaszerezni Crowley, amit később már a barátotok is megértett.

- Mit akartak pontosan?

- Újraegyesülni. Visszatérni a kezdetekhez. Ismét eggyé válni.

- Akkor te..

- Crowley szétszórodott hamvai. Gondoltam egy próbát megér.

- Megérte.

Mindannyian az ajtóhoz kapták a fejüket. Ott állt ő, de mégis valaki más. Dean látta a szemében, látta ahogy belenézett. Ő már nem Castiel volt.

- Újra egyek vagyunk.