Hana kihúzta magát, felszegte a fejét és kecsesen lendítette a karját, ahogy a szép járásra egykor az anyja tanította. Ezzel a tekintélyt sugárzó megjelenéssel csak védekezett, nagyobbnak mutatva magát annál a léleknél, ami a feszültségtől benne remegett.

Akkor látta először Dazait, és hiába számított a hasonlóságra, a férfi vidám arca, huncutul fénylő szeme és világos, feltűrt ingujja megállásra késztette őt. Két méternél közelebb nem is jutott hozzájuk, hiába vitte utána még egy kicsit a lába, és már nem figyelt a tartására sem. Mereven bámulta Dazait és bár nem tudott beszélni, tátva maradt a szája.

- Ezért megöllek - suttogta Chuuya, amint a társa magukhoz szólította Hanát, és a lány felkelt a padjáról. Dazai kiszabadította a kezét a szorításából és csak mosolygott rá.

- Nem tennéd, amíg a kezemben van a sorsa - mondta, a folytatással ájulásközeli állapotba hozva Chuuyát -, és épp te adtad nekem.

A végrehajtó ezzel nem küzdhetett. A pirulákat nem vehette vissza és értelme sem lett volna: személyes összeköttetése nem volt Yosanóval, másban pedig nem bízott annyira, hogy a segítségét kérje. Dazai is túl sokat tudott, innen egyikük sem táncolhatott vissza.

Veszekedésre különben sem maradt idejük, mert Hana odaért hozzájuk. Dazai, látva a megállását, tett felé két kis lépést, megszüntetve a kelleténél nagyobb távolságot, és a legbizalomgerjesztőbb hangján megszólította:

- Köszönöm, kisasszony, és nagyon örülök, hogy idefáradt hozzánk - mondta, végig Hana nagyra nyílt, szürke szemébe nézve. - Megkérdezhetem a nevét? Sajnos annál többet, hogy Chuuya barátnője, még nem tudtam meg magáról.

Hana a légzésére figyelt, hogy Dazaijal szemben is végig nyugodt maradjon, de az ismerős hang távolságtartása majdnem leverte a lábáról. Ez a hang korábban hercegnőmnek, kicsikémnek, gyönyörű, okos kislányomnak hívta, és bár kész volt rá, elsőre sokkolta, miképp váltott vissza egyszerű kisasszonyozásra. Nyelt egyet, mély lélegzetet, mielőtt megszólalt, és a kezét nyújtotta Dazainak:

- Obermark Hana - felelt, a nevet jó kiejtése ellenére is japánosan mondva -, ön pedig Dazai Osamu.

Már a saját nevét is nehezen mondta ki, és itt végképp megakadt. Dazai megfogta és az ajkához emelte a kezét, könnyű csókot nyomva az ujjaira, Hanának pedig minden erejére szüksége volt, hogy ne sikítson fel.

Dazai végül eleresztette, de a közelség megmaradt. Hana kénytelen volt az addig tanultakra szorítkozva, hétköznapi módon lecsillapodni, mert a férfi érintése nyomán a képessége csődöt mondott.

Újabb, mély levegőt vett, akkor már sokadszorra, az igyekezet kidomborította a mellkasát. A pontosan megfogalmazott mondatai széthulltak. Kis időre még improvizálni is képtelenné vált, ezért örült, amikor a szót ismét Dazai vette magához:

- Pontosan - mosolyodott el, Hana azonban ebben sem lelt megnyugvást. Minden gesztusa ismerős, de távoli volt, disszonanciába kerülve az emlékeiben élő apjával.

Nehezen leplezte a bámulatát, és Dazai is látta, milyen különösen néz rá a haja alól. Felvont szemöldökkel szólt oldalra, a valamivel hátrébb lévő Chuuyának:

- Talán valami rosszat mondtál rólam a kisasszonynak?

Chuuya a fogát csikorgatta. Ő tudta, hogy ez csak játék, de megígérte Hanának, hogy bármit akar is Dazaijal, rábízza majd. A volt társa helyett is az ő pillantását igyekezett elkapni, de Hana akkor nem őt, hanem Dazait figyelte. Végre leeresztette a kezét, miután egy hajtincset a háta mögé lökött, és tett egy utolsó lépést feléjük, a cipője halkan csikordult a járdán.

- Egyáltalán nem - mondta, megelőzve Chuuyát -, csak meglepett, hogy itt látom.

Amíg Dazai nem rá figyelt, összeszedte magát és elég természetes csengett a hangja. Mosollyal nem próbálkozott, de már nem nézett olyan döbbenten a másikra, és Hana úgy érezte, minél többet beszél, annál könnyebb lesz visszanyernie az önuralmát.

- Ragaszkodtam, hogy találkozhassunk és tessék - nevette el magát halkan. - Nem hiszem el, milyen szerencse, hogy épp itt magába botlottam.

- Lenyűgöz a lelkesedése, de nem értem - fordult vissza hozzá Dazai. A tarkóját vakargatta, már ügyet sem vetve Chuuyára. A végrehajtó mellette szintén meglepett volt. Némán, csak a szemével kérdezte Hanát, hogy mégis mi a célja ezzel, de a lány nem tudott neki felelni. - Találkoztunk már, Oba- ?

- Obermark, de hívjon Hanának - segítette ki a lány, hogy ne kelljen megküzdenie a nyelvtörővel. Ezek után folyékony hazugságokba bocsátkozott, amit leplezett az arca. Az előbbi idegesség múltán a vonásai megmerevedtek, érdeklődésen kívül más alig látszott rajta. - Sosem láttam önt ezelőtt, de a történetek után nagyon kíváncsi lettem magára. Valamikor Chuuya legjobb barátja volt, és mindenkit szeretnék megismerni, akinek valaha közé volt hozzá.

Végre vetett egy pillantást Chuuyára, aki szóhoz sem jutott Dazai mellett. A képtelen elbeszélés zavarba hozta, a korábbi fehérség után újra vért kergetve az arcába. Már a határán volt, hogy karon fogja Hanát és elvigye, mielőtt valami hatalmas bajba keveri magukat Dazaijal, egyelőre viszont semmit sem tehetett.

Ha Hana nem tudta kivágni magát, esetleg elrángathatta Dazaitól, de azzal még nagyobb gyanút keltett volna. Muszáj volt rábíznia magukat a lányra, bár nem tudta, mit forgat a fejében. Ők ketten nagyon ritkán beszéltek Dazairól, mégis kézenfekvő volt, hogy rákenje az értesüléseit. Nem állt távol a valóságtól, hogy egykor barátok voltak Dazaijal, és különösebben akkor sem utálta, de ez a nyílt megfogalmazás mégis elszédítette.

A másik férfi eközben Hanát fürkészte, hátha hazugságon kapja, de az arca sima, a tekintete pedig nyílt volt, mintha minden szavát komolyan gondolta volna. Dazai még nem adta fel, hogy valódi érzéseket csaljon ki belőle, mégsem ezért, hanem őszintén nevette el magát a felelettől.

- Elég rossz társaságban kíván forgolódni, Hana-san, ha mindenképp Chuuya barátaira kíváncsi. Ő ezt nem mondta magának?

Chuuya megelégelte, amit művelt, hiába ígérte meg Hanának, hogy nem fog közbelépni. Elment Dazai mellett és karon fogta Hanát, szorosan összefűzve az ujjaikat.

- Mehetünk? - vágta el a továbbiakat. Hana megsimogatta a kézfejét és szelíden megrázta a fejét.

- Még egy pillanat, drágám - szólt, mindkét férfit más okból meglepve. - Ne féltsen, ismerem, és nem ijesztenek meg ezek a barátok. Maga sem, sőt - mosolygott, de remegett az ajka -, pedig magától, Osamu, őszintén megpróbált megóvni.

Hana lehajtotta a fejét. Abbahagyta Chuuya simogatását, mert a maffiózónak továbbra is merev volt a karja, és megadta magát: kész volt a távozásra. Ám egy lépést sem tehetett, amikor Dazai megállította.

- Mi ez a közvetlen hang, kisasszony?

Chuuya felszisszent, mert először sem ő, sem Hana nem vette észre. Dazai végre megkapta az árulkodó reakcióját, és még kíváncsibb lett Hanára. Őszintének tűnt, de Chuuyát ismerve valami sántított a történettel. Ha az értesülése helyes volt - ami csupán Atsushi egy elejtett mondatából állt, hogy látta kettejüket andalogni a bevásárlónegydben -, és Chuuya tényleg randizgatott Hanával, biztos nem az volt az első dolga, hogy tizenéves koruk anekdotáit mesélte el neki.

Hana túl magabiztos volt vele szemben, és hiába tartotta magát, egy-két történet nem hozta volna olyan közel kettejüket, hogy oda sem figyelve a keresztnevén hívja. Valami más volt a háttérben, aminek köze lehetett a Chuuyától kapott különös pirulákhoz.

Dazai, miután annyi mindent tapasztalt, kevés ellenvetése volt a párhuzamos világok létezésével szemben, de az előtte álló hús-vér lány nem evilági volta meghaladta a felfogóképességét. Komolyan el kellett erről beszélgetnie Chuuyával, de nem volt rá megfelelő alkalom. Hana rövid szünet után felelt, és Dazai hiába számított rá, végül nem jött zavarba.

- Őszintén sajnálom, Dazai-san, de kicsúszott a számon. - Enyhén meghajtotta magát a férfi előtt, Chuuya kezét azonban még ezalatt is fogta. - Sok időt töltöttem külföldön, és ott valamivel bensőségesebben beszéltünk egymással.

- Ó - mondta, szapora pislogással leplezve a szavai keltette hatást. - Semmi baj, tényleg csak kíváncsi voltam. Olyan érzésem volt, hogy már láttuk egymást korábban - tette hozzá egy utolsó próbálkozásképp. Hana bólintott.

- Nekem is - hagyta rá. - Magára néztem - mosolygott úgy, hogy Dazainak kiszáradt a szája -, és úgy éreztem, mintha már ezer éve ismertem volna.

- Hana! - szólt rá Chuuya, nem bírva tovább türtőztetni magát.

Hana tovább mosolygott, ami csak lassan szelídült meg. Chuuya valami idegenszerűséget látott rajta, ami megkeményítette Dazaijal szemben, de emiatt nem emlékeztetett többé a szokott önmagára.

- Ha ilyen megjegyzéseket tesz, még féltékennyé teszi a barátját, kisasszony - nevetett tovább Dazai. Egy perc telt csak el, de ő és Hana hazug mosolyok és színlelt nevetések mögé bújva beszélgettek egymással. Ez a tettetett szívélyesség rossz érzést keltett Dazaiban, mert valaki mást juttatott eszébe, akivel ugyanígy érintkezett korábban.

- Nem szeretném - legyintett Hana, erősebben szorítva Chuuya kezét. A végrehajtó közelebb vonta magához, sötét pillantást vetve Dazaira.

- Hagyd békén őt, Dazai - sziszegte, addig nézve a másikat amíg Dazai el ne fordult tőlük. Chuuya csak ezután, gyengédebben tekintett Hanára. A lány újra normálisnak tűnt, már nem remegett a szája. - Gyere - mondta neki Chuuya halkan, szinte könyörgőn. - Majd keress - vetette oda a volt partnerének, de alig figyelt rá.

Hana is csak egyszer pillantott Dazaira, búcsúzásképp, de hang nem jött ki a torkán. Felemelte a kezét és intett; Dazai viszonozta.

Chuuya nem állt meg, és meg sem nyugodott, amíg le nem kanyarodtak a sétányról, kiérve Dazai látóteréből. A baseballstadion másik oldalán voltak. Az építmény eltakarta előlük a napot, árnyékba borítva mindkettejüket.

Chuuya, amint kettesben maradtak, eleresztette Hana kezét és szembefordult vele. Feldúlt volt, de még türtőztette magát, szapora suttogása viszont árulkodó volt:

- Mi a franc volt ez, Hana?! Mit akartál elérni ezzel?

Hana, akinek végre lekopott az idegen kifejezés az arcáról, már nem hatott olyan felkavaróan Chuuyára, a találkozás okozta stressz mégis nyomot hagyott rajta. Az ajkába harapott, hogy a fájdalom kijózanítsa és rendesen beszéljen: hiába akart felelni Chuuyának, először nem engedelmeskedett a nyelve.

- Nem volt komoly célom - ismerte be -, ezért sajnálom, ha meggátoltam a tiédet. Egyszerűen szükségem volt rá, hogy lássam, hátha segít bizonyosságot találnom - sóhajtott.

Nem nézett közvetlenül Chuuyára, ami zavarni kezdte őt. A maffiózó visszanyelte a feltörni készülő szavakat, hogy jobban figyelhessen Hanára. Szelíden kérdezte végül:

- Mégis mit akartál? Bármi is az, itt vagyok - mondta halkabban, mintha maga sem volna biztos benne, mit akar. - Dazai most senkid... Ő nem tud segíteni benne.

- Rájöttem - suttogta -, és ez rémisztő, érted?

Hana képessége felfénylett, mielőtt Chuuya a legapróbb vigasztaló mozdulatot tehette volna, de beszéd közben továbbra is lebiggyedt a szája.

- Te vagy az egyetlenem - mondta Hana ugyanolyan halkan, szaporán -, és téged nem akarlak elveszíteni! Csak ebben lettem biztos, amíg vele beszéltem, de ez nem jó így! - Chuuya megfogta és lenyomta mindkét kezét, amikor Hana hirtelen, heves mozdulatot tett. A lány nem tiltakozott, és amikor Chuuya közelebb vonta, a vállára hajtotta a fejét, a nyakához beszélt tovább. - Tönkre foglak tenni, bármit csinálok veled.

- Mert én nem teszlek tönkre? - szólt Chuuya. Simogatta Hana hátát, közben ő is a vállára támasztotta a fejét. Könnyebb volt, hogy nem néztek egymásra, mégis ott tartotta őt a karjai közt: már nem érezte magukat olyan távol egymástól. - Ha rád se nézek többé, akkor most, ha szeretlek, később leszel boldogtalan.

Chuuya érezte, hogy feszül meg Hana az ölelésében, végül hogy küzd, hogy eltávolodhasson a mellkasától. Nehezen eresztette el, mert Hana látni akarta őt, de a meggondolatlan vallomástól égett az arca.

Tényleg voltak érzései Hana iránt, de nem gondolta őket végig, felelőtlenség volt előállnia ilyen súlyos szavakkal. Mégsem tiltakozott, amikor előbb Hana, majd Dazai is utalást tett a kapcsolatukra, mert ha hazugság volt is, kívánatosnak tűnt Chuuya számára.

Az, hogy a távolabbi jövőben is maga mellett látta őt, józan ésszel megmagyarázhatatlan volt; felért tehát a szerelemmel, de Chuuya mindkettejük érdekében el akarta kerülni. Mégsem tehetett semmit, mert az érzések leküzdhetetlen ellenfélnek bizonyultak számára. Hana vonzalma már korábban nyilvánvaló volt, még ha nem is értette egészen, miből fakadt, mégsem ez lobbantotta Chuuyát iránta lángra.

Nem szerette az addig ismert nőket, mert hamar rájött, hogy azok sem őt, csak egyes részeit; a presztízsét, a pénzét, a tehetségét szerették. Hanát nem ez kötötte hozzá, és Chuuya elveszett, mielőtt észbe kapott volna.

Minél tovább győzködte magát, hogy nem lehet, annál kevésbé számított. Akkor, ahogy lehajtott fejjel állt a parkban, karjai közt Hanával, bármilyen következménye lett a szavainak, nem vonta vissza.

Őrület volt, hogy néhány nap alatt szerelmet érezzen, amikor ez épp csak vonzalomra volt elég korábban, de Hana közelében mintha másképp folyt volna az idő: kettejük párhuzamos, két évtizedes ismeretsége az ottani viszonyukat is megváltoztatta.

Chuuya, miután valamiképp megemésztette a vele kapcsolatos alapinformációkat, már kész volt megbízni Hanában. Nem volt többé gyerek, hogy egyik pillanatról a másikra ilyen súlyos döntést hozzon, de hiába akart megfontolt lenni, az érzések kibabráltak vele.

Ha nincs Dazai ostoba színjátéka, amivel igyekezett őt féltékennyé tenni, talán sosem hozakodott volna elő a vallomással, Chuuya azonban elborzadt, amikor az expartnere olyan furcsán nézte Hanát, ahogy bármelyik más nővel is tette volna. Nemcsak azért nem engedhette a közelébe, mert ízléstelen volt, hogy próbálkozzon a majdhogynem saját lányával, hanem, mert úgy érezte, Hana hozzá tartozott.

Tudta, hogy ember, nem tárgy, és nem viselkedhet így Hanával, de kiválasztotta őt, és mert ennyire ragaszkodott Chuuyához, ő is kötődni kezdett hozzá.

Hana a homlokához támasztotta a fejét. Az orruk is összeért, és ahogy Chuuya megmozdult, kifújt lélegzetük egymás ajkát érte. Hana beszéd közben futólag megcsókolta, de még ez sem akasztotta meg: nem bírt távolabb menni Chuuyától, mert ő is ideges volt. Még úgy is, hogy kék szemét nem látta, hamar elcsuklott a hangja:

- Szeretsz, Chuuya? - suttogta, a nevét ejtve újra megérintve az ajkát.

Chuuya torka elszorult, már a nyakát is forrónak érezte. Ne volt biztos benne, hogy Hana érteni fogja, de felelt neki. Még ő sem egészen ismert a hangjára.

- Igen - mondta, az utolsó pillanatban döntve ennél a bizonyosságnál.

A téma nem tűrte el a talánokat, különösen, hogy Chuuya tudta ezt, csak szégyenkezett az érzés miatt. Ostobaság volt egy dimenzióutazót szeretni, főleg ilyen rokonsággal, de Chuuyának ennyi különös dolog után már ez sem számított.

Ha több idejük lett volna, alaposabban átgondolja, de a nem hétköznapi helyzet hasonló döntéseket kívánt, és a maffiózó egyébként is impulzív volt, kevés dolgot bízott a józan megfontolásra.

Akkor mégsem döntött egészen jól, mert hamarosan megérezte a lány forró könnyeit az arcán. Megnedvesítették az ő orcáját is, egy csepp már az állán remegett, és Hana újra a vállához szorította a fejét, mielőtt Chuuya eltávolodhatott volna.

- Hana? - szólt bizonytalanul, megmozgatva a kezét a lány derekán. Hana összegyűrte a zakóját, ahogy belekapaszkodott. Chuuya, ha megpróbálja, csak nagy erőfeszítés árán tudta volna az ujjait lefejteni magáról.

- Semmi baj - hüppögte a lány. Chuuya érezte, hogy valamit csinál a háta mögött, és a haja gyenge mozgását is látta: Hana kapkodva megtörölte a szemét, de még mindig kásás volt a hangja. - Csak... miért pont így..? Miért nem lehetünk soha együtt, egy helyen?

Mar nem kapaszkodott olyan erősen, de egészen Chuuyához simult, a férfi még a medencecsontját is érezte a vékony réteg ruhák alatt. Nem kellett látnia az arcát, hogy megbizonyosodjon az érzéseiről, és ez nagy könnyebbség volt Chuuyának. Akkor ő se volt képes ránézni, mert túl heves érzések dúltak benne, és korántsem leplezte őket olyan jól, mint a lány vagy a volt társa.

Hana ugyanazokat a kérdéseket tette fel, amiket ő is hasonló keserűséggel gondolt végig. Már rémisztően közel volt, hogy elváljanak egymástól, mert Hanának töretlen volt az elhatározása, de mintha csak akkor, Dazai láttán realizálta volna.

Chuuyára másképp hatott a viszontlátás, és ez, akárcsak Hana távozása, megijesztette. Hiába volt egy helye, ahová tartozott, emberek, akik tisztelték, és akikkel jó viszonyt ápolt, néhány személy, akiben bízott, és egy, akit valaha még vakon is követett volna, amikor hazatért, egyedül volt, és bármit tett, ritkán lepte meg elégedettség vagy akár boldogság.

Chuuya nem szerette az egyedüllétet, ezért keresett vigasztalódást alkalmi kapcsolatokban, miután a társa elment a maffiától. Dazait kifejezetten sosem szerette, mégis mellette volt, és előbb megszokta, utána a társaságát már kívánatosnak találta, az utóbbi években viszont az árulás és az ellentétes oldalaik miatt ez megváltozott. Eltávolodtak egymástól, és hiába nem voltak valódi ellenségek, a törést, amit Chuuya elszenvedett, képtelenség volt helyrehozni.

Már nem beszéltek úgy egymással, mint azelőtt, és Chuuya a saját érdekében, ha tehette, mindig elkerülte. Dazai egy fájó pontja volt, ezt a sajgást leplezte haraggal és káromkodással.

Nem hitte, hogyha a férfi vele marad tizennyolc éves koruk után, az oldalán boldogabb lett volna, de Chuuya magára maradt, és olyan tökéletes társat, mint amilyen ő volt neki, keresve sem talált többé.

Szerette Yokohamát, tisztelte a feljebbvalóit, és hittel áldozta volna minden csepp vérét a város védelmében a maffiának, de ez nem nyújtott neki valódi örömet vagy célt, és a nagy harcok végeztével Chuuya egyre fogyatkozott, a lelke üressé vált. Nem csúszott olyan mélyre, mint Dazai, és még nem gondolkodott el, mi értelme van az életének, de belátta, hogy céltalanul cselekszik, és semmi sem bírja elég erősen maradásra.

Azért nem lépett, mert nem volt hová mennie. Bármit kezd is magával, Yokohamán kívül újra egyedül lett volna, de Chuuya sorvadóban volt, és mire huszonhárom éves lett a tavasszal, elhagyta a korábbi lendülete és gunyoros vidámsága.

Hana jó irányba változtatta meg, mégis félt, mert ráébresztette hogy tényleg nem maradt semmi, ami Yokohamához kösse. Ámította magát, hiszen minden, amit szeretett, megvolt még, csak tőle túl távol. Büszke volt ahhoz, hogy Dazaihoz menjen, és sokáig ki sem elégíthette volna.

Chuuyában feltámadt a vágy, hogy együtt éljen valakivel, de a maffózósága miatt szinte rögtön lemondott róla. Csak a maga köreiből választhatott volna barátnőt, hogy működjön, ez pedig igazán leszűkítette a lehetőségeit.

Kevés nő volt körülötte, és egyiket sem találta alkalmas párnak. Chuuyának két lehetősége volt, és egyik sem tette boldoggá: vagy meghal fiatalon, és ennek tudatában vette fel a kalapját minden alkalommal, amikor elment a lakásából, vagy egyedül öregszik meg, képtelenül a családalapításra. Középút nem volt, és Chuuya egyik eshetőséget sem látta csábítónak.

A maffiáról nem mondott le, mert az élete és a családja volt: ha megteszi, akár egyenesen az agyonlövését is kérhette volna. De még ez sem volt elég, hogy eleressze a sosem tapasztalt, megtalált boldogságot. Dazai, Mori, Kouyou, az összes embere és valaha volt hazug barátja sem ért neki annyit abban a pillanatban, mint Hana a karjában, de ez sem adta vissza a bátorságát. Chuuya őszintén félt, épp a döntése helyessége miatt.

- Veled akarok menni - mondta, átölelve őt. Hana még dermedtebb lett, mire Chuuya megsimogatta, részben, hogy magát nyugtassa. - Ha komolyan gondoltad, hogy legyünk együtt, egy helyen - ismételte remegő hangon -, akkor, ha elmész, veled akarok menni.

- Chuuya! - nyögött fel a lány, mert nem hitte el, amit hallott. Hátradőlt, eltávolodott Chuuya mellkasától, a maffiózó így szemközt találta magát Hana piros arcával. - Miért..?

Hevesen rebbenő szeme nehezen állapodott meg Chuuyáén. Sugárzott belőle a feszültség, ami, mint azelőtt a nyugtató hullám, Chuuyát is átjárta. Mégis igyekezett összeszedni magát, hogy legalább az egyikük higgadtnak tűnjön.

- Mert azt akarom, hogy mellettem maradj - vallotta be -, de nem akarlak ezzel boldogtalanná tenni.

- Úristen! - Hana a szája elé kapta a kezét, majd rögtön utána szorosan átölelte Chuuya nyakát, lehajtott fejjel rejtve el előle a friss könnyeit.

Nehezen beszélt, néhány töredékhang után nem is bajlódott a szavakkal. Egyre csak ölelte őt, csókokat adva hol az arcára, hol a nyakára, amíg Chuuya két oldalról meg nem fogta a fejét, hogy rövid időre középen tartsa.

- Nyugi - kérte, bólogatásra késztetve Hanát. - Én ezt egyáltalán nem így akartam... Mármint teljesen értem, ha nem akarod - mondta, de Hana nem engedte, hogy befejezze.

- Hogyne szeretném! Azért akartam látni Osamut, hogy ki tudjam verni a fejemből!

- Hogy érted ezt? - Chuuya nem eresztette el Hana arcát, így kénytelen volt ő lefejteni a kezét magáról. Még mindig piros volt a szeme, de a könnyeket hamar kipislogta, és amíg összeszedte magát, a fejét sem emelte fel.

Chuuya, ahogy hátrébb lépett, csak a feje tetejét és a csupasz válla elé hulló hosszú tincseket látta. Hana mindkét kezét fogta, lassan simogatta Chuuya kézfejét, megnyugvást lelve az érintésben, végül beszélni kezdett:

- Nem rabolhatlak el innen csak úgy, Chuuya - mondta, majd csendesebben, félszegen hozzátette -, és félnék veled együtt apa elé menni. Megölne.

- Téged biztos nem - mormolta -, nekem meg nem tud ártani. - Chuuya próbálta felvidítani, de épp csak belegondolt, elszorult a torka. Hana megrázta a fejét, a hangja is megváltozott.

- Akkor is félek - mondta -, hogy mit szólsz a családomhoz. Nagyon sok dolgot nem mondtam el neked. Egyszerűen tönkreteszlek - fakadt ki, de Chuuya elhallgattatta. Megfordította a kezüket, és Hanáét felhúzva mindkettőre adott egy csókot. Más volt, mint Dazai kézcsókja, szorítást keltett Hana hasában.

- Ezt ne mondd - szólt rá Chuuya, meglepően lágyan. - Egyelőre az se biztos, hogy bármire jutunk a tablettákkal, szóval még ráérsz az apádon aggódni. Gyere haza - kérte -, majd ott mesélsz nekem.

Chuuya az elmúlt percekben végig úgy érzete, forog vele a világ, csak akkor kezdett visszaállni a rendes kerékvágásba.

Hana bólintott, ami elég volt, hogy a végrehajtó elinduljon. Kézen fogva vezette ki a parkból, és, mert akkor mindkettejüknek szüksége volt a csendre és a békességre, veszéllyel nem törődve gyalog indultak hazafelé.

Chuuya többé nem idegeskedett, hogy bárki meglátja Hanával, mert Dazai már szinte mindent tudott róla, és csupán Akutagawa diszkréciójának volt köszönhető, hogy nem beszéltek róluk az egész maffiában.

Egy darabig egyikük sem szólt, de Chuuya nem bánta. Annyi minden történt velük reggel óta, ami egy egész hétre elég lett volna, és úgy érezte, Hanának még nála is több dolgot kell elrendeznie magában az ágyban suttogott szavak, a találkozás és a véletlen vallomások után.

.

.

.

.

.

Itt a korábban olyan csúnyán félbehagyott rész vége. Remélem, megérte rá várni ♥ Ezután egy hosszabb rész jön, majd kezdetét veszi az izgalmas végjáték. Folytatás szerdán várható ♥ Köszönöm, hogy kitartóan olvassátok!