Kevés olyan ember akad Magyarországon, aki ne ismerné a magát anno királynak tituláló, aranytorkú énekest. Bár Jimmy mindenhol azt hangoztatta, hogy ő csak a közönségért van, igazából hamis jószívűsége és csillogása mögött elég komoly lelki gondok húzódtak meg, ami a tragikus végét jelentette. Ha én kiskoromban bárhol meghallottam a hangját, azonnal elkapcsoltam vagy igyekeztem távozni onnan, mert annyira szívbemarkolóan fájdalmasan tudott énekelni, hogy egyszerűen nem bírta az akkor még igen érzékeny kis lelkem. Az az igazság, hogy ezért soha nem is szerettem hallgatni, a személyisége sem érdekelt, de a napokban megnéztem a nem régiben róla készült sorozatot, mert megfogott az előzetese, és azt a mindenit... Ki is volt valójában ez a személy, és milyen lelki börtönben volt ő egész életében bezárva?

Valóban, Jimmy nem volt rossz ember, csak a fejében nem volt valami rendben. Valami olyasmi probléma, amivel véleményem szerint manapság már rengeteg tini rendelkezik, ez pedig a figyelemhiányból fakad. Jimmy felnőtt korában is egy sértődékeny kis gyerek volt, aki, bár nem bírt az emberek közé menni, szociálisan analfabéta volt, mégis a rajongóiból táplálkozott. Erényei közé tartozott a csodálatos hangja, és az öntelt hiúsága. Mivel az ő korában annyira nem kapták volna fel csak a hangja miatt, előretörtetett, egy percig sem hagyta magát, és az arcával is megmutatta, hogy ő bizony nem akárki. A mi korunkban is vannak ilyen személyek, az egyik például név szerint Varga Irén. Szó se róla, össze sem lehet hasonlítani a kettőt, de valljuk be, hogy ugyanazokkal az eszközökkel érték el a céljaikat. Ha kész vicc is az, amit Irénke művel, több százezren nézik a videóit, milliós megtekintései vannak a dalain, ő ebből pénzt csinált, népszerű lett.

Jimmy, Irénke, Noryna, Zsebibaba, és még egy páran hozzájuk hasonlóan szépnek, csodálatosnak állítják be azt, ami mögött rengeteg lelki gyötrelem és emberi áldozat van. Miért csinálják ezt? Mert valójában magányosak. Az őrjítő magányuk annyira mardossa a lelküket, hogy egy hatalmas kőfalat építenek főlé, ezzel erősnek, legyőzhetetlennek mutatva magukat, csak sajnos ők már átestek a ló túloldalára, és fogalmuk sincs arról, hogy hol a határ a racionalitás és az elmebaj között. Igaz, hogy sokan rajongtak Jimmyért, de igazából csak egy hazugságért rajongtak, mert Jimmy mindvégig hazugságokra építette fel az egész életét. Jó hangja volt, a dalai valóban őszinték voltak, de ő maga nem volt sem hűséges, sem gyengéd, sem higgadt, sem felelősségtudatos, így az az érzelem mentes rajongás is, amit kapott, nem töltötte be eléggé a szívében tátongó hatalmas űrt. És amikor már ez a lelkileg megfáradt, kiégett ember minden szerettét sikeresen elmarta maga mellől, azt a bizonyos karácsonyt és szilvesztert is egyedül töltötte, elég volt neki ahhoz, hogy valami megkattanjon az agyában. Egész életében azt várta el az emberektől, hogy mindenki... MINDENKI körbe rajongja. Akitől ezt megkapta, valamennyire hálás volt neki, de csak még jobban csillogni akart előtte, akitől meg nem, azt tiszta szívéből tudta gyűlölni. Végül ez odáig fajult, hogy a saját forrófejűsége lett a végzete.

Egy pofátlan kisgyerek, aki azt hiszi, hogy bármit megkaphat az életben, a szülei pedig nem figyeltek eléggé oda rá. Egy nagyra nőtt fiú, aki fegyverrel meg testőrrel a jobbján közlekedett mindenhol, de valójában nem fitogtatásból, hanem azért, mert szorongott a félelemtől, hogy őt bánthatják, és így nagyobb biztonságban érezte magát. Az a helyzet, hogy egy kis önteltségre mindenkinek szüksége van, ha egyáltalán érvényesülni akar ebben a csaló világban, de ha nincs bennünk vészfék, akkor kétszázhússzal fogunk neki csapódni a korlátnak. Akármilyen baleset is történt, Jimmy haláláért részben minden hozzá közelálló személy felelős volt. A rajongói, a munkatársai, a családtagjai. A szemük előtt volt önpusztító viselkedése, és nem hogy tettek volna valamit ellene, még asszisztáltak is hozzá. Az őt kigúnyoló személyek csak a hab a tortán. Nyugodt életnek látszott az övé, de belül tombolt az ürességtől.

A hamis csillogás nem tesz boldoggá! Minden mai tini, aki képes bolondod csinálni magából az interneten csak azért a pár ezer kedvelésért és követésért, legbelül szenved a magánytól. Lehet, hogy te ostobaságnak tartod, amit művel, de sajnos nagyon sokan biztatják, vagy azért, mert ugyanolyan figyelemhiányos az életük, mint neki, ezáltal ugyanabban látják az értéket, vagy azért, mert jól mulatnak rajta. Ők még azt is pozitívan könyvelik el, hogy valaki folyamatosan alázza őket, mert addig is vele foglalkozik, van mire reagálnia. Te jobb esetben leszarod, vagy belerúgsz még egyet, mert zavar a nagyképűsége, de azt nem akarod meglátni, hogy emögött komoly lelki problémákkal küzd, és igazából csak segítségre lenne szüksége. Aztán majd csodálkozunk, hogy egy szép napon nem ébred fel többé. 

Jimmy tényleg letett valamit az asztalra, és a hangjával leénekelte a csillagokat az égről, ezzel szemben igaz, hogy ma már annyi is elég, ha bepózolsz az instagramon, de ne feledjük el, hogy ezek a lelkek nagyon is sérültek, könnyen törékenyek, egyetlen vigaszuk, hogy azért, amit csinálnak, és úgy hiszik jók benne, sokan követik őket. Az egyetlen kapcsolatuk a világgal a rajongóktól kapott hamis szeretet. Ha valaki egyáltalán nem szeretné, hogy egy hozzá közelálló személy ilyen módon vessen véget az életének, akkor jobban figyeljen oda rá, a lelki problémáira, mert az is lehet, hogy ami neked hisztinek tűnik, ő valóban nem tudja jól kezelni azt a helyzetet. Ha segítségért kiállt, hallgasd meg, mert ha először el is zárkozik, sértő szavakkal védekezik, van, amit a lelke mélyén sokkal jobban szeretne az emberek rajongásánál, az pedig valaki őszinte figyelme, szeretete és megértése. Sosem késő egy öngyilkosságot megelőzni, mert visszafordítani már sajnos nem tudod.