Odett a szobájában ült, az író asztala előtt. Lila színű falát pásztázta idegesen. A fekete bőr székét elég kényelmesnek találta, melyben éppen ült. Nap hosszat üldögélt volna benne, ha nem lett volna holnap iskola. Ez a tény eléggé szúrta a szemét.

Odett szemszöge

- Hol lehet az a fránya irodalom munkafüzet. Ha nem lesz meg nem tudok házit készíteni és akkor baj lesz - futtatam végig a gondolataimat, miközben a fülem mögé türtem barna a hajam, és magam mellè engedtem a kezem. A magam előtt lévő lila fal egy kis megnyugvással töltött el miközben néztem. Egy dallamot dúdolásztam a fejemben, mint legtöbbször. Egyedül voltam otthon. Szeretek egyedül lenni, persze a társaságot is kedvelem. Sokáig nem voltak igazán jó barátaim. Szerencse, most már vannak. Mikor feszült és ideges vagyok a legkönnyebben zene hallgatással vagy énekléssel, de leghatékonyabban mindkettővel egyben nyugodok le a legkönnyebben. Vagyis ha élvezem. Már egy pár perce ülhettem a falat bámulva és egy dallamot dúdolva mikor szokatlan érzés töltött el.

A jobb kezemen lévő ujjaim hirtelen megrezentek, mint egy áramütés. Lenéztem rájuk. Aztán a földre, de nem láttam semmit. A jobb lábamat odaraktam ahol éppen a földet néztem. Kitapintottam vele a padlót, vagyis nem azt. Csak gondoltam, hogy a talajt fogom megérezni. Csodálatomra, a lábam eltünt, aztán ilyettségemben kihúztam a láthatatlan lyukból a végtagot. Nem foglalkozva semmivel csak a lyukkal, leguggoltam mellé és beledugtam a fejemet. Boldog lettem hirtelen, majd felugrottam volna örömömben, de nem tettem. Mit láttam meg? A jedi templom egyik folyosóját. A kíváncsiságtól és izgalomtól vezérelve, de teljes testel bújtam át a másik világba. Már nem is izgatott az iskola, hamar elfeledtem. Szerencsémre egy sarokba rakott ki a kapu, így senki nem látott meg. Egy ideig ott is maradtam leskelődni a falhoz lapulva, mint egy árnyék.

Tíz ifjú haladt el beszélgetve Yodával. A gyerekek között volt egy fiatal togruta és egy zöld twilek is. Szembe jött Windu és Fisto mester. Valamin nagyon beszélgethettek, mert úgy tünt nem is figyelnek mi történik körülöttük. Akár el is lehetne útettni őket egy kamionnal, nem vennék észre. Az egyik emberi ifjú megbámulta Windut. Sejtésem szerint rá se neszelt, bár lehet csak nem érdekelte. Aztán a tekintete áttért Fistora az ifjúnak, de ő sem reagált.
Hirtelen elmosolyodtam. Ahsokát és melette, Anakint pillantottam meg mögöttük szintén beszélgezve. Vagy vitázva, náluk nem lehet tudni, kicsit kuncogtam is. Szerencsére senki nem hallotta meg. Nagy volt hozzá a zaj. Legszívesebben utánuk szaladtam volna, vagyis csak Tano miatt, de a gondolatom vissza húzott. Az jutott az eszembe, hogy mi lesz ha meglátnak? Na ilyenkor jól jönne egy kis láthatatlanság, gondoltam. Az ujjam rezzent egyet már megint. Bizsergés futotta át a testemet. Hirteeln megijjedtem mit csinálhattam, de nem tünt fel semmi így megnyugodtam. Nem tudtam miért, de volt egy jó előérzetem. Elővettem a zsebemből egy kisebb tükröt. Nem látszódtam benne. Ismétlem nem látszódok! Ezt ismételgettem a fejemben, utána vissza raktam a tárgyat a zsebembe. Nagyon felvoltam csigázva mégis hogyan történhet ez velem. Biztos csak álmodom. Végül arra sikeredett rájönnöm, hogy amire gondoltam az megtörtént. De hogyan? Ez a szó valószínű sokáig fog még kísérteni. Csak ne őrüljek bele. Miután rendeztem gondolataim szelesen mosolyogva követni kezdtem őket egy kis félelemmel vegyítve persze, mert hiába nem látszódom nagyon érdekes ez az ügy.

Sziasztok!
Remélem tetszet az első fejezet. Hamarabb tettem ki a folytatás mint gondoltam, de ennek csak örülni lehet.
Ha kérdésed van csak tedd fel nyugottan. Előre szólok nem csak a Star Wars világa lesz bele építve a történetbe.
A továbi viszont látásra.

Odett26