De ekkor olyan történt, amire senki nem számított...

Hirtelen vakító fény ölelte körbe a vöröshajú lányt, aki értetlen arckifejezéssel ült a homokban. Yuna arcáról lefagyott a mosolya, hiszen nem tudta mit kéne tennie barátnője érdekében. Nem látott még ilyet. A fehér fényáradat az egyik pillanatról a másikra elhalt, a sellő helyén pedig egy emberlányt láttak a víz partján ülni.

A parton állók mozdulni sem tudtak a sokktól, ami az uralma alá kerítette őket abban a pár percben. A vörös szemű lány is hasonló érzelmeket mutatott ki, mint azok akik végig nézték ezt a nem mindennapi jelenséget.

A barna hajú lány tért vissza először a kábulatból, és már vette is le pulcsiját, hogy átnyújtsa barátnőjének. Laura készségesen elfogadta a szokásosnál kicsit hosszabb szabású anyagot és azzal a lendülettel terítette magára.

^^^^^^^^^^^^

Yuna szemszöge:

- Ez meg mi volt? - kérdezte elhűlten a copfos - Mellesleg, te ki vagy?! - nézett a számára ismeretlen személyre, aki Julcsiba kapaszkodva próbált felkelni a földről - El fogok ájulni... Kapj el.

- Nyugi Toga, nem fogsz - nyugtattam - Mondanám, hogy megmagyarázom, de én sem tudom, hogy mi történt - mondtam lelombozódva - Mindenesetre ne aggódj, velünk van - mosolyodtam el halványan.

- Rendben - hagyta rám - Odamegyünk? Kíváncsi vagyok - kérdezte, mire bólintottam. Amíg Togaval beszélgettem Laura hamar megtanult biztonságosan járni. Mikor melléjük értünk, ránk kapták a tekintetüket.

- Magyarázatot kérek - sőt, nem is kértem, követeltem. Érdekelt, hogy mi történt az elmúlt 10 percben, mert sok volt egyszerre ez az információ. - Julcsi? Laura? Valaki? - kérdeztem, de nem úgy tűntek, mint aki tudja a választ a kérdésemre. - Rendben. Akkor próbáljunk valami reális okot adni ennek az egésznek.

Leültünk a víz közelébe és mindenki gondolkodni kezdett.

- Mikor kicsi voltam meséltek egy történetet, ami akkor butaságnak tűnt, de így minden értelmet nyerne - kezdett bele a vörös, mire minden figyelmünket neki szenteltük.

- Úgy tudom, nem mindig volt egyenes a vérvonal a családon belül - kezdett bele - Még jó pár generációval a mostani előtt az egyik tisztavérű egy alakvaltó nővel kavart. Nem volt törvényes, de gyermekeik születtek. Hiába volt az anya aranyvérű, egyik utód sem tudott külsőt váltani. Ám a gyerekeknek gyerekeik lettek és így tovább. Senkinek nem sikerült az átváltozás. Az én anyám is egy régre visszanyúló alakvaltó utódja, így valószínű nekem ezért sikerült átváltoznom. Valószínű heves érzelmekre reagál, de nem vagyok benne biztos. Azt nem tudom, hogy miért csak 17 év után mutatkozik ez meg - fejezte be.

- Igen. Mindent értek. Ügy megoldva - tapsolt kettőt a szőke hajú lány.

^^^^^^^^^^^^

Dabi szemszöge:

Reggel óta nem láttuk a lányokat és volt egy olyan sejtésem, hogy nem beszélgetés céljával vonultak el. Valószínűleg az északi partra mentek, ahol a legutóbb is láttuk őket a sellőcsajjal. Gondolatmenetemből barátom hangja zökkentett ki.

- Srácok? Az mi? - mutatott Twice egy irányba, mire mindannyian odanéztünk, de nem hittünk a szemünknek. Egy óriási fénycsóva látszott a fák közül, ami pár perc múlva el is tűnt.

- Odamegyünk megnézni? - kérdezte Mister és Spinner szinkronban, mire kettejükből kitört a nevetés és nem kellett sok, azon nevettünk ahogy a másik nevet. Tudom, értelmesek voltunk. Kb 5 perc után visszatért a lélekjelenlétünk és komolyan vettük a beszélgetést.

- Szóval. Oda kéne menni. Nem? - kérdezte mostmár csak Compress.

- Harcolni tudunk. Nem veszítethetünk semmit - válaszoltam. Majd felálltam és elindultam remélve, hogy követnek. Így is lett, így négyen vonultunk át az erdőn ami a sziget közepétől egészen a partig ritkul. Mikor már látható volt az északi partszakasz megálltunk a növények takarásában és onnan figyeltük az eseményeket, ami ismét meglepő volt.

- Ezek egyre többen vannak. - mondta Jin, értve a parton ülő négy lányra.

- Biztos szólunk a kapitánynak? Olyan boldognak látszanak - kérdezte a mágus.

- Mister, ne most kezdj el együttérezni. Bármennyire is szeretjük a lányokat, lassan elmegyünk a szigetről és nem mellesleg ki kéne deríteni, hogy kik a hívatlan vendégeink.

^^^^^^^^^^

Shigaraki szemszöge:

Mikor visszaértem a táborhelyünkre nem találtam senkit, úgyhogy egy mangóval a kezemben helyet foglaltam. Nem kellett sokat várnom, lépteket hallottam. Nyitottam volna a számat, hogy kikérdezzem merre voltak, de Dabi gyorsabb volt.

- Ne mondj semmit. Hírünk van, aminek nem fogsz örülni.

- Rendben. Hallgatlak - mondtam miközben leültem. Ők is ugyanúgy cselekedtek ahogy én, majd belekezdtek a mesébe.

^^^^^^^^^^^^

- Nem hiszem el! - vakartam idegesen a nyakamat.

- Nyugodj meg Shigaraki Tomura! - csitított Kurogiri - Megoldjuk. Már csak az a kérdés, hogyan jutottak ide - gondolkozott hangosan.

- Sellők - böktem ki nehezen. Mikor felnéztem tekintetek kereszttüzében találtam magamat. Mindenki hitetlenül bámult rám - Meg kell magyaráznom miért. Igazam van? - sóhajtottam, majd belekezdtem a levezetésbe.

- Ez így sok mindenre választ adna - szólalt meg a varrott képű, miután kibeszéltem magamból a lelket is, az értetlen bagázs miatt - Ezek szerint el kell őket kapni és visszahúzni UA-be. Egy vagyont érnek - érvelt.

- Nem rossz ötlet. És már van is tervem - mosolyodtam el ördögien.

^^^^^^^^^^^^

Yuna szemszöge:

A lányokkal nap végéig beszélgettünk. Rossz érzésem támadt délután végefele, mintha valaki figyelt volna, de mivel nem akartam elrontani a hangulatot, ezért nem szóltam erről egy szót se. Így visszagondolva lehet, hogy kellett volna.

Este a lányok búcsúzkodni kezdtek és visszamentek a saját csapatukhoz. Laurának a nyakláncommal sikerült visszaváltoznia sellő alakjába, így elküldtem pihenni. Én még meg szerettem volna nézni a naplementét, hiszen a rossz szokás az rossz szokás.

Ahogy egyedül maradtam ismét furcsa érzésem lett. Éreztem egy ember jelenlétét, de mire megfordultam volna, egy ütést éreztem a tarkómon. Körülöttem minden elsötétült.

^^^^^^^^^^

Na hali
Ugye milyen gyors voltam? Dől belőlem a szó.
Words: 851
5 résznél nem tervezek többet, de lehet annyi se lesz. Lassan vége a sztorinak.
Kovi részig pusszancs: Letti<3