Úgy alakult, hogy Pécsre mentünk osztálykirándulni. A többi osztályfőnököknek is megtetszett az ötlet, mert még két másik osztály is ugyanoda ment, mint mi.

– Egy valamit szögezzünk le! – jelentette ki Tyúkanyó. – Nem közösködünk senkivel! Menjenek, ahova akarnak, ez a mi osztálykirándulásunk, a mi programunk, nem kell másokhoz igazodni!

C az asztalon támaszkodott, a lábával szórakozottan rugdosta a földet, miközben komor arccal hallgatta Tyúkanyót.

– Egyetértek, fel sem merült, hogy nekünk bármit is a többiekkel együtt kellene csinálnunk. – Felegyenesedett, arcán széles mosoly jelent meg. – Majd én megmutatom maguknak Pécset.

– Azt mindjárt gondoltam! – dőlt hátra Tyúkanyó – Ugye, jól tudom, hogy a Tanár úr baranyai?

– Jól tudja – biccentett C az arcán még mindig széles vigyorral. – Amit Pécset látni kell, oda én el fogom vinni magukat.

És pontosan így is lett. Múzeum, vár, panoptikum, szökőkút, meredekebbnél meredekebb utcák vártak ránk. A macskaköveket róttuk, vagy a kút mellett pihentünk, miközben a Mecsek zöldellő hegyoldala magasodott a távolban. Bóklásztunk a több mint száz éves épületek között, és én próbáltam elképzelni, milyen lehet itt élni. Milyen lehet felnőni ott, ahonnan a Kispál is jött, milyen lehet bejárni az egyetemre, kirándulni a környéken. Ismét megálltunk egy kicsit, Tyúkanyóék beszaladtak a boltba valami üdítőért, mi addig Szőkével, Karvallyal, meg a többiekkel leültünk az árnyékba. C telepedett le mellém. Tekintetével végigpásztázta az utcát, itt-ott elidőzött egy pillanatra, arcán nosztalgikus mosoly jelent meg. Lágy, halvány, mint amikor az embernek inkább a szeme mosolyog, mint a szája.

– A Tanár úr ide járt már középiskolába is? – szólítottam meg, mire hirtelen felém kapta a fejét, és felvonta a szemöldökét. Olyan fejet vágott, mint aki nem számított rá, hogy ott ülök mellette. Azt hiszem, inkább erre a kérdésre nem számított, vagy nem tőlem, ki tudja.

– Nem, 'Getvárra jártam középiskolába, ide csak egyetemre.

Érdekes, gondoltam, pedig olyan arccal nézelődik folyton, mint aki haza talált. Nem tudtam elképzelni, hogy egy egyetemen is kialakulhat az az otthonosság, az a valahová tartozás érzése, mint egy gimnáziumban. Persze, középiskolában még mindenki úgy gondolja, hogy egyetemre már csak úgy jár az ember, mintha munkába menne, megszűnnek a barátságok, az őrültségek, és az a megfoghatatlan varázslat, amit a közösség ad. Én is így voltam vele, el sem tudtam képzelni, hogy ott Pécsett nem hogy a közepén vagyok a varázsnak, hanem még több mint egy egész évvel előtte. Akár csak az iszonyatnak.

– Akkor itt tanult magyartanárnak?

C halványan elnevette magát, arcára széles mosoly terült, mégis kissé visszafogott, mintha valami nehezet kérdeztem volna. Szája sarkában sorakoztak a ráncok. – Nem ilyen egyszerű – mondta, én meg csak forgattam a szemem. Meg is lepődtem volna, ha bármi olyan egyszerű lenne körülötte. – Először tanítónak tanultam, utána elvégeztem a magyar szakot.

Nem egészen értettem, hogy akkor ez most hogy van, mondjuk akkoriban nem is voltam igazán képben a felsőoktatással. A legtöbb tanárnak két tárgya is volt, hogy C-nél ez mi, az eddig még nem derült ki számomra.

– És akkor mi a másik tárgya? Vagy nincs másik?

– Nincs. Sima magyar szakon voltam.

Eltettem magamnak ezt az információt, de csak később jöttem rá, hogy C nem irodalom tanár, hanem irodalmár.

Az éjszakát azért odatettük rendesen, C egész nívós helyekre vitt minket, olyanokra, ahol a szüleinktől kapott kirándulós zsebpénzből nem lehetett rendesen berúgni. De ugye, mire is vannak az éjjel-nappali boltok? Szóval, sörözgettünk a szökőkútnál, a lányok hangosan visongtak, és leléptek valamerre, mi meg a fiúkkal elmentünk csocsózni. C kiadott egy gyülekező időpontot, aztán fogalmam sincs, mivel töltötte el a fennmaradó időt. Talán a lányokkal tartott, hogy N közelében maradhasson, de az is lehet, hogy kihasználta az alkalmat, amíg nem lógunk a nyakán, és összefutott néhány régi ismerősével. Bármelyik verziót simán kinézem belőle. A lényeg, hogy másnap már lényegesen szolidabban néztünk várost, valahogy egyikünk sem volt a topon.