– Akkor, tényleg? – Csak félszavakban mertem fogalmazni, pedig jóformán senki nem volt a villamoson. Egyenesen magam elé néztem, véletlenül se sandítottam oldalra.

– Ja, ha te benne vagy, válaszolt Szőke.

– Ó én, benne, persze, és te? Te benne vagy?

– Igen – ejtette ki kis késéssel Szőke. – Te?

Ezután csöndben utaztunk tovább. Olyan volt, mintha a kivégzésünkre tartanánk. Zötykölődött a villamos, minden megállóban kinyitotta az ajtaját, zizegve csöngetett, majd ment tovább. Fogytak a megállók. Vészesen fogytak. Kint hideg volt, én mégsem vágytam a melegbe. Milyen hülye dolog ez, hát most állapodtunk meg, hogy mindketten benne vagyunk, akkor meg miért nem vágyom be a melegbe? Nem úgy kéne lennie, hogy ezt az ember nagyon akarja? A fene vigye el, akarja is meg nem is, ez nem ilyen egyszerű. Talán, ha túlesünk a dolgon.

– Ööö, van izéd, tudod – vettem fel újra az eddig is kellemetlenre sikerült beszélgetés fonalát.

– Van.

– Az jó – biccentettem. Aztán megint csak a villamos adott ki hangot. Már csak két megálló volt hátra. – Hogyhogy van?

– Hát van – nevette el magát. Úgy tűnt, nem tudja mire vélni a kérdést.

– Most döntöttük el a dolgot, mielőtt felszálltunk a villamosra. Akkor hogyhogy van?

Szőke arcizmai megnyugodtak, mint aki megértette aggályomat.

– Az már régebbről van!

Én azonban nem tudtam ettől megnyugodni.

– Mert már volt erre korábban szükséged?

Szőke érezhette, hogy nem fogom annyiban hagyni, válasza előtt nagy levegőt vett.

– Nem, csak vettem.

– De minek?

– Azért hogy legyen.

– Azért, hogy legyen most?

– Azért, hogy legyen, ha kell – majd kis idő múlva még hozzátette: – Meg hogy kipróbáljam úgy.

– Hogy?

– Hát abban.

– Már hogy csak úgy felhúzod magadnak?

– Aha.

Összevontam a szemöldököm, úgy meredtem rá.

– És milyen?

– Jobb nélküle.

– Aha – mondtam, meg hogy –, de azért most felhúzod.

– Persze, sőt, arra gondoltam, hogy a végét már nem ott fejezem be.

– Mi? – tört ki belőlem, a kelleténél hangosabban.

– Hát tudod, biztos, ami biztos.

Egészen elképedtem. – Ez így is elég biztos!

– De nem száz százalék.

– De elég százalék ahhoz, hogy biztos legyen.

Erre nem felelt rögtön. – Akkor biztos? – kérdezte halkan.

– Biztos, biztos! – Kezdtem ideges lenni, de az új felállásban már Szőke húzott fel, nem a közelgő eseménytől féltem.