Lauren szemszög

Az ablakban ülve etetem Ody-t ahogy az állványáról csüng lefele, ő nem vérszívó denevér, hanem gyümölcsöt eszik, amit mindennap csennem kell a konyháról, hogy sikerüljön mindig friss ételt adnom neki. Mikor befejezi a habzsolást, kinyitom az ablakot és megengedem, hogy kimenjen az éjszakába.

McGalagony megint egy órás elbeszélést tartott az irodájában. Azt mondta, hogy Draco nem nekem való, persze ezt nem ilyen nyíltan, csak utalgatott rá, de a lényeg ugyan az. Mi köze hozzá?Aztán kiküldött, hogy kettesben beszéljen vele. Ez a nő egyszerűen fantasztikusan ért ahhoz, hogy elmenjen a maradék kis életkedvemet is.

Pizsamában vagyok, már befejeztem a mai tanulást, és lefekvéshez készülök, mikor a nevemet hallom. Először azt hiszem csak képzelődök, de aztán újra hallom.

Felhúzom a papucsom a lábamra, kimegyek a szobából, lebaktatok a lépcsőn, ahol George és Ron néznek rám kíváncsian, látszik rajtuk mennyire mondani akarnak valamit.

-Baj van- jelenti ki Ron, köszönés nélkül.

Fel nézek rá, keresztbe teszem a mellkasom előtt a kezem és csúfosan rá vigyorgok.

-Ha ilyen későn zavartok, a minimum lenne, hogy köszöntök.

-Jó bocsánat. Szia Lauren.

-Na mondd mi történt?-kérdezem, kicsit sem képzelve, hogy tényleg baj lehet.

-Harry!-mondja George hirtelen, hát Harry tényleg egy elég zavaró tényező.

-Üljünk le és meséljétek el nyugodtan és békességben, hogy mit akar vagy mit csinált már megint az a fiú.

A két fiú a kanapéra ül, én pedig az egyik fotelba. Lerúgom a papucsom és felhúzom a lábam.

-Na! Mi van Harry-vel?-kérdezem.

-Először is, Harry nyitott ajtónál taglalta, a veled való kapcsolatát, amit Fred hallott, szóval most részben rád haragszik, hogy nem szóltál neki. Másodszor pedig Harry beszélni akar veled a Malfoy gyerekről meg a két csatlósáról, hogy szakíts vele vagy valami ilyesmi.

Elnevetem magam ezen a képtelenségen-Már nem azért, de Harry lenne az utolsó ember aki megtudna győzni, akár milyen is a kapcsolatom Dracoval. Nem hallgatom meg és kész-jelentem ki, lezártnak tartva a beszélgetést.-Ugyan már, Harryben semmi különleges nincs azon kívül, hogy életben van. Jó benne van elsős kora óta a kviddics csapatban, nagy kaland. Most pedig még kevésbé népszerű, mióta nem hisznek neki az emberek. Ott van az is, hogy mindig hősködni akar, igaz hogy sikerül neki, de soha nem gondolkozik, mert ő az a fiú, aki túlélte a gyilkos átkot. Nem az esetem. Ha már nem Dracoval lennék együtt, akkor valamelyik Weasleyvel, Freddel, Georgeval, vagy Charlieval, igen, Charlie egy egész jó fogás lenne.

Charlie gondolatárá elvigyorodok, és megnyalom a számat.

-Hagyd már, ő sokkal idősebb nálad és még messze is él, ellenben mi itt vagyunk-kacsint rám George, mire biztos leszek benne, hogy éppen perverz képek ugranak be a fejében.

Megforgatom a szemem.

-De együtt vagyok Dracoval. Szóval... lezárom a beszélgetést.

Odamegyek George-hoz és megölelem, jóéjt puszit nyomok az arcára majd ugyan ezt megteszem Ronnal is.

-Köszönöm, hogy aggódtok értem, de nem kell. Idén az RBF-ekre kell koncentrálnom és nem a fiúkra. Jóéjt-mondom, ásítások közepette elindulok fel vissza a szobánkban, még hallom hogy a fiúk elköszönnek.

Másnap

-Lauren!-szól mogorván Abygale.

A barna hajú szemüveges lány a szobatársam.

-Lauren!-szól hangosabban és közben bökdös.

-Igen?-ásítok, lassan nyitom ki a szemeimet.

-Valami kis elsős mardekáros azt mondta, hogy Draco hivat téged -mondja a szemét forgatva, nem valami kedves ez a lány

Kivergődök az ágyból és elindulok felöltözni. Tíz perc alatt elkészülök,a szememet dörzsölgetve és ásítozva, nagyon korán van még és lebaktatok a házunk Klubhelyiségébe. Fred caflatott végig, pizsamában és mamuszban, nem vett észre.

-Szia-köszönök neki, de mikor eszembe jutnak a tegnapi szavai, elszomorodok.

Rám pillant, de nem szól semmit, amit nem is bánok, mert lehet csak még jobban elrontja a kedvemet a fiú. Megmondom a jelszót majd elindulok a Mardekár ház felé. Mire odaérek teljesen elfáradok. Lófarokba kötöm a hajam majd bekopogtatok. Crack áll velem szemben, mikor kinyílik az ajtó. Nincs rajta semmi csak alsónemű, amitől teljesen zavarba jövök.

-Szia- próbálok kedves lenni, amennyire ez kivitelezhető, a látvány okán.

-Sziiiiaaa-ásít-Draco már várt.

-Tudom, azért jöttem.

Draco 1-2 percen belül megérkezik, és kijön hozzám.

-Szia-köszön.

-Szia-köszöntem vissza- miért kerestél?

A tegnapi agresszív viselkedése után, egyre jobban hajt a tudat, hogy lehet fel kellene hagynom ezzel az egésszel, ami köztünk van, és hagyni hogy mindketten a saját utunkat járjuk.

-Tudod januárban már együtt leszünk egy éve- mondja lassan.

-Igen. Ezért hívtál?-kérdezem értetlenül, mivel az még messzebb van.

-Nem, hoztam neked valamit.

Elővesz a zsebéből egy apró dobozt. Az első és legerősebb gondolatom az, hogy kiakar engesztelni, ami nem azt a reakciót váltja ki amire ő számított. Kinyitja, felém nyújtja, vetek rá egy pillantást. Egy smaragdzöld köves medál van benne.

Elveszem tőle a dobozt. Nézek rá még pár pillanatig.

-Köszönöm szépen, hogy gondoltál rám.

-Szeretnéd, hogy feltegyem?-pislog rám kíváncsian.

-Óh nem, köszönöm-szabadkozok-most mennem kell, majd később találkozunk-mosolygok rá hamisan, majd elindulok a nagyterem felé, egyedül hagyva a fiút.

Fél óra múlva

(Könyvtár)

-Bájitaltanra melyik könyvet ajánlod?-kérdezem vidáman Hermionetól, pont erre járt, és úgy gondoltam, egy kis órák előtti gyakorlás biztosan nem árthat.

Mindig mikor a könyvtárban voltam ő is itt volt és segítettünk egymásnak.

-Öhm... nézd ezt tegnap délután olvastam- a kezembe nyom egy poros vastag könyvet. Elteszem a táskámba.

-Jössz reggelizni?-kérdeztem és az ajtó felé haladtam.

-Ma nem reggelizek rengeteget kell még tanulnom- felelte és oszlopnyi könyvvel a kezében leül egy asztalhoz.

-Jó tanulást- köszönök el.

(Nagyterem)

Fred és George az asztalnál ülnek. Harry nincs sehol, ami azért volt jó, mert így nem kell foglalkoznom vele. Beülök az ikrek közé és leteszem a táskám. George a szemével Fred felé bólogat, aki a agresszívan döfködi a virslit a villájával.

Vissza fordulok Georgehoz, suttogásra veszem a hangom.

-Figyelj Georgei, ha egy fiú egy drága ékszert vesz egy lánynak a kapcsolatuk egy kritikus pillanatában az kedves gesztus vagy sokkal inkább lefizetés?

-Ha én összevesznék a csajommal, amim nincs egyébként, biztos vennék neki valami szépet, hogy kiengeszteljem.

-Akkor most melyiknek számít? Fontos lenne tudnom-forgatom meg a szemem, választ várva.

-Azt mondtad drága nem?-bólintok-Akkor a lefizetésre tippelnék.

Eleresztem a dobozt a zsebemben, és magam elé fordulva pirítóst teszek a tányéromra.

-Dracorol van szó igaz?-ezt a kelleténél hangosabban kérdezi, és így mind a két fiú tekintetének kereszt tüzében égek.

-Jó igen- előveszem a zsebemből a dobozt, és az asztalra csapom.- Nem mintha bármi közötök lenne hozzá, de ezt kaptam tőle, és mérgesebb vagyok rá mint mikor... szóval nagyon mérges.

-Dobd ki a kukába-szólal meg Fred.

Hirtelen fordulok felé, olyan közel, hogy az arcunk szinte össze ér.

-Igazán megtarthatnád magadnak az ötleteidet, vagy inkább példát vehetnél Georgeról, mert ő legalább az én szemszögemből látja a dolgokat, és nem a Malfoy család iránti gyűlöletét kihasználva próbál meg engem manipulálni. Szerintem az lenne a legjobb ha többet nem is beszélnénk egymással.

Vissza fordulok George felé, aki meglepetten néz rám, az előző kirohanásom miatt, de a szememet hirtelen égő könnyek kezdik el marni, amiket próbálok vissza tartani. George, közelebb húz és átölel.

Hallom, ahogy Fred csörömpölve feláll az asztaltól, és otthagy minket. Pár percig még hagyom, hogy George megvigasztaljon ikertestvére tapintatlansága miatt, majd fel veszem a dobozt az asztalról, a táskám a földről, és további szavak nélkül ott hagyom.

Az első órám bájitaltan, Pitonnal. Mellettem Harry ül ezen az órán, mögöttünk pedig Hermione és Ron. Beülök a második padba és előveszem a tankönyvet meg azt amit Hermione adott, a könyvtárban. A pergament, és a tintát is előkészítem, szeretem, ha minden a helyén van. A gondolataim Fred körül kavarognak, egy üres pergamenre firkálgatva révedek magam elé, mikor megérkezik mellém Harry. Mély levegőt veszek, aztán lassan kifújom azt. A legkevésbé sem hiányzik, hogy ő is felidegesítsen. A tanulásra kellene fókuszálnom, de idén eddig még csak a fiúkon problémáztam.

-Szia-köszön kedvesen.

-Szia-motyogom magam elé, nem figyelek rá.

-Mit tanulmányozol?-kérdezi és fölém hajol.- Oh, látom téged sem köt le ez az óra.

-Piton kedvel téged-szól újra, mikor nem válaszolok neki és leül a helyére.

-Azt nem mondanám.-mondom, bár tudom hogy van alapja, de csak azért, mert értem ezt a tárgyat.

-Szerintem pedig igen.

Ledobja a táskáját a földre, kicsit megrúgta az asztalt, ahogy elhelyezkedett, felborítva a tintás üvegemet, aminek a tartalma az ingemen landol.

-Ó hogy az a- gyorsan felállok, hogy ne tudjon több rám cseppenni, legszívesebben leordítanám a fejét, de inkább a számba harapok és magamban tartom.

Végig nézem, ahogy megpróbálja feltakarítani az asztalról, Hermione pedig eltünteti a ruhámról a foltot. Ron csak nevet, mint aki annak örül, hogy cukrot talált a zsebében, ezért hozzávágom az elázott pergament, így az egész arca tintás lesz, amin pedig én kezdek el kacagni.

Mikor oldalra pillantok, észre veszem, Draco engem néz, amitől elkomorodok, és helyet foglalok. Neki nem kellett erre az órára tanulni.Piton professzor túlontúl kivételezett vele. Nem volt kedvem most rágondolni,elvette volna figyelmemet.

Piton professzor a mai órán is elmagyarázta mit kell elkészítenünk és hogy óra végén jegyet ad majd rá. Ma RBF-re fogunk tanulni. Azt mondta amit ma készítünk az előfordul a vizsgán. Ez a béke elixír. Egy óra alatt elkészülök vele, ezüstös pára látszódik a tetején, viszont a Harry-é sötét szürke füstöt áraszt.Piton járkálni kezd, hogy végig nézze kinek, hogyan sikerült.

-Szép munka Miss. Soluth! Kiváló munkát végzett- mondja Piton mikor az asztalomhoz ért, kifejezéstelen volt az arca, de a szemében láttam a büszkeséget, ami mosolygásra késztet.

-Mi ez Potter?-kérdezi gúnyosan tőle.

Próbálok nem oda figyelni arra, hogy mit is beszélnek, ezért inkább hátra fordultam Hermionehoz és Ronhoz. Harry arcán láttam, hogy teljesen ideges.

Rosszul érezem magam, amiért nem segítettem neki, de a vizsgán sem fogok tudni, szóval csak elvesztegetett idő lett volna. Kicsengetnek, odamegyek Piton professzorhoz.

-Nekem is üvegcsébe kell töltenem?

-Igen, legyen oly kedves-mondja.

Miután ezzel végzek, kimegyek a teremből és Harry után szaladok, hogy könnyítsek egy kicsit a bűntudatomon.

-Hogy vagy? -kérdezem.

-Fantasztikusan-nyögi, megy tovább.

-Figyelj, legközelebb majd megpróbálok segíte...-megfogom a vállát, hogy lassításra kényszerítsem.

Harry megáll, egy percig hezitál, majd felém fordul. A fal mellett állok, a keskeny folyosón,közelebb lép és én megpróbálok hátrálni, de nem tudok, és ez megrémiszt. Közelebb hajol. A kezét a fejem mellett a falnak támasztja. Tudtam mi fog történni, de reménykedtem benne, hogy idejében észhez kap, megcsókol. Megpróbálok ellenkezni, de nagyobb és erősebb nálam, elsírom magam kétségbeesésemben. A könnyeim végig csorognak az arcomon, de ez őt nem érdekelte. Behunyom a szememet. Szédülni kezdek, a túláradó érzelmeim miatt. Koppanást hallok, aztán már csak sötétséget látok magam körül.

Most ezt tudtam hozni, remélem tetszik. Nem igazán tudom, hogy hogyan írok, de ha tetszik ha nem ha akarod nyugodtan írd meg. Puszi:*