Fred szemszög

Korán reggel kelek, hogy sikerüljön elcsípnem a lányt, mikor George-al és Leevel elindulunk reggelizni, ami az egyik kedvenc időtöltésem a Roxfortban, vigyorogva látom meg. A lány eperszőke haja lebeg mögötte, ahogy lépdel előre. Úgy látszik, mintha testben itt lenne, de lélekben valahol nagyon messze jár. Biztosan azon jár az agya, ami előző este történt. Legszívesebben oda mennék, és bevernék egy jó nagyot abba a nagyképű arcába Malfoynak. Ráférne, de Lauren megharagudna rám, nem is kicsit.  Mielőtt egy szót is szólhatnék, Lauren kilép a portrélyukon, és meghallom Draco hangját. Hogy képzeli hogy idejön? Azt hiszem, tényleg ráférne már, hogy megmutassák neki hol is van a helye.

-Nem haragszom-jelenti ki a vörös lány, mikor már mögötte mi is kilépünk a lyukon.

Ikertestvéremmel egyszerre nézünk egymásra, és ugyan arra gondolunk. Ez képtelenség. Tegnap este, miután egészen a fiú és lány hálókörletet elválasztó lépcső fordulói kísértem Laurent, beszélgettünk George-al. Aki csak úgy, mint én nagyon jól tudta, hogy Malfoy ki akarja használni Laurent. Addig nem áll majd meg, míg megnem szerzi a lányt, ezzel bővítve a listáját, majd eldobja. A lány pedig ezt nem fogja bírni elviselni, de nem hallgat ránk.

Miután kimondta a szavakat, ott hagyja Dracot, és elindul le a lépcsőkön. Malfoy csúnyán néz ránk, a talárjába dugja a kezét és a másik irányba megy. Elmosolyodok kárörvendően, összenézünk George-al, felgyorsítjuk a lépteinket, és közre fogjuk a lányt.

-Kicsit ellentétekbe ütköznek a szavaid a tetteiddel-mondom én.

-Nem mintha ez baj lenne- közli George.

-Néha azt hiszem, hogy átkot küldtetek rám, hogy tudjátok hol vagyok.

-George, te mondtad el neki?

-Nem, biztos nem te kotyogtad ki?- vigyorodunk el mind a ketten, és a lány arcán is átsuhan egy pillanatra.

-Mit szeretnétek?- néz először rám, utána pedig George-ra.

-Semmi különösebbet, reggelizni idultunk-mondja Lee a hátunk mögül, emlékeztetve minket arra, hogy ő is itt van velünk.

Lauren hátra pillant a vállafelett, szomorkás szemei most Lee-t figyelik.

-Egy életrelytéjnek tartom Lee Jordan, hogy mit keresel te, ezzel a két fiúval.

Mivel nem figyelt a lába elé, megbotlik, majdhogynem nyakát töri a lépcsőn, az utolsó pillanatban nyúlunk utána az ikertestvéremmel.

-Lauren, csak szólj nyugodtan, hogyha sugárzó személyiségemnek nem tudsz ellenálni és itthagylak, nem kell miatta összetörnöd magad- kacsintok rá vigyorogva, mire kirántja a karját, felgyorsítja lépteit és bemutat nekünk.

-Azt hiszem nem bír titeket-mondja Lee, aki mostmár kettőnk között lépdel.

-Áh, egyenesen oda van értünk- nevet George és megyünk tovább a nagyterem irányába.

Már majdnem befejeztük a reggelit,  George-val mikor belép Lauren és Malfoy. Végig nézek rajtuk, a lány meglepően lekezelően bánik a fiúval, ami neki viszont egyáltalán nem tetszik, és elkapja a lány karját. George-val egyszerre állunk fel az asztaltól, és idegesen indulunk el feléjük, Lauren az egyik legkedvesebb, barátságosabb és viccesebb lány a Roxfortban, és senki sem bánhat így vele, a saját apjának sem hagynánk, ő a lány legjobb barátunk, és a barátainkért bármit megteszünk.

Mikor Lauren meglát minket, elhúzza a kezét, és gyors léptekkel jön felénk, majd mindkettőnk karját megfogva fordít meg minket, hogy vissza kísérjen az asztalhoz.

-Nem akarok erőszakosnak tűnni, de engedd meg, hogy ezt elintézzük-hajolok le és sziszegem szinte, George pedig hevesen bólogat.

A lány erősen belém ereszti a körmeit amitől felszisszenek, és most rajtam van a sor, hogy elhúzzam azt.

-Jó tégy azt amit csak akarsz- leülök, Lee pedig hozzám hajol.

-Mit csináltok már megint? Én is nagyon kedvelem Laurent, de nem rugathatjátok ki magatokat, mert kapcsolati prodlémái vannak.

-Nyugi, nem teszek én semmit, védje meg magát, elég nagy lány már hozzá- mondom, George leül közénk, és beszélgetni kezdenek én pedig neki állok enni.

A vörös mellettem foglalt helyet, szóval hallotta a beszélgetésünket, és egyáltalán nem zavar. Nem képes ép emberként gondolkozni, és még nekünk sem hagyja, hogy segítsünk rajta, akkor itt az ideje, hogy a maga ura legyen. Fészkelődni kezd, de nem foglalkozok vele, először. Képtelenség elhinni milyen ellentétek tombolnak bennem a lányt illetően, a gondolataim a szélforgó minden irányában szárnyalnak.

A lány a karomra helyezi a kezét, oda, ahol nem rég sebet ejtett, gyengéden megsimítja az ujjával. Nem tudom figyelmen kívül hagyni, de a kezemet az ölembe helyezem, hogy távolabb legyen tőle.

-Igen?-  kérdezem a lehető legkedvesebben, amit kitudok erőszakolni magamból.

-Köszönöm... a tegnapit-mondja kissé megilletődve-és sajnálom, hogy bántottalak, nem volt szándékos. Ideges voltam és... nem akartam.

Pár pillanatig csak nézek rá, ahogy ő is rám, majd kinyögöm azt, amivel valószínűleg megbántom- Ennyi?

- Tudom, hogy semmiség, ezt teszik egymásért a barátok, segítenek, de nekem nem valami jó az ítélő képességem mostanában, és mindenkit  csak megbántok, megtudsz nekem bocsátani?- kérdezi, az arca kétségbe esést sugároz.

-Nem hinném, hogy a köröm nyom a probléma ebben az egészben, jobban tennéd, ha ennél inkább, látszik rajtad, hogy le vagy fogyva.

-Draconak igy tetszem-suttogja és előre fordul.

-Mi lenne akkor, hogyha legközelebb mellé ülnél, és őt néznéd evés közben? Ja, a többi mardekáros nem hagyná, szomorú- fakadok ki.

Felállok a helyemről, és arrébb menjek befejezni a reggelimet. Egy pillanatra sem bánom meg a szavaimat, és nem nézek hátra. Hagyom, hogy elgondolkozzon a tettei és szavai súlyán.

A nap többi része Merlinnek hála gyorsan eltelik, megsem próbálok a lányra gondolni. Bájitaltan, Mugliismeret, Jóslástan és dupla Mágiatörténet, minden órán George-al szórakoztattuk a mellettünk ülőket.Délután a testvéremmel azt terveztük, minden ötletünket össze írjuk, az új édességekkel kapcsolatban, és egy kicsit kísérletezzünk velük. Bemegyek a szobánkba majd rádobom a táskámat az ágyra, ami pattan egyet rajta, majd a földre esik. George is ugyan ezt teszi, de az ővé fent marad, és beleboxol egyet a vállamba. Leülünk előveszünk egy-egy pergament és pennát, majd körmölni kezdünk, mindent ami az eszünkbe jut. Majd a végén átnézzük melyik ötlet felel meg.

Már egy órája csak görnyedünk az ágyon, mikor George megszólal.

-Mi történt Laurennel?-kérdezi komolyan, felsem nézve.

-Mi történt volna?-kérdezem vissza nyugodtan.

-Ne csináld! A vak is látja, hogy történt vele valami, és te tudsz róla, neked mindig mindent elmond- kapja fel a fejét és még mindig komolyan néz rám .

-Először is, nem igaz hogy mindent elmond nekem, egyszerűen a legtöbb esetben magamtól jövök rá. Másodszor, tegnap össze veszett Malfoyal. Egy üres teremben sírt az éjszaka közepén- közlöm.

-Az a seggfej! Mit csinált? És te honnan tudtad?- arrébb rakja a papírt és most rám figyel.

Előveszem a tekergők térképét a párna alól, és felé dobom.

-Ennek nem Harrynél kellene lennie?-húzza fel a szemöldökét.

-Vissza kértem egy kis időre. Megéheztem és szétakartam nézni.Azt láttam, hogy ketten vannak egy üres teremben. Hirtelen nem is tudatosítottam neki sok  érdemet, már tavaly is sokat mászkáltak este, hozzá szoktam.De aztán öt perc elteltével a fiú otthagyta, még egy ideig néztem Laurent, és amikor már fél óra elteltével sem mozdult megkerestem a lányt, aki azért szégyelte magát mert nem tette szét a lábát-szemforgatás közben lelógatom elgémberedett lábam az ágyról.

-Nem gondolod, hogy be kellene vernünk Draco fejét?

-Minden nap, egész nap.

-De egyébként azt nem értem, miért nem mondod el Laurennek, hogy beleestél?-húzza fel a szemöldökét.

-Hogy mi?-hozzá vágom a táskám- Lauren csak a legjobb barátom akinek a hogyanléte érdekel!

-Ó ne szórakozz már Fred!

-Tudod mit! Bebizonyítom!

-Mégis hogyan?

-Elkísérem Alicet a bagolyházba-rákacsintok a fiúra, aki csak a fejét ingatja.

Ő csak a legjobb barátom.

Vacsora időben Hermione már megint a manók jogairól beszél az asztalnál, szerintem már mániákusan fel akarja őket szabadítani, még akkor is hogyha ezt ők nem akarják, nagyon unalmas már amit beszél, mert minden alkalommal ugyan azt mondja el. Harry és Ron már bele törődtek, hogy bármit is mondanának, a lány látás módja nem változna meg. Lauren még nem ért levacsorázni, ami furcsa mert mindig lejön, valószínűleg megbántottam. Kicsit bűntudatom van attól amit Alice és én csináltunk nem is olyan rég, csak kombinálni ne kezdjen a lány. Nincs szüksegem egy kapcsolatra vele.

-Nincs itt Lau-mondom és mégegy muffint tömök magamba.

-Ja, és Malfoy sincs a helyén-néz hátra George is teli szájjal

-Hát ezek?

- McGalagonynál vannak szerintem-mondja vegül Lee.

 Ezt hallva egyből kissé megnyugszom, de el is terelem a gondolataimat, nem kellene vele foglalkoznom. Bár ez azt jelenti, hogy McGalagony megint elbeszélget a "szerelmes párral". A testvérem is így gondolhatja mert vigyorogva eszik.

-Jövő héten lesz az idei első kviddics meccs- mondja lelkesen Harry.

-És mit gondolsz most is elverjük a mardekárt?-kérdezem felvillanyozódva. 

-Hát nem egyértelmű?-kérdezi vissza egyszerre George-al.

Alig várom, hogy pár lila foltot okozzak, vagy rándulást. Elsősorban Malfoy-ra gondolok, milyen jó is lesz lealázni.  Mikor befejezzük a vacsorát még mond valamit Dumbledore aztán eltűnnek a tányérok. George-val elindulunk a házunk felé. A kövér Dáma fodros ruhában alakított úrihölgyet és minket bámul.

-Tökleves!-mondjuk egyszerre.

-Rendben!-mondja és a kép felnyílik. 

Bemászunk a lyukon és a szobánk felé haladunk. A szobában volt elrakva a plakátunk, azért készítettük, hogy legyen teszt alanyunk ha már pénzünk van. Ma este tervezzük kirakni. Mikor Ron, Harry szobája előtt haladunk el, a fiúk hangosan beszélgetnek. Az ajtó résnyire van kitárva. Nem akartam hallgatózni, de akaratlanul is kiszűrtem a beszélgetésből Lauren nevét, kíváncsivá tett, hogy miről is van szó.

-Várj!-suttogom George-nak.

-Még mindig tetszik-jelenti ki Harry.

-Az lehet, de te is tudod, hogy barátja van, és egyébként sem gondolnám, hogy az esete vagy, nem szereti a felhajtást- válaszolja Ron egy kicsit messzebbről.

-Ha tényleg így lenne nem hinném, hogy Dracoval járna. Mindketten tudjuk, hogyha megtudja miről beszélgetett Crack és Monstro akkor rögtön dobja-mondja fenhangon Potter. 

-Ezek most miről beszélnek?-fordulok testvérem felé.

Ő csak int, hogy menjek utána. Bemegyünk a szobánkba, és leülünk az ágyra, az enyémre.

-Nem mesélte el igaz,pedig biztos voltam benne, hogy neked mindent elmond?-kérdezi.

-Mit?

-Hogy Harrynek tetszik elsős koruk óta és már jó párszor bepróbálkozott nála.

-Nem, egy szóval sem mondta, de abban igaza volt Ronnak, hogy Laurennek nem az esete Harry.

Miért nem mondta el, ha egyszer egyfolytában azt emlegeti, hogy mi legjobb barátok vagyunk?