Annyira össze tud zavarni engem, de még csak észre sem veszi ezt. Nem is tudja elképzelni, hogy nekem ez hogy esik. Egyszer válaszol nekem, egyszer pedig nem. Nem értem a fiúkat, de lehet nem is kell érteni őket.
Hamar eltelt a mai nap, házit sem kaptunk, így mikor hazaértem, csináltam magamnak egy teát, és leültem a tv elé kikapcsolódni. Bámultam a képernyőt, de igazából nem tudtam mit nézek. Nem tudtam kiverni a fejemből ezt az egészet, ami ma történt.
Ránéztem az órára, és látván, hogy eléggé késő van, így elmentem fürdeni és már aludtam is.
Másnap reggel lyukas órával kezdtük a napot, így Lina átjött hozzám. Látta rajtam megint azt amit tegnap. Látta, hogy valami nincs rendben. Megkerdezte:
- Figyelj csak! Kérdezhetek valamit?
- Nyugodtan. Mondtam ezt egy halvány mosollyal az arcomon.
- Tetszik neked Béla?
A kérdés hallatán annyira meglepődtem, és el kezdtem gondolkozni, hogy vajon ennyire látszana rajtam, hogy tetszik.
Lina látta rajtam, hogy mennyire agyalok valamin, ezért mielőtt megkérdezhette volna min töröm a fejemet válaszoltam a kérdésére.
- Nos az igazat megvallva igen, tetszik.
Gondoltam magamban, hogy jobb ha elmondom neki, ha már látta rajtam. Nem tudom letagadni az érzéseimet.
- Wow értem.

*Lina szemszöge*

Láttam, rajta már tegnap is, hogy valami nem okés ezzel a lánnyal. Így hát ma reggel rá kérdeztem.
Figyelj csak! Kérdezhetek valamit?
- Nyugodtan. Mondta ezt egy halvány mosollyal az arcán.
- Tetszik neked Béla?
A kérdés hallatán annyira meglepődött és el kezdett gondolkozni, hogy vajon ennyire látszana rajta.
Láttam rajta, hogy mennyire agyal valamin, ezért mielőtt megkérdezhettem volna min töri a fejét válaszolt a kérdésemre.
- Nos az igazat megvallva igen, tetszik.
- Wow értem.