Dean nem tervezte, hogy húsvét előtti napon elmegy műanyag tojást vásárolni. Még csak nem is sejtette, hogy húsvét lesz. Ha tudta volna, végül is ez min változtat? A húsvét arról szól, hogy a gyerekek édességet szerezzenek és tojást festhessenek. Nem pedig olyan vadászoknak való, akik az évek során meghaltak, és néhányszor visszatértek az élők közé.

De ez az év más, mert Cas ott volt, és őt mostanában az ünnepek emberi módja érdekelte.

*

– Hé, jó reggelt, napsütés! – kiáltotta Dean vidáman, egy csésze kávéval a kezében. Cas mogorván nézett. Sosem volt reggeli ember. De mégis olyan aranyosan tudott még durcásan is kinézni, hogy Dean szinte elolvadt tőle.
Összefüggő mondatokat is, csak egy kávé után (extra cukorral), tudott mondani.

– Megfőztem a kávédat, és Sammyt is kiküldtem fánkért – folytatta kedélyesen, és angyala elé tette az illatosan gőzölgő koffeint – Hamarosan vissza kell jönnie, oké?

Cas bólintott, elvette a bögrét, és szótlanul inni kezdte az ébresztő italt. Amíg Cas a kávéját itta, Dean megragadta az alkalmat, hogy bámulja angyalát. Bár még mindig maradt kegyelme, emberibb volt, mint valaha. És úgy nézett ki, mint egy ember: a pólója több helyen ráncos volt alvás után, a melegítőnadrágja pedig szürkéskék és kifakult, de így is tökéletesen nézett ki rajta.

A nyilvánvaló kócosság ellenére Deannek el kellett ismernie, hogy a srác jól nézett ki reggelente. A póló kékje csak még jobban kiemelte a szemeit. A melegítőnadrág bő volt ugyan, de valahogy jól állt neki. Dean érezte, hogy elmosolyodik azon a tényen, hogy Cas két egymáshoz nem illő zoknit viselt.
A pokolba! Minden jól nézett ki rajta. Még a haja is, ami a lehető legjobb módon rendetlennek látszott.

– Még mindig fáradt vagy, hmm? – kérdezte Dean, csak a beszélgetés kedvéért.
Cas bólintott, még mindig a kávéba merülve. A bögre körülbelül felét már kiürítette.

– Nem vagyok éppen reggeli ember, Dean. Azt hiszem, ennek pont az ellenkezője az, ami vagyok. Mély, zöngés hangja olyan húrokat pendített meg a vadászban, ami álmodozásra késztette, a lehető "legpiszkosabb" módon.
– Igen. Tudom. Azt hiszem, a reggeli emberek rohadt őrültek, és Sammy is az, de mivel az öcsém, így ő nem számít.
Dean vállat vont. Felkapott egy villát és kést, hogy elkezdje enni a palacsintát. Bár csak holnap lesz húsvét, nem általlott különleges, nyuszi alakú palacsintát készíteni, ami mosolygásra késztette. Érdemes volt a Pinterestet bújni, ilyen különlegességekért. Biztos volt benne, hogy az angyalát is majd mosolyra készteti.

– Dean, ugye tudod, hogy az éjszaka valójában a természetes állapot, és hogy a nap az egyetlen oka annak, hogy nappal van? – Cas befejezte a kávét, és közelebb ült Deanhez a kis asztalnál a bunker konyhájában.
– Túl korai az időpont egy természettudományos leckéhez, Cas. Átkozottul korai – Dean felsóhajtott, és szándékosan drámainak tűnt.

Cas gyorsan megpróbált témát váltani. – Jók azok a palacsinták? – kérdezte a tányér felé intve.
– Csodálatosak. A legjobb reggeli, amit ettem valaha. Gyere ide, és egyél belőle, mielőtt befalom mindet.

Dean egy kicsit közelebb vitte a tányért Cashez, és némán kínálta neki. Ahogy gondolta, a nyuszi forma mosolyt csalt Cas - még mindig - álomittas arcára, bár a nyuszi egyik hátsó tappancsa már elfogyott.

Cas meglepett nyögése, amit az ízeket érezvén hallatott, elkalandozásra ösztönözte Dean elméjét, és gondolatai a „meglehetősen ártatlanról" „szexisen mocskosra" változtak. Elpirult, és kínosan megköszörülte a torkát, aztán félrenézett.

Dean ugyan azt gondolta, hogy mindet megeszi, de úgy tűnt, Cas annyira élvezi őket, hogy végül megosztották, ami megmaradt. Mindketten majdnem jóllaktak, amikor Sam visszatért egy doboz fánkkal.

(...)

2118 szó

A teljes történet az AO3-on olvasható. Link hozzá alul az External linknél / Külső hivatkozásnál, illetve kommentben.