Ma, reggel 7-kor értem haza. Igen ilyen korán. Úristen. Mindegy. Azért megjegyzem hogy ilyenkor még aludnék. Javítok: Ilyenkor mindig alszok. Ah így sem jó. Mindegy haggyuk. Az utókor biztos érteni fogja mikor megtalálják a naplómat valahol. Remélem el tudják majd olvasni ezt a csúnya kézírásomat. Hogy nekem milyen hülye gondolataim vannak.

Na szóval ott tartottam hogy 7-kor értem haza. Amikor beléptem a házba anyut láttam meg ahogy sürgölődik (ezt hogy kell mondani?😂😂 Vagy van egyáltalán ilyen szó?😅😅 .Szerk.) a konyhában.

-Mit csinálsz?-kérdeztem mikor halkan a háta mögé settenkedtem.
-Valerie!-sikított egyet anyu de már ölelt is. -Ki akartunk menni érted a reptérre. De...
-De nem tudtatok. Megértettem-mondtam szavàba vágva mire szomorúan rám nézett.
-Na. És mennyi bőrönddel jöttél haza?-kérdezte nevetve mire csak hátrafordultam.
-Nem sok-utaltam arra hogy mikor legutóbb voltam a nagyiéknál akkor 5 bőröndöt kellett haza cipelni. Anyuék akkor sem tudtak értem jönni. Haggyuk ezt.
-Na. Menny pihenni majd ebédkor szólok-mondta mire elhúztam a számat de bólintottam.
-oks-mondtam ès már a bőröndömet szenvedtem fel az emeletre.

Mikor felértem ledobtam a bőröndöt és a hátizsákom. Abból kiesett a fotóalbum amit még hétfőn találtam. Kinyitottam és délig azt nézegettem. A végére egy név volt írva: Antai-Kelemen....... . Pontosabban ez volt írva. A többi homályos volt. Meghát nem is tudtam volna most leolvasni mert anyu nyitott be. Mikor láttam hogy kinyílik az ajtó becsuktam az albumot és a párnàm alá dugtam, majd úgy csináltam mintha aludnék.

-Kész az ebéd-szólt anyu mire kipattantam az ágyból és felálltam.
-Megyek-mosolyogtam rá.
-Jó. De siess mert Domi még nem is tudja hogy itthon vagy, és megfogja enni a te részedet is-mondta és már ment is.
Amúgy még át sem öltöztem. Gyors átvettem egy rövidnadrágot és egy sima rendes pólót és már rohantam is le enni. Mikor leértem Domi mögé rohantam. Aki pont leakart ülni úgyhogy a hátára ugrottam.
-Szállj leeee!-kiabált rám Domi mire leugrottam és ő meg megfordult.
-Szia-mondtam és megöleltem. Furán viszonozta. Nem tehetek róla. Ha nem tévedek akkor a nővérünk volt azokon a képeken. De addig nem szólok neki amíg ki nem derítem hogy tényleg a nővérünk-e.
-Jól vagy?-kérdezte furán mire egy erőltetett nevetéssel válaszoltam.
-Ja. Éhen halok-nevettem és már ültem is a helyemen. Anyáék furán néztek rám.
-Kétségtelen meglágyult a gyerek szíve Amerikában-mondta apu mire kínosan felnevettem.
-Ehetnénk?-kérdeztem mire Dominak leesett. Valami baj van. A szemével azt üzente hogy mindent tudni akar. Alig észrevéthetetlenül bólintottam mire vissza bólintott és leült velem szemben az asztalhoz.
-Zabáljunk-mondta és belém rúgott az asztal alatt. Erre én meg csakúgy visszarúgtam. Anyuék gyanúsan méregettek.
**

-Mi történt?-kérdezte Domi mikor berontott a szobámba. Kituttam olvasni a nevet.
Aantai-Kelemen Szofía.
Megmutattam neki. Mindent.

-Ő a nővérünk?-kérdezte 20 perc múlva.
-Nem tudom-tört ki belőlem a sírás. Ügyetlenül átölelt. Soha nem szoktam sírni. De tényleg. Soha. Mondjuk még baba koromban tuti sírtam. De amióta 3.-ban a felsősök kicsúfoltak mert elsírtam magam. Azóta nem sírok. Azóta szinte szivem sincs. Úgy negyed órán át sírtam mikor jött egy üzenetem.

Szerelmem😍😘: Hiányzól...

Nem említettem hogy Amerikában lett egy pasim? Khm...Tádá. Van egy pasim Amerikában.

Én: Ooooohhh. Te is nekem. 😙

Írtam vissza.
-Hát ez meg ki?-kérdezi Domi fuldokolva a visszatartott nevetés miatt.
-Senki!-kiabáltam és lezártam a telefonom.
-Aha. Én meg lány vagyok-nézett ràm mint egy hülyére.
-Hát azt tudom-mondtam mire felállt és lelökött az ágyról.
-Na menny a fenébe-és már ment is volna ki mikor elkezdtem mesélni.
-A plázába tartottam. Pont ajit néztem neked-néztem rá mire egyből visszahuppant az ágyra mellém. Mert időközben felálltam a földről és visszaültem az ágyra.
-Folytasd csak. De ha nem bánnád most szeretném az ajándékomat-mondta mire én szórakozottan bólintottam kivettem a bőröndből az új deszkás cipőjét és a hozzá tartozó deszkát is.
-Tess. Na, szóval ezeket kerestem a deszka amúgy srohadt drága volt úgyhogy ne törd el mert akkor a kezedet töröm el-figyelmeztettem mire odanyújtotta a jobb kezét.
-Legalább nem kell írnom-mondta én meg úgy néztem rá mint egy hülyére. Ja hogy ő amúgy is hülye? Igen az. Jó ezt lerendeztem magamban.
-Mindegy. Szóval ott találkoztunk. És igen a pasim. De gondolom nem fogja valami sokáig bírni-mondtam és már álltam is fel-De mostmár kihúzhatsz a szobámból. Fáradt vagyok-mondtam és már lökdöstem is kifele a szobámból.
Amúgy a barátomban az az egyetlen más dolog van hogy őt szeretem. Talán még sírnék is érte.

A nap többi része eseménytelenül telt. Aludtam még 5 óràt aztán kimentem még egy kicsit deszkázi majd mikor hazajöttem skypoltam a lányokkal meg Mark-kal is. Ó igen. Mark a neve. A barátomnak. 6-kor lementünk vacsorázni én utána elmentem fürdeni majd néztem olyan 3 részt a kedvenc sorozatomból ami az Amerikai Horror Story. Vagyis A.H.S. Utána elaludtam.

Nem biztos hogy a következő rész fent lesz ma de viszont holnap már tuti. És ne haragudjatok hogy a múlt héten nem tudtam feltenni a részt. De azért remélem nem utàltok.
Pusziii