Reggel Domi keltett 6:30-kor.
--Hülye. Miért keltettél fel hajnalok hajnalán?--kérdeztem tőle mire egy gonosz mosoly kiséretével válaszol.
--Hogy ne csak én szívjak reggel. Kellj. Amúgy is délben indul a géped--mondta és már ment is volna ki ha nem szólok utána.
--Domi. Nem akarsz kikísérni?--kérdeztem kiskutya szemekkel.
--Nem akarok az első nap hiányozni--mondta mire gúnyosan elmosolyodtam.
--De azért lennél a helyemben. Mi?--mérdeztem miközben felálltam az ágyamról.
--Ki nem?--kérdezte mire kitoltam a szobámból és rácsaptam az ajtót.
--Jó sulit!--kiabáltam ki neki és mivel már nem tudtam visszaaludni ezért bementem a fürdőbe és lezuhanyoztam, hajat mostam és fogat mostam mert máma már nem volt kedvem reggelizni. Ezt most úgy mondtam mintha amúgy szoktam volna reggelizni. Miután végeztem kerestem egy ruhát amiben a nagyiékhoz fogok menni. Majdnem fél órát kutattam a szekrényemben mikor megtaláltam a tökéleteset outfitemet. Kerestem hozzá kiegészítőket ami után így nézett ki:

Gyors befestettem a körmömet majd felöltöztem és felmentem a padlásra megkeresni valamit de már én sem tudom hogy mit. Mert egyáltalán nem tudom mit találtam és kiről. Egy fotóalbum volt egy kislányról. Aztán meghallottam anya hangját mire gyors lefutottam a fotó albummal együtt a szobámba és azt a táskámba tettem amit elviszek Amerikába.
--Domiii!! Valerie!!--kiabált fel nekünk anyu megint mire lefutottam.
--Igen?--kérdeztem mert láttam hogy Domi még nincs itt. Gyors megnéztem az órám és láttam hogy már csak 1 órám van elindulni.
--Hol van Domi?--kérdezte anya mire feleszméltem az órámról és megrántottam a vállam.
--Itt vagyok de nemsoká indulnom kéne--mondta mire anyu bólintott én meg elkezdet gondolkodni a fotó albumon amit találtam ezért nem hallottam amit anyu beszélt.
--Valerie. Figyelsz?--kérdezte anyu mire bólintottam és már rá figyeltem.
--Jó. Akkor azt szeretném megkérni hogy ha lehet akor menj be Domival a suliba hogy elkérezkedj az igazgató úrtól--mondta és már ment is volna ha nem szólalok meg.
--De az igazgatónak nem kell tudnia hogy nem leszek ezen a héten--mondtam mikor belépett apu.
--Tudjuk de nem is az igazgatóhoz kell menned hanem az osztályfőnöködhöz azzal a papírral--mutatott a kezemben lévő papírra amit még anyu a beszéde közben adott a kezembe.
--Ja. De a Domi is betudja vinni--hisztiztem mire Domi nyakon csapott mire vissza csaptam és elkezdtünk verekedni.
--Még ma elindulnátok?--kérdezte unottan apu mire felnéztünk mert közben a földre kerültünk.
--Jó--szóltam unottan és felmentem a táskámért.
--Miért hozol táskát?--kérdezte Domi.
--Mer miért ne?--kérdeztem vissza értelmesen a papírt meg belehajtogattam a rövidnacim zsebébe.
--Ebben a ruhában tuti hazaküldenek--mondta félig nevetve. Hogy félig mit csinált? Azt nem tudni. Gyors dobtam egy üzit a lányoknak hogy ha van kedvük jöjjenek már elém. Bálaszoltak hogy Csenge jön meg Bella is de a többiek nem tudnak.
--Mehetünk?--kérdezte mikor elindultam lefelé.
--Ja. Nem. Hanem lent megvárjuk a lányokat--mondtam majd elkezdtem lefele futni mert Domi meg futott utánam. Mikor kiértem a házból kinyitottam a kapunkat de nem mentem ki rajta hanem a ház mögé futottam ahol van egy fa amin felmásztam. Láttam hogy Domikint keres a kapun túl ezért le másztam a fáról és odasétáltam a háta möngé.
--Ugye tudod hogy nem vagyok ott?--kérdeztem miközben megkocogtattam a vállát. Pont ekkor fordultak be a lányok a sarkon.
--Lányok segítsetek!--kiabáltam oda nekik mire elkezdtek futni hozzánk. Eközben megnéztem hogy mi van rajtuk.
Csengén ez az outfit volt:

Bellán pedig ez:

--Mehetünk már végre?--kérdezte Domi mikor a lányok ideértek.
--Ja. De Valerie nem úgy volt hogy te nem jössz ezen a héten?--kérdezte Bella mire csak odaadtam neki a papírt.
--De. És nem is jövök. Csak aztat oda kell adnom Hallernek--mondtam és pont akkor fejeztem be mikor odaértünk a suli kapujához.
--Bemenyjünk veled?--kérdezte Csenge mire bólintottam.

A beszélgetés után:

--Hát ez simán ment--mondtam mire bólintottak és már el is köszöntünk egymástól.

Mikor hazaértem már fél tíz volt. Szerencsére anyuék azt mondták elkísérnek a repülőtérre.

Egy "könnyes" búcsú után elváltunk és már mentem is felszállni a gépre. Az egész repülő úton a fotóalbumon gondolkoztam amit a padlàson találtam. Néha elő is vettem.

10 óra alatt ott is voltam Amcsiban.

Szeretnètek ha leírnám azt az egy hetet amit Amerikában töltött Valerie? Valahogy jelezzétek hogy igen vagy nem. Hétfőig nyugodtan valaszolhattok mert úgy gondoltam hogy akkor fogom elkezdeni a kövi részt!
Pussz:Merci💙💙😘