Vannak dolgok, amiket nem tudsz kitörölni az emlékeid közül. Bárcsak megtehetném.  A depresszió, mikor eluralkodik feletted, egy ideig észre sem veszed. Néhány ember látni fogja de te akkor még nem is sejted, mi az ami nyomja a lelked. Nekem a zene lett a legjobb barátom, mikor ülök a buszon és hallgatom a kedvenc zenéimet egyszerűen megnyugszom. 

Kell valami ami kiránt abból az állapotból amiben találod magad! Kell valami ami segít megnyugodni, amitől jobb lesz a kedved.  

Egy ideig nem akartam segítséget kérni, nem akartam élni ezért sem szóltam senkinek hogy hoppá valami nincs rendben.

De nem is kellett hogy szóljak, hisz attól még hogy én nem nyitom ki a szám és nem kérek segítséget a körülöttem lévő emberek tudták hogy nem vagyok rendben lelkileg. 

Volt olyan is hogy hazamentem suliból, és egyből a szobámba siettem. Az sem érdekelt ki van otthon egyszerűen csak magányra vágytam. Csendre vágytam. 

Egyfolytában jöttek hozzám.

~ Mi bajod van? 

~ Mit vagdosod magad? 

~ NE VAGDOSD MAGAD, AKKOR inkább öld meg magad. 

~ Depressziós. 

Szavakkal tiportak a lelkembe, szavakkal érték el azt hogy nem akarjak létezni. 

Azt szokták mondani, hogy csak egy életünk van jobb ha megbecsüljük. 

De ha egyszer így bánnak az emberekkel, akkor köszönöm szépen én ebből nem kérek! 

Kegyetlen az ember, bármit megtesz hogy tönkre tegye a másikat ha lája hogy a másik éppen nincs jól.

NE ENGEDD HOGY BÁNTSANAK, MEGALÁZZANAK!

NE ENGEDD HOGY A DEPRESSZIÓ ELURALKODJON RAJTAD!

MERJ KÉRNI SEGÍTSÉGET!