Már ezerszer érezted, hogy "belehalok". Mégis itt vagy. Túlélsz. Nem fog szétszakítani a fájdalom, nem fog megölni az érzés. Nyugi. Most persze azt érzed, hogy "nem bírom" és legszívesebben egész nap csak bőgnél és dühös vagy mindenre és mindenkire, de el fog múlni. Nem baj, ha fáj. Sőt, fájjon. Kell az elengedés, kell a gyász, szakadjon ki a szíved darabokban belőled, s tudd, hogy mikor kell nemet mondani az önmarcangolásnak és felállni: tovább menni, mert mások várnak.
Szükségük van rád, és nem állhatsz meg.
Érezned kell, ha fáj, át kell élned, de tudnod kell, hogy hol van a határ. Hogy mikor kell felállnod és magasról tenned a körülményekre. Menj és higgy, mert akinek hite van, mindene van. /Jurák Kata /