Először is mielőtt belekezdenék ebbe a fejezetbe egy vörös rózsát ígértem FilipBorostyn -nak. Tessék Bori, csak neked, csak most :D

Aki nem ismerné a hölgyet, annak ajánlom hogy nézzen be hozzá:) (Ígérem nem fogja megbánni:D)

És most következzen az új fejezet:

3 hónap telt el azóta hogy Blairrel először találkoztam. Sok dolog történt azóta egyiket sem mondanám sors fordítónak, a mai nap viszont hatással volt az egész életemre. De ne siessünk ennyire előre, röviden összefoglalva mi volt az előző három hónapban.

Először kezdjük mondjuk Rachellel és Patrickkal, mint legutóbb kiderült jóban vannak Aaronnal. Sőt Patrick és Aaron legjobb barátok. Erre akkor jöttem rá amikor egyszerre jött a testvérpár és Aaron edzeni és vidaman köszöntötték egymást, jót beszélgettek. Ezen kívül körülbelül kétszer találkoztam velük aminek örültem, mivel nem volt alkalmuk tovább rombolni a már amúgy is roncs falat ami körbevett.

Blair és Ryan kapcsolata jól alakult, az utóbbi napokban az volt a mondás hogy összeköltöznek, aminek úgyszintén örültem. Emellett a fiú nem ivott, nem cigizett, nem vert engem, Blair megváltozta és ez számomra jó hír volt. Henry és Chris nem igazán jöttek ki mostanában, folyamatosan veszekedések alakultak kettőjük közt.

Én meg csak voltam. Éltem az életemet, csendben, nyugodtan, visszahúzódva. Ez idő alatt a hátam és a csuklóm is helyre jött.

Illetve elkezdtem tanulni. Kezdtem behozni a sok éves lemaradásom a tanulással kapcsolatban. Tankönyveket vettem és előszeretettel lapozgattam, tanulgattam őket. Az életem kezdett beállni a normális kerékvágásba, csakhogy ma minden megváltozott.

Reggel álmosan nyitottam ki a szemem amikor az ébresztőm keltett, tegnap este sokáig olvasgattam a töri könyvem ezért alig aludtam 4-5 órát. A szekrényemhez léptem és kivettem egy fekete farmert és egy világos kék, egyszerű pólót.

Lebattyogtam a konyhába majd neki álltam reggelit csinálni. Ekkor lépett be Chris egy száll alsógatyában és elmormogott egy jó reggeltet mire aprót biccentettem.

Mikor már az asztalnál ültünk és ettünk egy szőke cicababa lépett be, akin egy bugyin és egy melltartón kívül a bátyám inge volt.

- Chris drágám.. - kezdte, de amint ,megpillantott engem megakadt.

- Ő ki? - nézett rám szúrós szemmel.

- A húgom - válaszolt Chris unottan.

Mostanában szinte mindennap más csajjal volt. Ezt elég rossz szemmel néztem, de nem tehettem ellene semmit.

A mostani "barátnője" odatipegett hozzám és megölelt. Elég furcsa volt a szituáció, de azért esetlenül visszaöleltem. Ezek után mielőtt a csajra újra rájöhetett volna a roham inkább úgy döntöttem itt az ideje hogy elinduljak dolgozni.

A munkahelyemen semmi említésre méltó nem történt.

Amikor viszont hazafelé mentem valaki megragadta a csuklóm és berántott egy kis utcába,a kezeimet a fejem fölé fogta és neki nyomott a falnak. Egy pillanatig azt hittem a titokzatos alak Toby de amint felnéztem rájöttem hogy a támadóm Henry legjobb barátja, James.

- Mit akarsz? - kérdeztem rideg hangon.

-Téged - vigyorgott majd el kezdte csókolgatni a nyakamat.

-Hagyj békén - nyöszörögtem  miközben próbáltam kiszabadítani a  csuklóm a fiú kezei alól.

-Nem, nem. Ha tudnád mióta várok erre. - mondta majd ajkait az enyémekre tapasztotta, mire  a fejem oldalra fordítottam hogy kitérjek a szája alól. 

- Nem hallottad mit mondott? - mondta egy hang amely túlságosan ismerős volt számomra. Testem megfagyott, szemem ezer meg ezer érzelemmel telt meg és csak bámultam magam elé.

A következő pillanatban már csak azt láttam hogy James  a földre zuhan, a megmentőm pedig felém nyújtja a kezét. 

Sziasztok!

Köszönöm hogy ilyen türelmesek voltatok az utóbbi időben mivel ha jól számolom minimum 2 hónapja nem raktam ki ide fejezetet és most is csak ezzel a rövidkével jöttem. Az elkövetkező időszakban mindent meg fogok tenni hogy sűrűbben legyenek fejezetek :)

Szerintetek ki az ,,ismeretlen hang"? :D