Reggel az ébresztőórámra keltem. Úgy döntöttem ma be megyek dolgozni ,,az legalább elveszi a figyelmem" alapon. Oda lépdeltem az asztalomhoz hogy megnézzem ma milyen munkáim vannak. Reggel 9-től, este 5-ig a C&A -ban segítek cimkézni aztán fél 7-től takarítok a közeli konditeremben. Ez az egyik kedvenc munka napom, mivel minden napom más, és jó párat nem szeretek de ez az egyik kivétel. Úgy gondoltam felfrissülök, ezért kiválasztottam pár ruhát és besétáltam a fürdőbe. Hajamat kontyba kötöttem, levettem a dolgaimat így csak gy melltartóban és egy bugyiban álltam. Hirtelen ötlettel a tükörbe néztem. Bár ne tettem volna! Megrémített a látványom, szőke hajam kócosan lógott vállamra, szemem alatt sötét karikák éktelenkedtek, a testemet kisebb-nagyobb hegek fedték, itt-ott egy pár lila foltal megspékelve. Majd hogy hátamat lássam kicsavarodtam. Az arcomra döbbenet, rettegés és undor ült ki. A gerincem mellett volt egy seb, amire rá volt alvadva a vér, a gerincem környékét végig lila foltok fedték. Borzalmas látvány volt, undorodtam magamtól. Sóhajtva csuktam be a szemem majd letusoltam, megfésülködtem és felöltöztem. A további időben amit a fürdőben töltöttem egyszer sem néztem a tükörbe. Mikor kileptem a fürdőből, leszaladtam a lépcsőn, a hűtőből kikaptam egy almát és egy gyümi levet. Majd a táskámba bedobtan a szendvicsem, kiszaladtam a buszmegállóba, így pont elértem a buszt. A C&A- ban semmi izgalmas nem történt. Sóhajtva szálltam le a buszról ugyanis még negyedórát kellett gyalogolnom, mivel délután már nem jár a busz amivel reggelente járok. Hát igen... az élet szívás, főleg nekem. Egy hangos, gyerekektől hemzsegő utcán mentem át, mindig is utáltam erre jönni, valahogy zavart hogy annyi boldog kis gyerek mosolygott rám amikor elmentem előttük. Zavart hogy ezek a gyerekek még rózsaszín felhők közt éltek és nem tudták milyen kegyetlen a világ.
- Miért hajtod le a fejed? Szomorú vagy? - kérdezte egy körülbelül öt éves kislány, mire felnéztem, az utcából minden gyerek engem nézett.
- Szomorú vagy? - halottam meg egy érettebb hangot, mire odakaptam a fején, egy nálam 1-2 évvel idősebb fiú állt, akinek nagyon ismerős volt az arca. Valószínűleg ő is ismerősnek tarthatott mivel végig mért majd mivel rájött ki vagyok, megszólalt.
- Joyce?
Fogalmam nem volt hogy ki áll velem szemben, amit valószínűleg ő is észre vett.
- Meg sem ismered a jó öreg Patrickot? - vigyorgott rám. Abban a pillanatban hogy ki mondta a nevét rájöttem kilétére. Patrick Johannson, Rachel bátyja. Amikor Rachellel még osztálytársak voltunk rengetegszer jártunk át a másikhoz, főleg Rachelékhoz és Patrickot ott ismertem meg.
- Örülök hogy látlak - mosolyogtam rá.
- Részemről a negtiszteltetés - mondta majd meghajolt előttem mire elnevettem magam.
- Sokat változtál - mért végig.
- Te is - futottam át szememet rajta.
- Szóval mi a baj? - kérdezte.
- Magán ügy - sóhajtottam, semmi köze az életemhez, és ne várja el hogy ha találkozok vele 7 év után akkor kitalálok neki mindent.
- És ha most megbocsájtasz - biccentettem majd tovább sétáltam.
- Joyce várj - kiálltott utánam, mire megszaporáztam lépteimet, de utolért és elkapta a kezem.
- Mit akarsz? - mordultam rá.
- Ha eljönnél hozzánk ebédre, Rachel is biztos örülne ha láthatna, tegnap elég feldűltan jött haza azóta ki se mozdul a szobájából, suliba se ment. Talán jobban lenne ha találkozhatna veled. A szüleid is jöhetnek vagy a tesóid is. - hadarta.
- Kösz de nem, inkább kihanyom - szóltam majd kitépve kezemet a szorításából újra útnak indultam.
- Az istenért Joyce - ordított utánam, de nem törődtem vele. Nem akartam találkozni senkivel a múltamból aki feltudja szedni a heget ami az évek során született. Mostanában így is túl sok olyan emberrel találkoztam akikkel nem kellett volna. Mikor lepakoltam és a konyhába indultam Dyan elkapta a kezem és magafelé fordított.
- Hol voltál? Miért nem csináltál ebédet? Legalább piát vettél? - morgott rám, miközben egyre jobban szorította a csuklóm.
- Dyan, dolgoztam. Van egy csomó konzerves kaja a hűtőben és nem, nem vettem - nyomtam a kezébe az aznapi fizetésem.
- Máskor vegyél - sziszegte oda miközben már szinte összeroppantotta a csuklóm.
- Ha megengeded - mutattam a konyha felé mire elengedte a csuklóm. A karomat fogva mentem be a konyhába, ahol neki láttam rántottát csinálni. Elég lassan ment mivel a bal kezemet alig tudtam mozgatni. Mikor kész lettem a saját adagommal felmentem a szobámba. Sóhajtva borogattam be a karom majd magamra húztam egy nagy pulcsit amiből biztos nem látszik ki a kötés. Közben megettem az ebédem. Kifelé menet szóltam a nappaliban cigiző fiúknak hogy megyek dolgozni mire mondták hogy hozzak piát, így elvettem az áll személyim. Negyedóra alatt be is értem a kondi terembe ahol a takarító szerek felvétele után nekiláttam dolgozni. Miután kitakarítottam az öltözőket az edző terembe mentem ahol egy körülbelül 16 éves srác boxolt. Egy ideig bámultam majd mikor felém pillantott lesütöttem a szemem.
- Te ki vagy? - kérdezte.
- A takarítónő,személyesen - néztem újra rá.
- Oh megtisztelő - mosolyodott el majd meghajolt.
- Sose gondoltam volna hogy lealacsonyodok ilyen pornéphez - nevettem el magam. Nem tudom miért voltam vele közvetlen egyszerűen úgy éreztem benne megbízhatok és végre önmagamat tudtam adni valakinek.
- Pornép? Én? Hah.. én egy hercegnő vagyok - mondta majd pukedlizett, mire mindkettőnkből kitört a nevetés.
~ Nem bízhatsz benne! Ő is csak egy áll barát lenne! ~ súgta a fejemben egy hang.
- És egyébként ki vagy? -lépett közelebb, nem feleltem.
- Miért nem válaszolsz? - lépett megint egyet előre, mire én hátra léptem.
- Én, Miss Disney hercegnő megparancsolom hogy felelj - szólt elvékonyított hangon, mire nem állhattam meg hogy egy mosoly ne suhanjon át az arcomon.
- George hogy hívják a takarítónőt? - ordított ki a portásnak.
- Közöd? - ordított vissza amiért hálás voltam.
- Ember nem az alsó gatya méretedet kérdeztem hanem hogy hogy hívják a lányt - ordított vissza a boxos srác, mire kitört belőlem a nevetés, valószínűleg ezzel George is így lehetett mivel röhögve visszaordított.
- Joyce
- Kösz George - kiabáltam vissza mérgesen.
- Szívesen - jött a válasz.
- Én Aaron vagyok - biccentett a srác.
- Az kit érdekel? - vigyorogtam rá.
- Ezt jól megkaptad Aaron - jött be George.
Nagyon jó volt a fiúkkal, sokat nevettem. Hosszú idő után nevettem, ami nálam nagy dolog. De magamban elhatároztam hogy egyikőjüket sem engedem magamhoz közel.

Halihó!
Eddig hogy tetszik? Kérlek titeket hogy írjátok meg, nekem sokat jelentene ⬇