Reggel arra keltem, hogy palacsinta szagot érzek. Ahogy kikeltem az ágyból, egy üzenetet vettem észre az éjjeliszekrényemen. Így hangzott:

,,Drága Elizánk!

Tudjuk apáddal és a testvéreddel, hogy ez egy nagyon nehéz időszak a számodra, de gondoltuk egy kicsit feldobjuk a napodat, így hát készítettünk egy adag palacsintát neked, amit a konyha pulton találsz. a kedvenc filmed van berakva a tévébe, így csak a START gombot kell megnyomnod, és már nézheted is. Tudd, hogy nagyon szeretünk!

U.I.: Biztos hogy hiányzol neki <3!

Anya"

A szöveg láttán akaratlanul is elmosolyodtam. Lehetnek ennél is kedvesebbek?

Ahogy leértem a konyhába hirtelen megcsapott a jó öreg palacsinta illat. Miután megkentem mindegyiket nutellával (no diéta) lehuppantam a fotelbe, és elindítottam a tévén a Minden mindent.

Miután teljesen kisírtam magam a film láttán, felbaktattam a lépcsőn és megpróbáltam felfogni, hogy holnap iskola, és újra elkezdődik a kínszenvedés.

Miután bepakoltam a táskámba, elkezdtem telefonozni és megvártam, hogy anyáék hazaérjenek.

MÁSNAP

Reggel a változatosság kedvéért arra keltem, hogy utálom a világot. Miután kész lettem a reggeli rutinommal, elindultam otthonról. Szokásosan már nem volt senki otthon, így bezártam a házat, azonban mivel egy rakás szerencsétlenség vagyok, útközben elfelejtettem, hogy bezártam-e az ajtót, és mivel nem kockáztathattam, hogy betörjenek a házba, (miattam!) ezért visszasiettem.

Természetesen be volt zárva, így újra nekivághattam az iskolába vezető útnak, immár késve.

Éppen csak csöngetésre estem be. A tanár már bent volt a teremben, de szerencsére egy csúnya nézéssel megúsztam a letolást, így hát, amíg a Tanárnő meg nem gondolta magát a lecseszésemmel kapcsolatban, gyorsan a helyemre siettem.

Levágódtam az utolsó előtti padba és vártam, hogy folytatódjon az óra.