Egy sötét helyen ébredtem. nemtudtam hol vagyok, de nem is nagyon érdekelt, mert... nem voltam lekötözve. teljesen szabad voltam.

-Mi a szar ez?- tettem fel, inkább magamnak a kérdést.

- Hiányoztam?- szólalt meg valaki a sötétben.

Egy fiú volt, éreztem a hangjában. de ki ez? mit csinál velem?

-Ki vagy?- kérdeztem.

Egy nevetés halatszodott a hátam mögül.

-Már meg sem ismersz? -egy kéz simította meg az arcomat, amitől ösztönösen összerezzentem-  Hisz Én vagyok az, tudod, az egykori nagy szerelmed, akire Te SZARTÁL, AMIKOR MÁR MÁS TETSZETT!!

És bevillant. Danival beszélgetek éppen.
Danival régebben nagyon jóba voltunk. Tetszettem neki, és nekem is ő, így hát randizgattunk. Szerettem, nagyon, de elköltöztünk. Apa máshol kapott munkát, így jutottam el ide, ahol most lakunk. Itt megismertem Olit, akivel ugye összejöttünk.
Dani, mivel messze lakott, nemtudtuk tartani a kapcsolatot. Így úgy láttam a legjobbnak, ha véget vetek ennek a kapcsolatnak.
Én szerencsére tovább tudtam lépni, de ezek szerint, Dani nem.

-Óhhh, Dani...

-Örülök hogy eszedbe jutottam. Biztos nehéz lehetett -mondta, erős gúnnyal a hangjában- Hát újra itt vagyok. Sajnálom, hogy megzavartam a kis életedet, tudom hogy tökéletes, de hát nem hagyhatunk elvarratlan szálakat, nem igaz?

-Miről beszélsz? -hökkentem meg.

-Jajj, picim... Olyan butus vagy -megpaskolta a fejemet- Semmit se változtál. Na de akkor elmesélem, hogy mégis nekem milyen kurva rosszul esett, amit tettél velem.

Daniról egyébként még tudni kell, hogy egy pchiopata. De komolyan, őrült.

Tehát -folytatta a sérelmei felhánytorgatását- miután leléptél, se szó, se beszéd, nemtudtam mi történt. Hívtalak vagy ezerszer, de sosem vetted fel. Megtudtam, hogy elköltöztél, így hát újra megpróbáltalak elérni. Hál' istennek, felvetted azt a kicseszett telefont, én pedig megkérdeztem : - Most mi lesz?
Emlékszel hogy mit válaszoltál?

Őszintén megmondom. Jobbnak láttam ha nem szólalok meg...

Végül felnevetett és megszólalt:
- Jajj picim... Azt mondtad, hogy
-Vége, már mást szeretek. -itt abbahagyta a storyt.

Igen. Tudom. Amit tettem arra nincs mentség, de ez ennél bonyolultabb. Nagyon nehéz volt az az időszak, és kétségbe voltam esve. Sok rossz döntést hoztam, elismerem. De ki nem hagyna ott egy pchiopatát?

- Dani. Tudom, hogy ezt elcsesztem. De megtudom magya... -befogta kezével a számat. Menekülni próbáltam, de nemengedte.

- Jajj hát gondoltam hogy ez lesz. -újra felnevetett- Hisz a sok magyarázkodás. Nincs semmi mentséged arra, amit tettél.

Hirtelen a homlokához kapott, és így szólt: - Hoppá! Hisz majdnem elfelejtettem megkérdezni! Mivan a kis barátoddal? Hogy is hívják? Olivér? -gúnyosan elmosolyodott.

Nem válaszoltam. Mit mondhatnék erre?

- Csak mond meg mit akarsz! -tettem fel az egyszerű kérdést.

Kajánul elmosolyodott, és csak annyit mondott: - Téged!