,,Nem, az nem lehet. Nem veszíthetek el még egy fontos embert az életemből. Nem lehet. Biztos csak tévedés. Vagy lehet jóindulatú... nem? Vagy rosszul diagnosztizálták az orvosok. Lehet béna volt az orvos és összekeverte egy másik Kovács Tamással. Hisz a Kovács eléggé elterjedt név manapság... Nem veszíthetem el apát."

- Eliza? Szívem, hallasz engem?- hallottam meg anya reszketőhangját. Hiába akartam, nem tudtam kinyitni a szememet. Nem volt hozzá elég erőm. – Mikor ébred föl?

- Még nem tudunk biztosat. - hallottam meg egy idegen férfi hangját. – Amikor elütötte az az autó, beverte a fejét, és kómába esett. Várnunk kell. – mondta az idegen férfi, és hangjában érződött a félelem.

- Értem. Köszönök mindent. – hallottam meg ismét anya hangját, aki most már sírt.

- Ez természetes.

Ajtócsukódást hallottam. Majd ismét egy ismerős hangot. Anya ott maradt.

- Szeretlek lányom. Mindennél jobban. Ha ezt most hallod, akkor ezt tudnod kell. Mindig is szerettelek. Apáddal és testvéreddel mindig a legjobbat akartuk neked. Tudod most kómában vagy... - hallottam, hogy hangja elcsuklik, és próbál megszólalni, de akarata versenyzik könnyeivel, és szomorúságával. – Fel kell ébredned. Muszáj! Szükségem van rád... Tudod, apa egyre rosszabbul van. Az orvosok már csak pár hónapot jósoltak neki... –hallottam, hogy hangja újból elcsuklik. Nem tudta befejezni a mondatát.

- Anya, kérlek. – hallottam meg újból egy ismerős hangot. – Gyere, menjünk inkább ki. hagyjuk pihenni Elizát.

Újra ajtócsukódást hallottam. Elmentek. Próbáltam kinyitni a szememet, de egyszerűen nem tudtam. Mintha lekötöztek volna. Már kezdtem feladni a harcot és beletörődni, hogy nem megy, amikor újra meghallottam azt az ismerős, most már fiú hangot. Logané volt.

- Tudod. – hallottam meg megnyugtató hangját. – Hiányzol! – nekem is! De itt vagyok Logan, ITT VAGYOK!! Hallasz engem? – Bár biztos nem hallasz.. - de hallak! Itt vagyok! Logan, kérlek! - De azért elmondom neked.. tudod, hátha .- hallottam, hogy hangja elszomorodik, de éreztem benne, hogy mosolyog. - Tudod felvettek az egyetemre. Tudod... az orvosira. Amire annyira szerettük volna, hogy felvegyenek. Felvettek, érted hugi? – hallom Logan, hallom! – És tudod, ez nélküled sosem jöhetett volna össze. Te voltál az, aki mindig mellettem állt, és segített a nehéz időszakaimban. Te voltál az, aki mindig kikérdezett.. akármennyire is utáltad elemezni a béka boncolását – éreztem, hogy mindjárt elsírja magát – Tudod, ha majd egyszer orvos leszek, embereket fogok megmenteni a haláltól. Mint ahogy a mostani orvosok is teszik veled. De ehhez te is kellesz nekem. Szükségünk van rád Hugi.