Csak ott ültem. Igazából nem is tudom miért.
Csak figyeltem. Figyeltem ahogy a gyerekek futkároznak körülöttem. Éreztem a virágok illatát, a szél fújását. És nem akartam semmit.
Semmit, csupán vissza akartam kapni a régi életemet.
És ez talán nagy bűn lenne? Csak szeretnék újra önmagam lenni.
Újra átakarom ölelni az apukámat. Érezni akarom hogy itt van mellettem.
De nincs. Nincs itt, pedig most lenne rá a legnagyobb szükségem...

Hirtelen valaki befogta a szememet, és a fülembe súgta:
-Jó, újra látni.-és belenevetett a fülembe.

Ismerős volt a hangja és az érintése, de mielőtt megnézhettem volna ki az, bekötötte a szememet egy kendővel, befogta a számat és elkezdett húzni.
Úgy rugkapáltam ahogy csak tudtam. Próbáltam kiabálni, de nem ment... Csapkódtam össze-vissza, de hiába. Túl erős volt.