Reggel ötlettől vezérelve, gyorsan felöltöztem, és elindultam hogy sétáljak egyet. Az idő nagyon szép volt, így legalább ez pozitívum volt a napomban.

Miközben sétáltam, gondolkoztam. Igazából mindenen; Olin, Tomin, Apán... Próbáltam rendezni a gondolataimat, amik össze vissza cikáztak a fejemben.
Mi legyen Olival? Megkeressem, vagy hagyjam? Szerethetem Tomit? Ő szeret engem? Mi van apával? Most ő tudna nekem segíteni? Vagy csak annyit mondana hogy hagyjam, majd megoldódik...

Ahogy ezeken gondolkoztam egy ismerős alakba ütköztem. Tomi volt az.

-Nem is tudtam hogy már követsz is.- mondta nagy vigyorral az arcán

-Ne haragudj, de most nincs kedvem a poénjaidhoz. Hagyj békén.- küldtem el.

Éppen indultam  volna el, de visszahúzott.

-Történt valami?- váltott át komoly hangnembe.

- Semmi.- hazudtam, de a tekintetét látva, inkább elmeséltem neki a helyzetet.

- Huhh, ez szar.

- Kössz, sokkal jobb.-nevettem fel.

- Mondanám hogy gyere át hozzánk, de a bátyám jelenleg nagyon rossz passzban van. Szóval bocsi...

- Semmi baj. Köszi hogy meghallgattál.- kezdtem búcsúzkodni, de megállított.

- Már le is rázol?- nevetett fel-Gyere inkább, sétáljunk egyet.- mondta, majd magával húzott.

Egy padhoz mentünk, ami a duna partján helyezkedett el. Gyönyörű volt a kilátas. Jó érzés volt látni a felkelő napot, ahogy elkezdőzdik minden. Egyszerűen szép volt. Leírhatatlanúl gyönyörű.

- Minden lányt ide hozol, akit le akarsz venni a lábáról?- fordultam kérdőm Tomihoz.

- Ezek szerint levettelek a lábadról?- kérdezett vissza mosolyogva.

- Ez nem fair!- nevettem fel.- Kérdésre kérdéssel válaszolsz. Így soha nem fogok megtudni róla semmit.

- Mit akarsz megtudni?- nézett rám komolyan, halvány mosollyal az arcán.

- Hát hol is kezdjem... Miért érdekellek?

- Szimpi vagy.- válaszolt egyszerűen.- De most én jövök. Mit csináltál  6 hónappal ezelőtt?- kérdezte szórakozottan.

- Kómában voltam.

- Úristen! Mi történt?- kérdezte végül, miután valószínű túl esett egy apró szivinkfartuson.

- Elütött egy kocsi. Bevertem a fejemet, amitol kómába estem.- magyaráztam el gyorsan- Én jövök.

- Ennyi?- szakított félbe.

- Tudod, nem szeretek erről beszélni. Hagyjuk inkább ezt a témát.

- Oké -próbálta felfogni a helyzetet -De figyelj csak... Leszarom hogy a bátyám rosszul van. Sírdogáljon csak egy hülye lány miatt. Majd túl teszi magát rajta. Gyere át holnap délután hozzánk.- kezdte felvázolni a tervét, és gyorsan lefirkantotta egy papírra a lakcímét is.

-Oké -mondtam mosolyogva.

-Akkor holnap Pici.

-PICI?- kerdeztem, utalva a becenevemre (!).

-Igen. Mert olyan kicsi vagy, és... cuki- villantotta rám gyönyörű mosolyát.

-Jajj de nyálas ma valaki- nevettem el magam, és elbúcsúztunk.