1 hónappal később

A pendrive érkezése óta 1 hónap telt el. Azóta nem érkezett feladat. Ezt úgy veszem, hogy vége.
De hagyjuk is ezt a témát. Holnap évzáró lesz a suliban VÉGREEEE. Komolyan mondom, ez az év legszebb napja.
Éppen kiválasztottam a ruhámat, amikor egy üzenet érkezett a telefonomra.

Ismeretlen szám: Szia Cicám! Remélem nem hitted azt hogy ennyivel megúszhatod. A játék még csak most kezdődik...
A feladatod pedig nem más lesz mint hogy....

Nem hittem el. Ez megzakkant. Ezt nem tehetem meg. Ezzel megalázom magamat, mindenki előtt.
Bár megfordult a fejemben, hogy nem teszem meg, tudtam, hogy ha nem csinálom meg amit mond, nagy bajok lesznek.
Így hát miután kiválasztottam a ruhámat, lefeküdtem aludni. Nem lesz baj. Megcsinálom. Meg kell csinálnom.

Másnap:

Reggel izgatottan kelltem. Azonban amikor rájöttem mit kell ma megtennem, egyből alábhagyott a nagy izgalom.
Nyűgösen elkészültem, és elindultam az évzáróra.

Nálunk nagy hagyomány hogy az iskolában az igazgató 5 órás beszédet mondjon. Én komolyan mondom, nemtudom hogy hogy bírja ő, ha már mi is kinyúlunk az első órában.

~5 órával később~

Miután az igazgató befejezte a csodás évzárós beszédjét, már mindenki készült elindulni, amikoris gyorsan a mikrofonhoz siettem, és beleszóltam.

-Khm..-a mikrofon besípolt, és hirtelen az összes szem rám szegeződött.-Sziasztok! A nevem Eliza. Kovács Eliza. Azért állok most itt, mert be kell h valljak valamit.-mindenki engem figyelt.-A barátom elhagyott. És úgy próbáltam túl lenni rajta, hogy összejöttem az öccsével. Nagy fasz vagyok, mi?-az igazgató elindult felém. Nem nagyon értékelte a beszédemet...