-Ne haragudj, ha megbántottalak valamivel.-húzott vissza az ismeretlen srác, és így, már jobban megfigyelhettem.

Szőke haja volt, 2 csodás sötétkék szempárral. A stílusa laza volt, de mégis egyedi. Nem volt feltűnő ruhákban, mégis valahogy felhívta magára a figyelmet. És persze, egy tökéletes mosollyal is rendelkezett.

-Nem, ööö dehogy- dadogtam össze vissza- Csak tudod, most ért véget egy komoly kapcsolatom, és még nem állok készen egy másikra.-mondtam ki azt, ami már régóta nyomta a szívemet.

Az idegen srác hitetlenül felnevetett, és hosszú mosolygás után, megszólalt.

-Úgy gondolod, hogy lesz majd köztünk valami?- mosolygott rám.

Tényleg, hisz hogy gondoltam hogy akar valamit? Hisz csak megkért hogy álljak arrébb, hogy odaférjen a gumicukros részhez. Vörös fejjel szólaltam meg.

-Igen, khm... Csak gondoltam.

-Ja, persze- villantotta rám ezer wattos mosolyát, amibe beleszédültem.- De ha már ennyire megakarsz ismerni, először mond meg a nevedet.

-E..izé- motyogtam össze vissza.

-Ó! E-izé, örülök hogy megismerhetlek. Tomi vagyok.- nyújtotta a kezét.

Hangosan felnevettem, és miután kezet fogtam vele, elmondtam az igazi nevemet is.

-Nekem az E-izé jobban tetszett, de persze, senki sem tökéletes...- mondta Tomi.

Miután végeztünk a kasszánál, kimentünk a boltból.

-Hazakisérjelek?- kérdezte.

-Nem lakok messze...De ha szeretnéd...- néztem rá ártatlanul.

-Te szeretnéd- nevetett fel végül ő is, és elindultunk haza.