Miután Tomi hazakísért, vigyorogva léptem be a házba, amit anya is észrevett.

-Minek örülünk ennyire?- kérdezte  vigyorogva.

-Semmi- legyintettem mosolyogva, de anya nem az az ember, akit csak úgy le lehet rázni így a kanapéhoz hívott.
Leültünk egymással szembe. Kérdőn néztem rá, mire végül megszólalt.

-Tudod szívem. Egy anya legnagyobb félelme az, hogy elveszti a lányát. Hogy kirepül a fészekből, és itt hagyja, egyedül. Mikor kómába kerültél, azt hittem hogy itt hagysz. Az orvosok nem ígértek túl sok jót veled kapcsolatban.- egy könycsepp folyt végig az arcán- De tudod, túlélted, és azért örökre hálás leszek az életnek. De...van valami amit nem mondtam el neked. Logannel azt beszéltük meg hogy várunk, amíg összeszeded magad.

-Anya. Kezdesz megrémeszteni- szóltam közbe, utalva arra, hogy mondja már a lényeget.

-Szóval, amíg te kómában voltál, felhívtam Olivért. Tudom hogy nem kellett volna, de úgy gondoltam, mégis csak része volt az életednek, és tudnia kell arról, hogy kómában vagy. Amikor megtudta a hírt azonnal ide repült hozzád.- nem hittem el amit mond. Oli ide repült hozzám, csak azért mert kómába estem? Eljött Amerikából otthagyva mindent, csak azért hogy lásson?- Meglátogatott, amíg te kómában voltál. Itt volt körülbelül egy hétig. Éjjel nappal az ágyad mellett ült és sírt. Nem evett, nem ivott, nem beszélt senkivel. Melletted volt egész végig, és fogta a kezedet. Ha hozzászóltunk csak annyit mondott hogy minden miatta történt, mert nem volt melletted...

- És most hol van?-kérdeztem sírva.

- Az öccsénél.

- És miért nem látogatott meg?- érdeklődtem, most már kicsit indulatosan.

- 2 nap múlva visszarepül Amerikába. Nem akarta újra átélni az elválást...

-Tudod mit anya? Szerinted nekem könnyű volt? Élveztem az elmúlt időszakot? Hogy azt se tudtam él-e még vagy sem? Szerinted szerettem az átsírt éjszakákat, amik miatta voltak? Rossz volt, hogy nem volt itt amikor szükségem volt rá. Nem támogatott amikor elvesztettem az apukámat. Nem válszolt az üzeneteimre, amit hagytam neki. De arra képes volt, hogy amikor kómába kerültem ott volt velem? Akkor bezzeg fogta a kezemet? Akkor aztán rohadtt együttérző volt. Képes volt arra hogy ide jöjjön Amerikából, mert kómába estem. De amikor megírtam neki, hogy elveszítettem az apámat, annyit se írt vissza, hogy ,,Sajnálom".
Nem, nekem ez nem kell. Menjen vissza inkább Amerikába. Maradjon ott örökre, és soha ne lássam többé.Tűnjön el az életemből! - fejeztem be végül, és sírva felfutottam a szobámba.