Az osztályfőnöki után a büfébe siettem, mivel majd éhen haltam (khm..Anya..).

Ahogy a sorban várakoztam, egyszer csak valaki hátulról befogta a szememet. Mire én ösztönösen gyomrom vágtam (önvédelmi tanfolyam) mire az illető gyorsan leengedte a kezét a szememről, és hangos nevetésben tört ki. Ahogy megfordultam megláttam a hasát fogó Ádámot.

- A nyári szünet elfeledtette velem, hogy milyen erőset tudsz ütni.- mondta nevetve legjobb barátom, és szoros ölelésre vont.

- Ne haragudj- szabadkoztam, de mind hiába volt. Elkezdett csikizni - Ne!- kiáltottam rá, de mind hiába- Hagyd abba, nem bírom- mondtam egyre elhalóbb hangon már a nevetéstől.

- Sajnálom, nem tehetek mást. Halottam hogy szomorú kedvedben vagy, így hát meg kellett oldani ezt a problémát.

Abba hagytam a nevetést és hirtelen magam elé kezdtem nézni, és próbáltam vissza folytani a sírást. Szerintem észrevehette, hogy rossz témát választott, mert hirtelen átváltott a hangja komollyá.

- Annyira sajnálom Liz.- hirtelen megéreztem erős karját hátamon. Viszonoztam ölelését. - Minden oké lesz. Elhiszed nekem?

- Igen. - válaszoltam neki nemes egyszerűséggel.

- Akkor jó. - nézett rám nagy mosollyal az arcán.

- Te meg mit mosolyogsz ennyire?- kérdeztem tőle nevetve miközben oldalba löktem.

- Jó látni a régi énedet. Csak ennyi.

Erre csak elmosolyodtam. Ádámról igazából csak annyit kell tudni, hogy a legjobb barátom. Sokan elítélnek minket, mert hogy barátok vagyunk, és sok ember állítása szerint fiú és lány nem lehet legjobb barát, mert az egyik egyszer úgyis ,,megtörik" és beleszeret a másikba.

Én úgy gondolom, hogy ez a teória vagy egy nagy tévedés, vagy mi különlegesek vagyunk :).

Miután megvettük a kakaós csigánkat, elindultunk Ádámmal felfelé a lépcsőn az osztályterembe.

,,Sziasztok! Ez volt a harmadik rész a könyvemből. Hamarosan jön a következő rész is, ahol már kicsit jobban beindul a story... Ha tetszett votold és commenteld! :)"