4 hónap telt el azóta, hogy apa meghalt. Az elmúlt időszak nagyon nehéz volt nekem és természetesen a családomnak is. Anya teljesen magába zuhant, Logan és én ápoltuk. Mostanra már szerencsére elkezdte feldolgozni. Igaz nagyon nehezen küzd az érzéseivel, de a bátyám és én mindig mellette állunk, amit ő is tud. Az elmúlt 4 hónapban voltunk (mind a hárman) pchiológusnál, aki eszméletlen sokat segített nekünk. Jó volt valakivel beszélgetni...

Logan egyébként bejutott az orvosi egyetemre, ahol eddig kitűnően teljesít :).

....

Éppen a szobámban ültem és a tv-t bámultam, ahol éppen nagy szerelmes nyáladzás ment, amikor anya nyitott be hozzám.

- Eliza drágám. Nem akarom megzavarni a... - nézett a tévémre- szentimentális pillanatodat, de megkérnélek arra, hogy menj le a boltba. Nincsen itthon semmi étel, és téged ismerve, ez nem meglepő...

- Jó, jó megyek, csak hadd békén a hasamat. Növök, kell az energia... - mondtam a szerintem tök logikus indokot, miközben nevetve összeszedtem a cuccomat.

A kisbolt egyébként nem volt messze, így hamar leértem. Hát igen... Az a bizonyos nasis részleg, ahová nekem nem szabad bemennem. Most azonban engedtem a kísértésnek, és elindultam a gumicukros részhez. Éppen az összetevőket olvasgattam (én se tudom miért, megszokás) amikor egy ismeretlen hangot hallottam a hátam mögül.

- Ne haragudj, de arrébb mennél? Én is éhes vagyok...- hirtelen megfordultam a hang irányába, és egy rendkívül helyes fiúval találtam szembe magamat.

- Khm... persze, ne haragudj- dadogtam össze vissza- csak éppen...

- Az összetevőket olvasgattad- fejezte be helyettem a fiú- Minden lány ezt csinálja erre felé...

- Héééé! Ez nem igaz. Aljas hazugság. Nem tudsz te rólam semmit!

- Kéne?- kérdezte olyan aranyos mosollyal, amilyet még nem láttam.

- Mennem kell- szakítottam félbe zavartan.

Elindultam a kasszához, hogy kifizessem a kajákat, de egy erős kéz hátra rántott...