Értetlenül néztem rá. mivan? Engem akar? Ezt mégis hogy érti?
Beteg, ez az ember elmebeteg.

-Bocs, de ezt nem értem.- nyögtem ki végül.

-Oké, leegyszerűsítem. mostantól , bármit mondok neked, azt meg kell tenned.

-És mégis honnan fogod tudni, megcsinálom-e azt? - értetlenkedtem tovább.

-Ezt csak bízd rám. De, ha megszeged a szabályokat, nagyon pórul jársz.

-Aha -próbáltam felfogni a dolgokat- Elengedsz végre?

Gúnyosan elmosolyodott. lassan odasétált hozzám, felemelte a fejemet és a fülembe súgta: -nemtudod mibe mentél bele. mostantól az enyém vagy!

Kicsit megilyesztett, de nem igazán érdekelt. elmebeteg, az egyszer biztos.
miután elengedett elindultam haza. szinte futottam, mivel egy kicsit azért féltem.

Miután hazaértem, köszöntem anyának és felmentem a szobámba olvasni. miközben belemerültem a regénybe, egy üzenetre lettem figyelmes. másolom:

I s m e r e t l e n   s z á m: szia szívem. az első feladatod az lesz, hogy nyisd ki az ablakodat.

Húú.. nagyon ilyesztő. máris félek😒.
Megtettem amit kért, kinyitottam az ablakomat, amikoris egy drón repült be a szobámba. Ledobott egy levelet, és kirepült.
Kinyitottam a levelet amiben pedig egy pendrivot találtam.