Szeptember 17.

-Szép jó reggelt.-nyitott be a szobámba Keke. -Hasadra süt a nap.- csak nyöszörgéssel válaszoltam, majd a fejemre húztam a takarót.- Mit szólnál hozzá, ha megcsinálnám a hajad?
-Jó, okés- nem nagyon akartam felkelni, de hát nem volt választásom.
-Akkor gyerünk kelj fel!-Még egy morgással tudtára adtam, hogy nem örülök ennek, de végül kimásztam az ágyból, de rögtön vissza is kellett ülnöm.-Mi a baj?-szaladt oda hozzám
-Semmi, csak egy kicsit megszédültem-legyintettem.
-Hozok egy kis vizet. De Flóra ugye ez, csak most fordult elő először, ugye?- a szemeiben aggódást  és féltést véltem felfedezni.
-Igen-hű meg kellene kapnom a Hazugságok Királynője címet. Napok óta így kelek, de nem tudom mi lehet ennek az oka, viszont semmiképpen nem akartam Kekét megrémiszteni.

Miután visszaért egy pohár vízzel, amit megittam, nekiállt  fonni a hajam. Mikor  végzet elővette a sminkkészletemet, majd a szekrényemhez lépett és kivette belőle a kedvenc fekete farmersortomat hozzá pedig az egyik fehér bodymat. Felvettem az általa választott szettet.
-Annyira csinos vagy!-Szeme csak úgy csillogott.- Ezt se feled. -dobta az egyik kockás ingemet nekem. Jobban szemügyre vettem a darabot és egy emlék ugrott be. Ez volt rajtam a legelső jelentbe amit felvettünk. Mintha csak most lett volna, pedig már öt éve. 
-Köszönöm-mondtam és a derekamra kötöttem, mint Luna. Az első jelenet nem csak azért volt emlékezetes, mert először álltam kamera előtt, hanem mert a szülinapomon kezdtük el a forgatást. Tényleg az is itt lesz mindjárt. Amúgy milyen nap is van ma? Hiába akartam megkérdezni Kekét, mert addigra itt hagyott. 

Fogtam a táskám és lementem a konyhába. Köszöntem Tominak.
-Nem ülsz le reggelizni?-kérdezte és a kezében egy hotdogot tartott.
-Nem vagyok éhes, de ha elcsomagoljátok nekem akkor megeszem a suliban. Bár láttam, hogy nem tetszik nekik, de végül odaadták a "tízóraimat".
-Elmentem-kiáltottam. A kapuban Blanka és.....Aliz várt. Nem is mondta, hogy velünk jön
-Hát te?-öleltem magamhoz
-Már nem is jöhetek veletek?-tetette a sértődöttet
-De csak meglepődtem.-Annyira hiányzott, hogy így hármasban menjünk suliba, mármint ne értsétek félre örülök Liz boldogságának, csak azért még is hiányzik a mi hármasunk. A suliig az utat végig csacsogtuk. A lányokkal konkrétan bármiről tudtunk beszélni.
-Sziasztok-köszöntünk, mikor odaértünk  fiúkhoz. 
-Szia-nézett rám Luke!!! Szinte lesokkolt. Nem is emlékszem mikor volt az utoljára, hogy külön köszönt nekem.
– Szia-a hangom olyan halk volt, hogy azt se hittem meghallotta-e. De amikor a szája mosolyra húzódott, már tudtam, célba ért a köszönésem. (Ez elég furán hangzott). Ekkor közelebb lépett hozzám és a fülembe súgta, hogy:
– Jól áll ez a ruha– a hangjától kirázott a hideg, de mire feleszméltem már bement. A lányok csak nagy szemekkel bámultak rám. Akkor jó nem csak engem lepett meg az előbbi jelenet. Még mindig lefagyva álltam, mikor megszólalt a csengő, így Blankának kellett bevonszolnia a terembe. 

Szerda lévén énekkel indítottuk a napot. Bármennyire is szerettük, azért így reggel nyolckor nem éppen erre volt szükségünk.
-Jó reggelt osztály- Jött be a terembe Ceglédi tanárnő.- Ma tiétek a terep, megmutathatjátok, hogy mit tudtok. Véletlenszerűen fogom kisorsolni a sorrendet.– Elsőnek Hunit húzta ki a kalapból a tanárnő, aki egy dobszólót adott elő nekünk a tanári asztalon. Utána Benedeken volt a sor, akihez nagy nehézség árán csatlakozott Bálint is. Ők valami rappet akartak előadni, de a szövege annyira trágár volt, hogy a tanárnő inkább leállította őket. Mi azért jól szórakoztunk. Ezután Blankán volt a sor, aki egyik balett táncát adta elő. Újabb pont kipipálva a bakancslistámon. 
-És a következő.....Luke.-mondta az énektanár. Luke csak lazán kisétált, majd elvette a gitárt az asztalra és felpattant rá. Iszonyú lazának tűnt, bár a tanárnő nem annyira értékelte, de nem szól rá. Megpengette a gitárt, majd belekezdett a dalba.

Száműzött

Fiatal szerelem, lezárja a fejezetet, itt nem tart mindhalálig
Gyorsnak érzed, gyorsabban végződik, igen
Késő esti beszélgetések vezettek a bonyodalomba
Most a szívem a kezeimben

Mert elsétáltál, s otthagytál kirekesztve
Semmit sem maradt, csupán a képkeretek
És csak folyamatosan azt kérdezgetem magamtól

Hogyan sodródtunk oly messzire, hogy tegnap befejeztük egymással?
Magányos vagyok, mint egy száműzött
Az összetört szívemtől nem tudok megszökni, a süllyedő hajót sosem fogom megmenteni
Magányos vagyok, mint egy száműzött

Minden visító suttogásod kicsúszik a ujjaim közül
Csupán ezek az emlékek időznek tovább
Csukott szemekkel minden amit látok, az az, hogy jókor tűntem el
És próbálkozom kitartónak lenni

Mert elsétáltál, s otthagytál kirekesztve
Semmit sem maradt, csupán a képkeretek
És csak folyamatosan azt kérdezgetem magamtól

Hogyan sodródtunk oly messzire, hogy tegnap befejeztük egymással?
Magányos vagyok, mint egy száműzött
Az összetört szívemtől nem tudok megszökni, a süllyedő hajót sosem fogom megmenteni
Magányos vagyok, mint egy száműzött
Száműzött, száműzött

Hogyan sodródtunk oly messzire, hogy tegnap befejeztük egymással?
Magányos vagyok, mint egy száműzött

Hogyan sodródtunk oly messzire, hogy tegnap befejeztük egymással?
Magányos vagyok, mint egy száműzött
Az összetört szívemtől nem tudok megszökni, a süllyedő hajót sosem fogom megmenteni
Magányos vagyok, mint egy száműzött
Száműzött
Száműzött
Száműzött
Száműzött

Végig a szemebe nézett, míg énekelt. Nekem szólt a dal.  A merengésből a tanárnő hangja rántott vissza.
– Ez nagyon szép volt Luke-tapsolta meg.- A következő pedig Levi. Ezt inkább nem is részletezem, bár nem tudtam figyelni mert még mindig Luke dalának a hatása alatt voltam. Egyszer csak egy kéz jelent meg előtte.
-Mi?-ijedtem meg.
-Te jössz Flóra. Nem hallottad?-nézett rám Liz.
-Nem- dadogtam, majd az asztalhoz léptem a gitárért. – Ez a dal az albumról lesz, úgyhogy senkinek egy szót se, mert nagyon kikapok – nevettem fel. 

Kéz a kézben

Tudom, ki vagyok

Szeretnék egy fegyverszünetet

A fejemben. Ne adj mást!

Akarom érezni, élek

Verseny nélkül

Én mindig nyerni fogok?

Tudom, hogy itt-ott

Nem lesz válasz

Jobban fáj, ha be kell vallanom

Akarom érezni, élek

Verseny nélkül

Én mindig nyerni fogok?

Van egy pajzs

A szívemben

Ma látni fogod

Ki vagyok

Ki vagyok.

Kéz a kézben

Ki a gonosz?

Én vagyok az egyetlen, aki szerelmes

Kéz a kézben

Tudom, hogy kedvelsz,

Az életem nem egy katasztrófa

Kéz a kézben

Ki a gonosz?

Lásd úgy, ahogy gondolom

Kéz a kézben

Jó vagy rossz

Mindig jelezz

Kéz a kézben

Vagyunk ma

Tudom, ki vagyok

Szeretnék egy fegyverszünetet

A fejemben. Ne adj mást!

Tudom, hogy itt-ott

Nem lesz válasz

Jobban fáj, ha be kell vallanom

Akarom érezni, élek

Verseny nélkül

Én mindig nyerni fogok?

Van egy pajzs

A szívemben

Ma látni fogod

Ki vagyok

Ki vagyok.

Kéz a kézben

Tudom, hogy kedvelsz,

Az életem nem egy katasztrófa

Kéz a kézben

Ki a gonosz?

Lásd úgy, ahogy gondolom

Kéz a kézben

Jó vagy rossz

Mindig jelezz

Kéz a kézben

Vagyunk ma

Fejeztem be a dalt.  A többiek megtapsoltak, majd megszólalt a kicsöngetés is.
–Rendben gyerekek a jövőhéten folytatjuk, azokkal akikre nem került sor.
– Nagyon szép dal volt-lépett oda hozzám Luke. Ez a srác ma ki akar nyírni vagy mi, mert a szívem már harmadszóra ver annyira, mint ami ki akar esni.
-Köszönöm! A tied is nagyon jó volt.
-Köszi-húzta mosolyra a száját. Asszem mindjárt elájulok. Végül a lányok mentettek meg attól , hogy kórházba kerüljek, mert lerángattak a büfébe.
-Végig neked énekelt.- ugrándozott Aliz.
– Tudom- mosolyodtam el.
– Ez azt jelenti, hogy kibékültetek?
– Fogalmam sincs.

–Kész vagytok? – szóltam be a lányoknak az öltözőbe.
– Mindjárt- szólt ki Liz
–Ezt mondtad öt perccel ez előtt is.– Fogalmam sincs mi tarthat ennyi ideig. Már az a-sok is rég leléptek, pedig ez fordítva szokott lenni.
– Na itt vagyunk– Lépett ki az öltöző ajtaján Blanka
– Ideje volt – mondtam, majd elindultam a terembe.  Nem éreztem magam valami jól. Mikor felértem a lépcsőre megint megszédültem, de próbáltam nem koncentrálni rá. A lányok persze észrevették
– Jól vagy? –ért oda hozzám Liz.
– Persze- mosolyogtam rám. Majd az osztályterem ajtajához léptem és lenyomtam a kilincset. Ekkor egyszerre több dolog is történt. A fiúk elkiáltották magukat, hogy "BOLDOG SZÜLINAPOT FLÓRA", Aliz felsikított, én pedig elájultam. Onnantól képszakadás.

Külső szemszöge E/3-ban.

-Uram Isten. – Kiáltott fel Aliz, mire a fiúk mind odafutottak a földön fekvő lányhoz.
– Nem kap levegőt. – kiáltotta el magát Blanka, mikor mindenki Flóra köré csoportosult. – Levi azonnal szaladj az igazgatóiba és szólj Tinának, hogy mi történt. – A fiú ezzel már ott sem volt.
– Álljatok arrébb, mert nem kap levegőt. – küldte odébb az osztálytársait, akik azonnal tették, amit a lány mond nekik. Alizt, aki még mindig sírt a barátja, Márk vitte el a lány közeléből, és próbálta nyugtatni.
– Shh nem lesz semmi baj.– de a lány csak zokogott tovább
– Hogy történhetett ez? – lépett oda Blankához Luke, miközben a lány az apjától tanult elsősegéllyel próbálta ellátni Flórát, míg a mentő, amit az előbb hívott ki nem ért.
– Úgy, hogy szerintem hetek óta nem eszik. Nézd meg! Csont és bőr– mutatott a lányra
– Miért, hiszen semmi szüksége nem volt rá
– Majd megkérdezzük, ha felébredt. – Ekkor ért oda az igazgatónő, aki egyben Flóra keresztanyukája is
– Flóra – térdelt le mellé
– Már hívtam  a mentőket.
– Köszönöm Blanka– végszóra megéreztek az említett személyek , akik a hordágyra tették.
– Blanka– szólította meg az egyik mentős, aki ismerte a lányt, mert együtt dolgozott az édesapjával– Mi történt?
–Szerintem hetek óta nem evett rendesen.
– MI???- ekkor Tina nagyon fehéredni kezdett– Észre kellett volna vennem– kezdte hibáztatni magát.
– Hölgyem ne okolja magát. – szólalt meg az előző mentő – Ön a lány..?
– A keresztanyja vagyok és az intézmény vezetője
– Rendben akkor maga velünk jön, és Blanka is, hogy elmondja mit vett észre– ezzel már indultak is a mentőhöz. 

Újra Flóra szemszöge:

Valami sípoló hangra keltem. Kiakartam nyitni a szemem, de nagyon nehéz volt. Úgy éreztem magam, mint akit fejbe vágtak egy serpenyővel. Mikor végre sikerült kinyitnom a szemem, csak nagy fehérséget láttam, majd egyre tisztult a látásom és kezdtem felfogni, hogy kórházba vagyok.
– Mi történt?–Próbáltam felülni, de valaki visszalökött.
–Pihenned kell– Mondta Keke. –Emlékszel mi történt?
–Csak annyira, hogy bementem a terembe, de onnantól semmi. De minden más megvan, mármint tudom, hogy kivagyok és azt is hogy te ki vagy, meg hogy hol lakom.
–Szuper akkor az amnéziát kizárhatjuk– jött be a kórterembe egy orvos– Kemény Doktor vagyok. Talán...
– Maga Blanka apukája– bár voltunk már Blankánál, de az apukája olyankor mindig dolgozott, így még nem találkoztunk, de képeken már láttam.
– Igen. Flóra, van elképzelésed miért ájultál el?– Ezek szerint már tudom miért fáj a fejem, biztosan bevertem.
– Nem, de lehet hogy köze van a szédülésemhez?
– Igen. Azok kiváltó oka pedig, hogy nem táplálkoztál rendesen és ezen kívül még elég keveset aludtál. Eltaláltam?
– Igen- sütöttem le a szemem
–Flóra miért csináltad ezt?-kérdezte Keke, hangjából aggódást véltem kiszűrni és azt, hogy magát okolja a történtek miatt.
–Azt nem tudom, miért nem ettem. Egyszerűen csak nem volt étvágyam.
– Mióta, ha szabad tudni?-kérdezte a doki.
–Amióta hallottam a beszélgetéseteket Baráth tanár úrral, mikor vásárolni mentünk. Azóta minden este éjszakába nyúlóan tanultam.
–De miért, hiszen a jegyeid eddig is jók voltak.
–Meg akartam neki mutatni és mindenki másnak, hogy nem egy üresfejű liba vagyok. -sütöttem le a szemem.
– De kincsem, hiszen nem vagy az. -ölelt meg Keke, én pedig sírva fakadtam. Kijött rajtam minden.  Az argentín utazás, a Luke mondatai, amit a konzulátuson hallottam, a szüleim okozta fájdalom, az amit Nikolas és Lili tett vele, ahogyan Mia viselkedett velem és az, hogy Luke-kal a kapcsolatom még mindig felhős.
–Sajnálom. – sírtam
– Most pár napig benn tartunk, de hétvégére már otthon lehetsz. Ez pedig egy pszichológus száma, kérlek keresd fel, majd– mondta azzal már ott sem volt.

–Anyáéknak szóltál?
– Igen, a hétvégén feljönnek meglátogatni téged
–Szuper. A lányuk elájul, ők meg tojnak a fejére. Év szülője díjat nekik –Morogtam.
–Sajnálom Kincsem. De van itt neked egy fontos hívás és a többiek is szeretnének veled beszélni. Kint vannak
–Mindannyian?– Nagyokat pislogtam ,mert nem akartam neki elhinni.
– Igen, bár Benedeket és Bálintot majdnem kidobták már a kórházból. Azonnal idejöttek suli  után–nevetett fel Keke
– Nem is ők lennének. - nevettem én is 
–De nem jöhetnek be mindannyian. Három ember jöhet be csak, mert még pihenned kell.
– A lányok legyenek az meg aki nagyon szeretne  – sajnáltam, hogy nem jöhet be mindenki, mert hálás voltam mindannyiuknak. – Addig elintézem a hívást.

– Sziasztok– Mosolyogtam bele a kamerába, a képernyőmön sorba megjelentek a barátaim arca
– Boldog szülinapot! – mondták egyszerre
– Köszönöm– néztem rájuk könnyes szemmel
– Nagyon megijesztettél minket te lány – mondta Agust
– Tudom, sajnálom. Ezek szerint tudjátok mi történt?- sütöttem le a szememet. Nagyon bántam, hogy mindenkire a frászt hoztam
– Igen. Blanka szólt nekünk, ugyanis úgy terveztük, hogy az osztálytársaid úgy tesznek,mint akik elfelejtették a szülinapodat, de a tízórai szünetbe meglepnek egy tortával  és mi akkor hívunk téged. Az elején minden jól ment, mert úgy tűnt te is elfelejtetted milyen nap van ma.
– Teljesen elfelejtettem a szülinapomat. Sajnálom, hogy elszúrtam a meglepit.
–Héé semmi baj, a lényeg az, hogy jól legyél.-szólalt meg Rugge is
– Köszönöm! Igazi barátok vagytok.-néztem rájuk könnyes szemmel.
– Még mit fogsz szólni,mikor meglátod az ajándékodat– nevetett Carol
– Ajándékot is kapok?
– Persze
– Na mi az mondjátok már el?– nyaggattam őket.
–Egy három napos wellness hétvége az őszi szünetben Sárváron– mondta ki végül Valu 
– Úristen, nagyon szépen köszönöm.– de ekkor szembe jutott valami – Hány főre?
– Csak mi hatan a régi idők emlékére– válaszolta Valu – Csajok és fiúk külön szobába – Köztudott tény, hogy Valu Micheallel jár, míg Carol Agusttal, Rugge-nek is van barátnője, de ő nem annyira szokott velünk lenni. 
– Köszönöm– Még beszéltünk pár sor, majd elköszöntem tőlük.

Pár perc elteltével Blanka és Aliz lépett be a szobába. Liz arca teljesen piros volt mint aki..
– Te sírtál?– néztem a legjobb barátnőmre
– Igen – Szipogta
–  Annyira sajnálom, hogy megijesztettelek titeket– -öleltem őket magamhoz.
–  De a lényeg, hogy jól vagy– simogatta meg a vállamat Blanka.
– Köszönöm. Hallottam te ápoltál, míg meg nem érkeztek a mentősök.–  Hálásan pislogtam rájuk.  Majd elmesélték mi történt, amíg ájult voltam. A tanárok többsége már tudod arról, hogy mi történt velem és jobbulást kívántak.
– De , ha legközelebb baj van, légyszi mondd el nekünk! –  nézett a szemembe Aliz. Tekintetében aggodalom véltem felfedezni.
–  Rendben– ígértem meg
–  Szerintem mi lassan megyünk. Az ajándékod az asztalon van –  mondta Blanka –  Még van kint valaki aki beszélni szeretne veled– tette hozzá és azzal már ott sem voltak.
Levettem a polcról a kis csomagot, majd kibontottam. Egy fotóalbum, amely az elmúlt 1 évemet tartalmazta. A képek mellett szövegek és dalok részletei voltak. Imádtam, hiszen benne volt minden ami ebben az 1 évben történt.

– Szia– lépett be a terembe a mai nap utolsó vendége.
– Szia
– Hogy vagy?-jött oda hozzám és leült az ágyra
–  Jobban-válaszoltam
–  Nagyon megijesztettél minket.-fogta meg a kezemet
–  Tudom sajnálom.
–  Miatta csináltad?-hangja televolt szomorúsággal
–  Ki miatt? – fogalmam sem volt kire gondolhat.
–  A barátod miatt? Talán ő mondta, hogy nem vagy elég szép?–  közben végig a szemembe nézett.
–  Mi?? Nem. Nincs is barátom.
–  Akkor ki az a srác aki múltkor is érted jött, meg szilveszterkor ? Úgy ugrottál a nyakába, mint aki nagyon szerelmes.
– Már tudom mit kap Viktor a következő szülinapjára. – ő csak zavarodottan nézet rám. –  Egy "This is my cousin" feliratú pólót, hogy mindenki tisztába legyen vele, milyen kapcsolatban állunk –  nevettem fel.
–  Akkor neked nincs is barátod? Ő csak az unokatesód?–  úgy nézett ki, mint akinek azt mondták volna, hogy megnyerte az ötös lottót.
–  Nem, nincs–  mondtam végig a szemébe nézve.
És ekkor olyan dolog történt amire nem számítottam. Megcsókolt. Ott a kórházba elcsattant életem első igazi csókja.

Vajon ki csókolta meg Flórát? 
Remélem ez a rész is elnyerte tetszéseteket. Őszintén, mikor nekiálltam írni, nem teljesen így gondoltam, de szerintem elég sok mindent sikerült belesűrítenem ebbe a részbe.