szeptember. 5

Végre péntek. Húú, de hosszú volt ez a hét. 
A tanárok már teljesen belerázódtak az évbe, bár mi még nem,  de már ugye most le vagyunk maradva az anyaggal. Bár még azért, nincsen annyi házi én mégis kétszeres mennyiséget tanulok. Amióta hallottam Keke és Baráth beszélgetését, teljesen beleástam a magyar helyesírás szabályiba, és ezen kívül a többi tantárgyra is ráfeküdtem. Konkrétan a napjaim abból álltak, hogy felkeltem és suliba mentem, majd maradtam a szokásos egy órámat a könyvtárba. Végül egyenesen hazajöttem és vacsoráig tanultam, majd utána folytattam tovább. Meg mutatom, hogy helyem van ebben az iskolában. 

-Jó reggelt!-köszöntem Tomiéknak.
-Neked is. Mit kérsz reggelire?- kérdezte Keke
-Csak egy almát. -elég furcsán néztek rám- Rohanok- próbáltam értelmes magyarázatot adni. Igazából napok óta nem volt étvágyam.-Sziasztok! -köszöntem el
-Hali-Blanka már szokásához híven a kapuba várt. Ma Aliz nem jött velünk. Szegény tegnap annyira ki volt, ugyanis Márk mondta, hogy mehetnének együtt a suliba. Liz meg azt hitte  megvádoljuk, hogy rossz barát. Blankával ezen csak mosolyogni tudtunk, hiszen egyáltalán nem haragudtunk rá, amiért a barátjával megy suliba. De Liz megígérte, hogy fog velünk is jönni. Tényleg igazbarát. Amúgy végre kezd lecsengeni a téma, hogy járnak. Már kevesebb gyűlölködő pillantást kap.
-Szia. Jó étvágyat.-nézet az almámra.
-Ja ezt nem eszem meg, ez a tízóraim.-raktam el a táskámba, de tudtam az ott is maradt, ugyanis nem fogom megenni.
-Bocsi azt hittem az a reggelid.
-Nem.-ezzel lezártnak tekintettem a témát. A suliig már nem esett több szó az étkezésemről,aminek őszintén örültem, ugyanis nem volt kedvem ahhoz, hogy valaki kioktasson. 

-Sziasztok-léptünk fel a a lépcsőre, ahol a fiúk álltak. Aliz odajött és szokásosan megölelt, míg a fiúk visszaköszöntek még Ő is. Nem beszéltünk, igazából olyanok voltunk, mint két távoli ismerős. Annyira hiányzik a régi állapot, amikor még barátok voltunk. De úgy látszik Luke jó mélyre eltemette azokat az időket.
-Flóra jössz délután?-rázott vissza a valóságba Huni hangja.
-Mi? Ja, persze. Ha itt végeztem utána hazamegyek lepakolni és utána indulok.-válaszoltam, de fejbe már teljesen máshol jártam.
-Énekelhetnél majd valamit.-szólt hozzám Márk.
-Nem is tudom. Nem igen tudom mit énekelhetnék. Azokat amik az albumomon vannak nem adhatom elő, a többit meg majdnem mind hallottátok már- őszintén? Semmi kedvem nem volt énekelni, vagy bármi zenével kapcsolatos dolgot végezni.
-Na csak van valami-Próbálkozott tovább Kornél is.
-Mi van a Semmi nem fog megállítani daloddal? - kérdezte Blanka. Nem éppen aktuális amit ez  a dal mond.- az nincs rajta a lemezen.
-Nincs.-feleltem, bár az előbb nem kérdezett, hanem szimplán csak kijelentette.
-Szuper ezt megbeszéltük.-tapsolt egyet Márk,  és már lezártnak tekintette a témát.

A nap unalmasan telt, amíg nem kaptam egy üzenetet.
"Hali.  Orsiéknál leszek délután. Nincs kedved találkozni?"
Viktor volt az. Nem is tudom mikor beszéltünk utoljára.
"Persze. Mi lenne, ha ötre értem jönnél oda, ahol szilveszterkor voltam. Megígértem a barátaimnak, hogy velük leszek addig"
"Oké"
-Te meg min mosolyogsz?- kérdezte meg Blanka. Erre természetesen a fiúk is odakapták a fejüket.  Kint voltunk az udvaron a szokásos helyünkön és élveztük a Nap utolsó sugarait.
-Viktor  Pesten lesz és találkozunk-mondtam- Ötre jön majd értem- tettem hozzá mielőtt az hitték volna, hogy ejtettem őket. Mindenki gyorsan túl tette magát ezen az információn, csak egyetlen ember tekintette égetett. Luke-é. Mikor rá néztem elkapta a tekintetét.

-Hali-köszöntem a többieknek mikor megérkeztem.
-Pont jókor jöttél Flóra, éppen pizzát akartunk rendelni. Mit kérsz?-kérdezte Levi
-Nem kérek- erre Blanka rám kapta a tekintetét.- Már ettem otthon.- Ami igaz is volt. Megettem az almát amit a suliba vittem. Miután a fiúk megrendelték a pizzát, elkezdték összeállítani a hangszereket. Egy ideig őket hallgattuk, miközben a lányokkal beszélgettünk, úgy mindenről. Szó volt a sulitól kezdve a ruhákon át Liliig. Na igen, hogy mi is történt vele? Ugye végül miattam nem lett kirúgva, amit Keke közölt is vele, azóta velem nem szemétkedett, ahogy a lányokkal sem, bár Luke-ról nem száll le.
-Na Flóra te jössz.-Lépett oda hozzám az előbb említett személy. Először nem is tudtam, hogy hozzám beszél, mert a kötelezőn kívül nem szólt hozzám soha. Végül felálltam és elvette, a gitárt. Mikor megfogtam a kezünk összeért, és a hasamban éreztem az ismerős érzés. Inkább gyorsan odaléptem a mikrofonhoz és énekelni kezdtem.

Semmi sem fog megállítani

Bár a világ fejjel lefelé fordul
És a lábam papíron készült
Úgy érzem, minden megváltozhat
Ma van ma

Hallgassa meg a szív hangját
Ne hagyja figyelmen kívül a gyűlöletet és a haragot
És élni az életet a szerelem
Ez az én választásom

Ma boldogabb vagyok
Egyszerű, jobb, erősebb
Semmi sem áll meg, oh nem
Ma egy lépéssel közelebb vagyok

Álmom a sarkon
Úgy nézek ki, és nincs visszaút Éreztem a zene erejét
Igen, úgy érzem, csiklandozik a lelkem

A lábam a ritmusba visz
A dal ritmusához
Éreztem a zene erejét
Igen, úgy érzem, csiklandozik a lelkem

A lábam a ritmusba visz
A dal ritmusához
Bár úgy érzem, hogy semmi sem ugyanaz
És az én napom nem ér véget többé

Mindig van lehetőség

Ma van ma
Folytatni, mert megyek
És keresse az ok fényét
Séta habozás nélkül a végéig

Ez az én választásom
Ma boldogabb vagyok
Egyszerű, jobb, erősebb
Semmi sem fog megállítani

Ma egy lépéssel közelebb vagyokÁlmom a sarkonÚgy nézek ki, és nincs visszaút Éreztem a zene erejét

Igen, úgy érzem, csiklandozik a lelkem
A lábam a ritmusba visz
A dal ritmusához
Éreztem a zene erejét

Igen, úgy érzem, csiklandozik a lelkem
A lábam a ritmusba visz
A dal ritmusához

Amikor befejeztem a többiek megtapsoltak.
-Egy újabb csodás szám Nano-tól-mosolygott rám Márk. A többiek csak helyeslően bólintottak. Én csak lesütött szemmel mosolyogtam és inkább kimentem a konyhába. Éppen egy pohár vizet próbáltam meginni, amikor Luke lépett a helységbe. Elvett egy poharat, majd megtöltötte vízzel. Majd megállt velem szemben.
-Örülök, hogy már jól vagy lelkileg.-hirtelen abban sem voltam biztos, hogy jól hallottam.-Tudom, hogy nehéz volt, amin keresztül mentél.-Legszívesebben kiabáltam volna, hogy nem nem vagyok jól. Ehelyett csak ennyit mondtam:
-Én is.
-Tudod szeretnék....-nem tudta befejezni, mert ekkor Levi lépett be az ajtón.
-Flóra megjött a barátod- azzal már ott sem volt.
-Mit akartál mondani?- néztem rá Luke-ra, bár magam se hittem, hogy befejezi amit elkezdett. A pillanat tovább szállt.
-Mindegy. Vár a barátod- időm sem volt kijavítani, mert olyan gyorsan otthagyott.

Elköszöntem mindenkitől, majd elindultam. Viktor kint várt rám.
-Szia-öleltem meg.- Hiányoztál.
-Te is.-mosolygott rám, majd elindultunk.-Hova szeretnél menni?
-Mit szólsz a Görkori Világhoz?
-Ígéretesen hangzik.- Az utat végig beszéltük, én beavattam a velem történtekbe és elmeséltem a turnét, ő pedig mesélt, arról, hogy vele mi történt, még a nénikémékkel, ja és, hogy a mama puszil, meg küldöd nekem pár apróságot, ami majd otthon vár.
-Beszéltél mostanában a szüleiddel?- Azért is szerettem Viktort annyira, mert Kekén kívül ő lát csak át  anyáékon.
-Igen. Jövőhéten haza kell mennem, hogy le tudjam a szokásos kört.-Hiába reménykedtem, hogy elfelejtik a tavalyi büntetésemet, de sajnos nem hallgatták meg odafönt az imáimat.
-És pontosan mit is fogsz csinálni otthon, amiért haza kell menned?
-Na pont ez az, hogy semmit. Ez szimplán csak büntetés. Ha legalább egy barátom is lenne, de hát ugye ez nincs így, mert mindenki utál.- Bár először egész jól fogadták a "hírnevemet" később mindenki ellenem fordult vagy kihasznált.
-Mit szólnál hozzá, ha meglátogatnálak? Anya úgy is nyaggat, hogy Pestre fel tudok jönni, de a Keresztanyámékhoz nem, pedig ők közelebb vannak.-Viktor keresztszülei anyáék, bár hasonló a helyzet nála, mint ahogy nálam, ő is jobban szót ért Orsi nénivel.
Mikor megérkeztünk Viktor rendelt egy turmixot magának, én meg egy vizet kértem.
-Nem vagy éhes?
-Ettünk a garázsba, de te nyugodtan egyél-mondtam neki.
-Nem vagyok éhes-elfogyasztottuk az italokat és közben folytattuk a beszélgetést. Észre se vettem mennyire hiányzott.
-Nincs kedved korizni?-kérdezte
-Tudsz görkorizni?
-Nem éppen, de nálad jobban senki nem lenne képes  megtanítani.-mosolyodott el. Gyorsan kölcsönöztünk két pár korit és már a pályán is voltunk. Két órán keresztül koriztam és próbáltam Viktort állva tartani. Iszonyú vicces volt.

-Megjöttem-kiáltottam el magam, mikor hazaértem.
-Konyhába vagyunk. Éhes vagy?-kérdezte Keke
-Nem, ettem Viktorral a Görkori Világban-mondtam- Megyek aludni, fáradt vagyok.
-Rendben kincsem. Jóéjt.
Mikor beléptem a szobámba az íróasztalomhoz mentem,majd nekiálltam  tanulni......