Május 26.

Úton Magyarország felé.

Egy hónap telt el az a bizonyos nap óta, mikor Flóra élete összeomlott, de Nano visszatért. De hogy mi történt azóta? Elmesélem.

Miután valamennyi sikerült összeszednem magam, amihez 3 nap kellett. Igazából akkor se voltam jobban, de már muszáj voltam rendezni a sajtót, így össze kellett szednem magam. És talán nem is bánom, mert ha akkor nem állok fel talán soha nem sikerül kikerülnöm a gödörből. Úgy, hogy felálltam és elmondtam a kamerának mindent ami történt és azt is, hogy mit miért tettem. Soha nem voltam ennyire őszinte  senkivel, de nem nagyon volt választásom. Mentenem kellett a Disney-t, a sorozatot és magamat is. De legalább egy valamit megfogadtam. Soha többet nem fogok hazugságok mögé bújni. És merjem felvállalni azt aki vagyok. Attól a perctől Nano és Flóra nem volt két külön személyiség, hanem a kettő összetartozik és alkot engem Magvas Flóra Gabriellát művésznevén Nanot. Talán ez volt a legfontosabb, amire az elmúlt időszak megtanított.

És hogy miért maradtam kint ilyen sokat? Ugye rendbe tettük a sajtót és nekem is szükségem volt arra, hogy rendezzem a gondolataimat. És hát az otthoniaknak is fel kellett dolgozni azt, ami történt. Közben sikeresen leérettségiztem, itt kint és azóta elkezdtük összerakni az utolsó SoyLuna turnét is, ami majd júliusban indul innen Amerikából egészen Ázsiáig.

Otthon mi a helyzet? A többiek már szóba állnak velem, köszönhetően a lányoknak, akik egy levelemet felolvasva elmeséltek a fiúknak mindent. Azon a napon mindenki megkeresett és megbeszéltünk mindent. Sőt kiálltak értem amikor a suliban különböző pletykák kezdtek el terjengeni a múltamról vagy arról, hogy a keresztanyám az igazgató. Még Ő is megvédett, pedig azóta a nap óta nem is beszélt velem. Nem bocsátotta meg a tetteimet, mint a többiek. Talán az fáj a legjobban, hogy elveszítettem a barátságát, mert a szerelmét még eltudnám viselni, de most még barátnak sem nevezhetjük egymást. A többiek próbáltak beszélni vele, de ha én kerülök szóba rendszerint témát vált vagy szimplán ott hagyja őket. Talán  örökre elvesztettem Luke-ot.

Rengeteg dalt írtam ebben az időbe. Csak Valunak és a lányoknak mutattam meg először majd miután követelték, hogy mutassam meg a menedzseremnek, mert hogy szerintünk annyira jók, és én kivételes szót fogadtam. Ennek köszönhetően majd decemberben érkezik az első hivatalos albumom!!! El sem hittem, hogy ez megtörténhet, hisz éppen nagyon mélyen voltam. Bár a dalok többsége Luke-hoz kötődik, de talán ez majd segít megjavítani a kapcsolatunkat. De augusztusig senki nem tudhat az albumról.

Most pedig itt vagyok, lelkileg és testileg is jól és a siker újra átölel és még sem vagyok teljesen boldog. Holnap be kell mennem a suliba és akkor találkozom Vele is. Pótolnom kell a lemaradásomat, Keke nem tudta tovább tolni, mert muszáj a tanároknak lezárni, mert vissza kell mennem Argentínába. Ja és a szüleimmel kb. egy hónapja nem beszéltem, mert amikor robban a hír, akkor felhívtak mégis hogy képzelem azt, amit róluk mondtam meg miért árultam el ennyi dolgot ráadásként élőbe. Szerintük ezt mind direkt csináltam hogy újra híres leshetek. Úgy, hogy azóta nem beszéltünk a vizsgáim eredményit is csak postán küldtem át és közben reménykedtem, hogy valahol majd a tengerbe esik.

Miután a gép leszállt,  szemmel neki álltam keresni Aliz, Blankát és Kekét.Mikor megtaláltam és lányok is észrevettek, egymás nyakába ugrottunk és a repülőtér közepén feküdtünk. Még szerencse, hogy a VIP részen voltunk.
-Annyira hiányoztatok-mondtam a könnyeimmel küszködve.
- Te is nekünk-mondták nekem, közben ők is próbáltak nem sírni.
- Én már nem is hiányoztam-kérdezte Keke tettetett felháborodással.
-Dehogy nem- öleltem magamhoz a keresztanyámat, akire bármikor számíthattam.

A reptéről a házunkhoz mentünk ahol a lányokkal még óráig beszéltünk, majd Keke haza parancsolta őket azzal az indokkal, hogy pihennem kell. És hát igaza volt, mert fürdés után már úgy aludtam, mint a bunda.