Április 18.

Hajnalban a telefonom csörgésére keltem. Tippem se volt ki hívhat hajnali 5-kor. De amikor megnéztem már inkább azért imádkoztam, hogy jobb lett volna, ha kikapcsolom.
-Igen? -szóltam bele,  közben elindultan a szálloda udvarába.
-Magvas Flóra Gabriella miért kell arra ébredtünk, hogy a keresztanyád hív fel minket, hogy te csak úgy programot szerveztél magadnak egy kontinenssel arrébb.?-sejtettem, hogy ez lesz mikor megláttam Anyám nevét a kijelzőn.

- Nem szerveztem külön programot. Csak ki kellett szellőztetnem a fejem, mert valaki a régmúltból felbukkant hirtelen az életemben-nem tudom miért döntöttem úgy,hogy  nekik többet mondok, mint Kekének. Talán azért, mert úgyse hatja meg őket
-Talán nem kellett volna évekig popsztárosdid játszanod a tengeren túl-és témánál vagyunk. Még vagy 5 percig papolt nekem mekkora baklövés volt elvállalnom anno a szerepet. Nem is vettem a telefont a fülemhez, hiszen már kívülről fújtam a szöveget.- És nem mellesleg szegény Keresztanyádat is megijesztetted!
-Mondtam már, hogy sajnálom!
-Reméltem is. És azért az is, hogy készülsz a vizsgáidra a nagy kiruccanás közepette. Nem ártana, ha legalább egy iskolát elvégeznél!
-Készülök ne aggódjatok- és kb. még fél órán keresztül kioktatott, hogy mennyire fontos, hogy jól sikerüljenek a vizsgáim. Végül nagy nehezen sikerült leraknom a telefont. Elindultam vissza szobába, hogy még egy fél órára visszatudjak aludni, de a folyosón a keresztanyumba botlottam.

-Hát te?-kérdezte
-Nyugi nem szöktem meg, csak..-mutattam fel a telefont
-Anyádék voltak?- vágott a szavamba, én meg csak egy bólintással válaszoltam.-Sajnálom, muszáj voltam felhívni, mint hogy inkább elvegyem a szabadidődet
-Tudom, és azt is, hogy sokkal rosszabbul jártam volna, ha nem te vagy az igazgató.
-De azért nem haragszol rám?-kérdezte félve
-Inkább neked kellene rám-mondtam lesütött szemmel.
-Igazából tudtam, hogy tudsz vigyázni magadra és hogy ez most neked nagyon nehéz, ezért nem is aggódtam, csak amikor a vacsi kezdett közeledni akkor már nem igen tudtam magyarázatot találni a késésedre.
-Sajnálom, de nem olyan könnyű, mint amire számítottam.
-Elhiszem-ölelt át. Nem is tudom mikor ölelt meg. De egy biztos már nagyon hiányzott ez az érzés.

A suli egyébként a tegnapihoz képest nyugodtabban telt. Délután elvittem a lányokat egy közeli kávézóba, ahol később csatlakoztak hozzánk Valuék is. Abban a pillanatban nagyon boldog voltam és nem is sejtettem, hogy pár nap múlva össze fog dőlni az egész világ körülöttem.