Március 5. 

Ma van Aliz szülinapja. Hetek óta tervezem ezt a napot. Mivel ma szombat van, úgy döntöttünk a többiekkel, hogy egy meglepi bulit rendezünk neki a garázsban.

Egész nap pörögtem, hajnalba keltem, mert jött Blanka, hogy megsüssük Liz tortáját, a  kedvencét készítettük, epres-csokis tortát. Majd szépen kidíszítettük, unikornisos marcipánt raktunk rá, mert Aliz megvan őrülve érte. Mire kettőre a garázsba értünk a fiúk már nagyából elrendezték a helyet és felrakták a feliratot is, amin az  állt, hogy "Boldog szülinapot Aliz".
-Nagyon jó lett fiúk- dicsértem meg őket, majd köszönés képen lepacsiztam mindenkivel a baljós ötösből, kivéve Luke-kal, vele nem pacsizok, Valentin nap óta a kapcsolatunk sokat javult, szinte minden nap beszélünk, és együtt tanulunk. Olyan szoros lett a barátságunk, hogy öleléssel köszöntjük egymást. Minden egyes alkalomkor a pillangóim életre kelnek és a szívem vadul ver, de sajnos nincs több, mint barátság ebben a gesztusban, vagy legalábbis felőle nem. Blanka szerint röhejesek vagyok, hogy még nem nyomultam rá, pedig rengeteg lehetőségem lett volna rá. De én félek, mert ha ő nem érez úgy irántam csak tönkretenném a barátságunkat. 

Kb. 50 perc alatt befejeztük a garázs díszítését, és végszóra meghallottuk Aliz apukája kocsijának dudaszóját, ami azt jelentette megjött Liz. Mivel számára ez meglepetés,ezért beavattuk a szüleit, hogy hozzák el a garázsba. Gyorsan beálltunk a fiúkkal a mikrofon és a hangszerek mögé, és amikor nyílt az ajtó elkezdtük énekelni a Boldog szülinapot Halász Judittól.
Aliz mikor felfogta mi zajlik éppen a garázsba sírva fakadt.
-Ezt ne-e-ek-e-em csináltátok?-kérdezte szipogva
-Hát persze! Boldog szülinapot Aliz-öleltük meg Blankával a barátnőnket, majd a fiúk is csatlakoztak.

Miután megettük a tortát leültünk beszélgetni. Mindenki mesét magáról,megtudtuk hogy  az ikerek hogyan verték át kicsiként a szüleiket egymásnak kiadva magukat vagy, hogy Blanka miért pont balettezik mert, hogy az anyja egy balett táncos az Operaházban, az apja meg orvos. Aliz mesélt a szülei válásától, Márk megosztotta a többiekkel is, hogy van egy húga és a történetet is elmesélte, amit nekem is. Zalán elmondta, hogy zongoraművész szeretne lenni, bár a szülei nem igen támogatják, sajnáltam szegényt és áttudtam érezni, hogy mit érez. Luke elmesélte, hogy azért megy neki ennyire jól az angol, mert 3 éves korától az iskolakezdésig kint éltek Amerikába.  Levi elmesélte, hogy őt az apukája nevelte fel, mert anyukája kiskorában meghalt. El sem tudom hinni milyen érzés lehet, bármilyen rossz is a szüleimmel a kapcsolatom a halálukat soha nem kívántam.
-Flóra most te jössz- szólított meg Kornél.
-Igen, rólad még nem nagyon tudunk semmit sem- szállt be a beszélgetésbe Levi is- Pl miért élsz a Keresztanyudnál? Vagy mi van a szüleiddel?- gondolhattam volna, hogy én nem maradok ki belőle. Először arra gondoltam talán hazudok, de akkor eszembe jutott mit mondott nekem Márk mikor nálunk volt.
-Azért élek Kekééknél, mert a szülővárosomban lévő iskolába, ahol  a magyar sulit jártam oda  nem mehettem vissza, sem a társaság, sem a jegyeim miatt.
-Te megbuktál? -akadt ki Huni
-Igen, mert kint is jártam suliba és ott egy év alatt két évfolyamot jártam ki, és így nem igen jutott időm a hazai tananyagra. És ezért is vagyok rosszba a szüleimmel,mert szerintük én egy folt vagyok a családban, és hát emiatt rengeteget veszekedünk, ezért utálok hazamenni.
-Sajnáljuk-szólalt meg Luke, pedig neki már ezt rég elmondtam. Hirtelen magához húzott és megölelt és puszit nyomott  fejemre. A lepkéim életre keltek.
-Nem kell. Itt sokkal jobb életem van, mint ott valaha lett volna-mosolyogtam. 

Még órákon át beszélgettünk, nevettünk a fiúkon, vicceket meséltünk. Este boldogon mentem haza. Ez a nap talán az elmúlt időszak legjobb napja volt.