január 6.

Végre péntek, azaz próba a srácokkal.

Reggel meglepően kipihenten keltem. Ez a ruhám is tükrözte, hisz ilyenkor amikor tél van valamiért inkább sötét ruhákat hordok, de ma valamiért a tavaszias színek felé hajlottam. A nap is egész jól telt. Kezdődött azzal, hogy nem is volt első óránk, így filmet néztünk. Matekon Blanka felelt és hát tudjuk érte nem kell izgulni, hisz úgy is tudja. Tesin nem volt a tanárunk, így a fiúkkal fociztunk. Még gólt is lőttem, sőt kettőt is. Simán lenyomtuk az a-sokat. Bár nem volt nehéz , mert Lili az első perc után kiált azzal az indokkal, hogy neki letörhet a körme. Mi erre inkább csak a szemünket forgattuk. Ofőn hallgattuk a szokásos félév előtti papolást. Bár el kell az osztálynak Blankán, Martinon és Zalánon kívül szinte mindenkinek van egy vagy két egyese-kettese. Igen még nekem is. A nyelvtan. Most 2,3-ra állok, ami sajnos még nem hármas. De még csak most kezdtük Luke-al a korrepetációt, ebből csak év végére lesz valami eredmény.

-Délután találkozunk- szólt oda nekünk Hunor és már ott sem volt. Ketten ballagtunk hazafele Blankával, mert Alizért az anyukája jött, mert elmennek még vásárolni és onnan jön majd a garázsba. A kapunkhoz érve elbúcsúztam Blankától és megbeszéltük, hogy két óra múlva találkozunk. Jó gyerekhez méltóan nekiálltam megcsinálni a leckémet. Egyszer csak megcsörrent a telefonom, a szüleim kerestek.
-Sziasztok-köszöntem bele műmosollyal.
-Kislányom mi az hogy épp, hogy kettesre állsz nyelvtanból?-vágott az anyám a közepébe.
-2.3-ra állok az erős kettes-próbáltam védekeznek.
-Ne kötekedj! -szólt rám az apám
-Bocsánat
-Úgy engedtünk el Flóra, hogy jól teljesítesz.
-Jól teljesítek, nyelvtanon kívül mindenem ötös
-És az miért nem??
-Mert lehet, hogy évekig nem használtam-akadtam ki- de már dolgozom rajta,az egyik osztálytársam segít
-Ezt örömmel hallom, mert akkor nem mehetsz ki Amerikába sem most, sem a nyáron-mondta ki anya az ítéletet.
-Hogy mi?? Nem tilthatjátok meg elmenjek Valu szülinapjára. Keke már elengedett!
-De a mi gyerekünk vagy mi döntjük el. Szállj vissza a Földre lányom, már egy kontinensen élünk, úgyhogy van beleszólásunk az életedbe. -ilyenkor bezzeg az ő gyerekük vagyok- És ha év végééig nem lesz ebből a jegyből legalább egy négyes akkor hazafogsz jönni és magántanuló leszel és mellette kereshetsz majd munkát, mert már nem vagy tanköteles, legalább legyen valami hasznod is.-mondta ki az ítéletemet apa. Először nem is akartam elhinni, de az arcuk nagyon elhivalkodott volt. Már a sírás kerülgetett, így inkább nem vitatkoztam,hanem megígértem, hogy jó leszek és gyorsan elköszöntem, hogy tanulnom kell. Mondanom sem kell, hogy rá se tudtam nézni a könyvekre.

Másfél óra múlva Blanka talált rám, vörösre sírt szemekkel. 20 percébe telt mire sikerült kiszedni-e belőlem, hogy mi történt. Utána pedig közölte, hogy most elmegyek összeszedem magam, majd elindulunk s fiúkhoz és megmutatom, hogy nem vagyok értéktelen. 40 percbe telt  vállalható fejet varázsolni nekem. Így 3 után érkeztünk meg a srácokhoz
-Bocsi a késésért! 
-Akkor próbálhatunk?-kérdezte Hunor.
-Persze-mondták a srácok-Flóra?
-Ja, igen kezdhetjük- beálltam a mikrofon mögé és Luke-kal elénekeltük a srácoknak a dalt. Végig szinte csak neki énekeltem. Trixi ki tudod volna nyírni a szemével.
-Luke ez király lett-pacsizott le Márk a haverjával
-Köszi, de nem csak az én érdemem. Flóra is segített.
-Jaj ne csináld ez a te érdemed.- szólaltam meg halkan

-És Flóra te mit fogsz énekelni?-kérdezte Levi
-Hát lenne egy ötletem, de még nem végleges
-Na akkor mutasd-nyomot a kezembe Luke egy gitárt.

Bárhova megyek

Itt vagyunk
Minden megváltozik
Szembenézünk a holnappal, ahogy búcsút mondunk a tegnapnak
Egy fejezet véget ér, de a történet még csak most kezdődik
Mindenki lapoz egy oldalt

Úgyhogy tovább megyek
Elengedem
Kitartok a holnapig
De mindig őrzöm az emlékeket, miközben felfedezem, hogy ki is leszek
Lehet, elválunk, de remélem mindig tudod,
Velem leszel, bárhova megyek
Bárhova megyek

Nagyon izgatottan, alig tudok levegőt venni
Egymásra támaszkodunk út közben előre
A boldog vég az álmaink kezdete És tudom, a szíved velem van
Úgyhogy tovább megyek
Elengedem
Kitartok a holnapig

De mindig őrzöm az emlékeket, miközben felfedezem, hogy ki is leszek
Lehet, elválunk, de remélem mindig tudod,
Velem leszel, bárhova megyek, bárhova megyek

Itt az idő, hogy megmutasd a világnak, mondanunk kell valamit
Énekelni egy dalt hangosan, sosem tűnünk el
Tudom, hiányozni fogsz, de egy napon majd találkozunk
Sosem tűnünk el

Úgyhogy tovább megyek
Elengedem
Kitartok a holnapig
De mindig őrzöm az emlékeket, miközben felfedezem, hogy ki is leszek
Lehet, elválunk, de remélem mindig tudod,
Velem leszel, bárhova megyek

Bárhova, bárhova megyek

Ez a dal akkor született meg miután felültem a repülőre augusztus végén. Valu-val való búcsúzkodásomról szól.

-Flóra, ezt kell énekelned-mondta Márk miután befejeztem a dalt.
-Nem is tudom
-Pedig ennél jobb választás nem is lehetne.-válaszolta Blanka.
-Jó rendben-adtam be a derekamat

Az est további részében kaját rendeltünk meg elvoltunk. Szerencsére Trixi-nek el kellett mennie de Luke maradt. Nagyon örülök, hogy eljöttem, mert így legalább elterelődtek a gondolataim a pár órával ezelőtti beszélgetésről.