A föld hanyatlása nem volt olyan látványos mint, azt az emberiség hitte, hosszú és gyötrelmes haláltusa volt ez, mely több száz évig tartott. Nem száradt ki az óceán, ellenben a teljes élővilág, mely egykor a föld felszínét zöldellő paradicsomként lepte el, hosszú évek alatt sorvadt el a fejlett faj rabigája alatt nyögve. A környezet szennyezés lassan itatta át a lélegző bolygó bőrét, mélyen de fájdalom mentesen hatolt be annak húsába, hogy végül megfojthassa az életet. Az apró emberiség nem törődőm életvitele hamar bizonyítékot adott arra, hogy megfelelő felelősségteljesség birtoklása nélkül az életet nem lehet élni.
A tengerek és óceánok szinte forrtak a globális felmelegedéstől, a korallzátonyok két ezeregyszázra régi emlékek voltak csupán, meszes maradványaik meséltek csak a korról mikor még a víz az élet bölcsője volt. A hatalmas gleccserek zúduló könnyáradatai elárasztották a part menti városokat több millió embert sodorva el és ezzel hetekig megpuffadt hullákat mosott a víz az új partvonalra. De nem ez volt a legnagyobb csapás, Az ősi jég nem csak maradványokat képes magába zárni és megőrizni azt az utókornak, Rég elfeledett baktériumok és vírusok járványa tizedelte az életben maradottakat, pillanatok alatt ölve meg százezreket. A rengeteg holttest és dög, ami felhalmozódott megmérgezte a folyókat és a víz csakhamar ihatatlanná vált. A kihalás szélén az emberiség, ez a hajdan feltörekvő mára megtört faj, már csak egy reménysugárba tudott kapaszkodni. Az EHS Széria űrcirkálóiba. A több milliárd halottat hátrahagyva az emberiség utolsó maradéka elmenekült saját és elődei bűntette elől, némán és bűntudattól gyötörve, megtörve hagyták el az élet bölcsőjét, történelmüket, hitüket és egy részt magukból is hátra hagyva. két ezeregyszáztizenegy a menekülés éve volt. mindenki hátra hagyott mindent, valaki még szeretteit is, hogy megmenekülhessen. Beteg, rossz állapotú személy ugyanis nem részesült a kimenekítési protokollban és a védelmi droidok végeztek mindenkivel, aki megpróbált feljutni a bárkákra. Új otthonuk az időközben felépült Mars kolónia lett. Ami egy furcsa véletlen folyamán lett az emberiség utolsó menedéke.
kétezerötvenben egy hatalmas hold takarta el a vörös testvér egét. A mára már Iustitia névre keresztelt sárgás fehér vándorló kénkő bolygó megrekedt a Mars tömegvonzásában és Árész két fiát Phoboszt és Deimoszt felügyeli mind a mai napig, ahogy a nagy Római isten körött cikáznak fáradhatatlanul. Ezen eseményt követte a Mars megbetegedése. A világ tudósai mérlegelték a kockázatot és arra jutottak, hogy kétezerötvenhatban elindítják az első rakományt, és a gépesített munkásokat szállító hajót küldenek egy közel ismeretlen világ felé.
Ez elhúzódott egészen kétezerötvennyolcig, az indítás sikeres volt és ezt jelnek tekintették, így pedig ezen évek nem álltak másból, mint építési anyagot juttatni a vörös bolygóra. A Spacex, a NASA és még az európai-, Orosz-, Kínai űrügynökség is összefogott ezen nagyszabású projekt kivitelezése érdekében. A világ egyként fogott össze. Ekkorra a föld ökoszisztémája visszafordíthatatlanul károsult és már nem volt remény a megmentésre. Az első üvegdóm kétezerhatvannyolcban lett kész. Az utána következő megépítése már nem földi, hanem a Marsra telepített irányító rendszerrel folytatódott, így alig öt év alatt befejeződhettek a munkálatok.
Ez időtájt érkezett el a kataklizma első hulláma, erdőtüzek, áradások, időjárási anomáliák pusztítottak a teljes bolygón, elszakítva az embereket az áram, víz és minden addig nélkülözhetetlennek vélt dolgoktól. A nagy kontinensek belseje volt az egyetlen hely, ahol kevesebb volt a veszélyes zóna, így minden fontosabb tevékenységet Ázsiába helyeztek át. Ausztráliába a víz betört és a hatalmas sivatagot, sekély tengerré változtatta. A világ elit gárdája ekkor már a csillagok közé tekintett egyre gyakrabban. Ahogy a Mars egyre stabilabbá vált a testvére egyre labilisabbá. Amikor a harmadik EHS rakéta első fokozata levált, az űrközpont személyzete együttesen vett levegőt, ám az utazás, melyen harminckettő pionír vett részt még közel sem volt a végénél. A gyorsító gyűrű, melyre már az űrben csatlakozott fel, drasztikusan lecsökkentette az utazás időtartamát és biztonságosabbá tette a landolást az új világban.
Elkezdődött a Mars meghódításának második fázisa. Az üvegkupola alatt a terméketlennek hitt talajból, csakhamar fák és sárga gyep meredezett, új otthonként hirdetve a testvér felszínét. Azokon a hónapokon mikor a föld és a mars közti távolság a legkisebb volt, megállás nélkül érkeztek az űrcirkálók. Hatalmas építmények jöttek létre a vörös sivatagban. Napkollektor telepek, bányák, kutatóállomások, üvegdómok sokasága tarkította a kietlen pusztaságot. A földi élet kipusztulása előtt, a századfordulón egy elejtett mag kezdett csírázni a mars felszínén. Ez a kis árvaság nem egy hétköznapi cserje volt. A sok kutatás után, a megfeszített munka végül meghozta gyümölcsét. A nitrites talajban az élet, utat tört magának.
A felfedezés új erőt adott az emberiségnek. De a közelgő katasztrófát nem lehetett elkerülni. Végül a bűn utoléri a bűnöst és keményen meg kell lakoljon azért, amit elkövetett. A földi népesség közel kilencvennyolc százaléka vált eggyé az enyészettel.
A tengerek mint szilaj mének rohama követelte magának a felszínt, bekebelezve városokat, falvakat, embereket, gyermekeiket kimosva anyák karjai közül. Elkövette az ember a lehető leghatalmasabb bűnt. Megfojtott egy világot és végül az tort ült a gyilkosán.
Évek teltek el a katasztrófa óta. Egy faj depressziójából nehéz a felépülés, de az ember a világ legjobb építésze. Bármilyen rossz is legyen a körülmény, megtalálja a tovább haladáshoz szükséges szikrát. A Mars rövid szerető lesz csupán a történelemben, új otthont kell keresni és új életet kell teremteni.
A marsi kolónia élére egy fiatal és ambiciózus férfi került, aki remek politikai képességekkel rendelkezett. Edgar Johnstonnak rengeteg gonddal kellett szembenéznie. Le kellett csillapítani a megérkező friss telepeseket, tennie kellett valamit a kollektív depresszióval és mindenek előtt az EHS szériába új életet kellett lehelni, mely aztán az emberiség új célja is lesz. Adottságainak és köztiszteletének hála a gondok nagy részét sikerült elhárítania vagy csökkenteni. Ám a depresszióból sokan az erőszak útján találták csak meg a kiutat. Lázadások és véres gerilla harc vette kezdetét, úgy tűnt, hogy minden erőfeszítés ellenére ez a kipusztuló faj felemészti önmagát. Lehet csupán a véletlen, vagy valami felsőbb erő őrző gondoskodásának köszönhető, hogy a legsötétebb órában sikerült létrehozni egy mesterséges intelligenciát. Egy kis szobában, az emberiség tűréshatárának túlfeszítésének idején, mikor már nincsen tiltott tudomány, az elme megalkotta azt a gyermeket, melytől a legjobban rettegett, de egyben vágyott is ezen magzatra. A „Remoteless-one control hub AI" projekt nevezetű kutatás sikerrel zárult és létrejött egy központi agy, mely egy mesterséges intelligencia, de korlátozni lehetett. A rövidítése R1CH, a későbbi generáció már csak Richard néven fogja ismerni a gépeket. Nem tanúsított túlzott könyörületességet, melytől tartottak is, de ilyen válságos időben a szép szó vajnyi kevés. A kutató állomást ostromló habzó szájú csőcseléket felszólították a megadásra, ám azok ekkor nekirontottak a védelmi androidoknak, melyek ekkor őrületes poklot zúdítottak az agyatlan ősemberként diszkfunkcionáló állatokra. A fegyverek éles és fülsiketítő ropogása végig zengett a búra alatt és mire a zaj elcsendesedett, tömegsír vére patakzott a központ lépcsőjén. R1CH átvette a teljes búra felett az irányítást, új droid serege pedig megkezdte felszámolni a további csoportosulásokat. Az eset után nem kellett több áldozat ahhoz, hogy véget érjen a hosszú belháború.
Megtörve, leigázva de biztonságban az ember végre ismét nekiállhatott, hogy önmagát megmentse immár egy új faj társaságában, hogy ne legyen annyira egyedül.
A maroknyi ember kiknek száma a kétszázezert is alig ütötte meg, Edgar kancellár irányítása alatt fejlődni kezdett. A felesleges gének hamar kiestek az evolúciós öröklésből. Hatékonyság központúvá vált az emberi szemlélet, az empátia és az emberi élet került a háttérbe.
Kissé ironikus, hogy egy kihalás szélén táncoló faj egyedeinek élete az egyik legkevesebbet érő, mikor a faj fennmaradása kerül szóba. A közösülés valódi értelme teljesen visszaszorult és ténylegesen vágy kielégítésre maradt csak meg. A gyermek nemzés laboratóriumi környezetbe lett átemelve és szükség is volt rá a sok hormonális készítmény miatt mely csaknem meddővé tette a földi világot. Az android orvosoknak pedig minden műtét hamar rutinná vált. A betegségek és immunrendszer gyengítő vírusok és baktériumok legtöbbje is hamar az enyészetévé váltak, valamint figyelmen kívül hagyva az egyén sajátos nézeteit, mindenkinek utódot kellett nemzenie és megkötés nélkül bárki nevelhette ezzel is javítva az emberi összetartást. Az iskolákban szülői gondviselést tanultak a feltörekvő generációk ahogy a késői órákban a felnőttek is megtanulták kötelezően, hogy mit jelent egészséges lelkű utódot adni a társadalomnak.
Évtizedek teltek el, de a világégés pár utolsó szemtanúja még ma is az új generáció között él óva intve a feltörekvő nemzetet arra a hibára, amit régen ők követtek el és ennek ára nagyobb volt, mint bármi amit előtte ismertek.

Edgar kancellár halála még fiatalon érte utol, túlterhelte elméjét arengeteg megoldatlan és megoldásra váró gond és az irodájában egy végzetesagyvérzés vitte el. Tulajdon fiának karjai között lehelte ki a lelkét, debiztosítva a következő kancellár kilétét.
Az ifjabb Edgar Johnston hamar magához ragadta a hatalmat és ugyan olyanvasszigorral és az apjától eltanult elvi rendszer szerint irányította akolóniát. Az első kancellár hagyatéka így tovább élhetett. Mindez csupán egyideig. Elkezdte a hatalmas sárkány építésének előkészületeit. Az EHS szériaóriási, addig nem látott technológiával felvértezett meghajtó rendszere lesz azemberiség második modern csodája.
A legelső teszt csupán egy, egy személyes kishajót vértezett fel a hatalmaserővel. Adam Shepherd az EHS-tizenegy későbbi parancsnoka irányította a kiscirkálót és megkerülte vele rekord idő alatt a Jupitert.
A félhiper hajtómű második, ám igazán nagy tesztje katasztrofális lett, és ahetven fős legénységet szállító hajó a túl gyenge orrmeghajtók miattfékezhetetlen bikaként vágtatott bele a Kuiper-övbe, amit aztán két év utánsikerült felfedezni. Anderson kapitány és a teljes legénység holtan lebegett ahajó szétvetett testében. Nem volt olyan nehéz az embereket visszalökni amételybe és ez a hír megrázta a kicsi és törékeny világot melyet eddigépítettek. De nem adták fel és tovább léptek, ki mekkora erővel és akarattal.

A munkálatok lassan befejeződnek, a tesztek nagy része már lezajlott és afelmerülő problémák jó részét megoldották, azonban a legénység figyelmét azutolsó ellenőrzések kötik le.