Egy darabka mennyország

Vincének nagyon erősen kell koncentrálnia, hogy ne mozdítsa meg a kezét. Érezni Rebeka forró és selymesen sima bőrét olyan, mintha valaki bűbájt szórt volna rá, amitől a teste olyannyira tele lett vággyal, mint ahogyan még soha. Minden porcikájával kívánja a lányt. Őrülten szeretné felfedezni Rebeka testét, vágyik arra, hogy az ujjain érezze a lány vágyának bizonyítékát, hogy belevesszen a forró, lágy puhaságba, még inkább arra, hogy lássa Rebeka arcán szétomlani a gyönyört, de ha belepusztul, akkor sem rezzen addig, amíg Rebeka engedélyt nem ad rá.

Ebben a pillanatban nem könnyű gondolkodni, de Vince még a szenvedély buja ködébe burkolva is tudja, hogy túl gyorsan halad. Nem lett volna szabad ennyire kapkodnia, be kellett volna érnie egy csókkal. De Rebeka teste olyan, mint egy érzéki látomás, mint egy életre kelt erotikus fantázia, lehetetlen betelni vele, lehetetlen neki ellenállni.

A lány félénk és talán gátlásos is, ezt Vince már az első találkozásuk óta tudja, ő meg már másodszor rohanja le és megy túl messzire. De mint korábban a boltban, most sem tudott megálljt parancsolni magának. Ha Rebekával van, a teste mintha önálló életre kelne, és baromira nem törődne azzal, amit a józanság diktál. Más nőkkel Vince sosem érzett ilyet, mindig kordában tudta tartani a vágyait, de Rebeka mellett egyszerűen elszáll. Ez a lány veszélyesebb, mint bármilyen drog.

Ha vele van, úgy foszlanak semmivé a határok, mintha soha nem is lettek volna. Mintha Rebeka és ő nemcsak most ismerkedtek volna meg, hanem mindig is ismerték volna egymást. Ennek talán ijesztőnek kellene lennie, sőt, Vince biztos benne, hogy ettől halálra kellene rémülnie, már csak azért is, mert soha még csak hasonlót sem érzett, de Rebekával lenni egyszerűen nem lehet ijesztő, akkor sem, ha összezavarja és felkavarja az érzéseit, ha nemcsak a testét, a lelkét is úgy éri el, mintha egymás előtt mindketten áttetsző üvegből lennének, és mindent látnának.

Még megérinteni és megcsókolni őt is ismerős érzés – kicsit olyat, mintha megtalálta volna, amit mindig is keresett, mintha nem kellene felfedeznie a lányt, mert már pontosan ismerné. Mintha már tudná, mitől indul be, hogy mivel fokozhatja végletekig a testét tépő vágyat, hogy mivel sodorhatja az őrület határára.

Vince több kapcsolata is kezdődött már szexszel, és máskor sem kellett sokáig várnia, hogy egy nő le akarjon vele feküdni, egy-két randi, és az ágy rugói máris nyikorogtak. Számára a szex olyan természetes, mint levegőt venni. Tizenhat évesen, egy nála két évvel idősebb lánnyal vesztette el a szüzességét, és már akkor is tudta, mit tegyen, nem volt benne tétovázás vagy félsz. Hamar rájött, hogy ha figyeli a partnere rezdüléseit, abból pontosan kiolvashatja, hogy mikor jó az, amit csinál, és mikor nem. Minden nő máshogy reagál az érintésekre, vannak persze pontok, amelyek ritka kivételektől eltekintve mindig bejönnek, de az már nem mindegy, kit hogyan érint. Minden nő rejtély, és Vince imádja felfedezni ezeket a rejtélyeket, de soha nem érzett még ahhoz fogható izgatottságot, mint most Rebeka mellett.

Nem áltatja magát, tudja, hogy nem egyszerű ember, a legkevésbé sincs könnyű természete. A fáradtságtól mogorva lesz, a gúny mintha a vérével együtt csörgedezne az ereiben, néha magába zárkózik, és nem kedves – volt olyan barátnője, aki szerint egyenesen elviselhetetlen –, de arra akkor is büszke lehet, hogy soha nem volt még olyan barátnője, akit ne tudott volna egymás után akár többször is a csúcsra juttatni.

Ha mindezt számításba veszi, most sem mondhatná azt, hogy túlságosan rohannak, de érzi, hogy Rebeka fél. Talán voltak már rossz tapasztalatai, talán csak szégyellős, de az is lehet, mélyebb érzelmekre van szüksége ahhoz, hogy valakinek odaadja magát. Amennyire már megismerte Rebekát, egyiket sem tartja lehetetlennek.

Vannak pillanatok – néhány félszeg vállvonás, egy-egy ijedt tekintet –, amelyek megkérdőjelezhetetlenül elárulják, hogy Rebekában nem teng túl az önbizalom, és az is egyértelmű, hogy nem szokott hozzá ahhoz, hogy az alakját hangsúlyozza, pedig Vince szerint Rebeka nem egyszerűen csak gyönyörű, hanem tökéletes. Bár még nem látta, de elég volt a kezébe zárni a lány mellét, hogy tudja, sosem érintett még ennyire édesen puha és formás mellet. A dereka finoman ívelt, a csípője lágyan kigömbölyödik, a hasa finom bőre pedig arra csábítja, hogy addig csókolgassa, míg a lány sikongatni nem kezd.

Vince alig várja, hogy mindezt megtegye, alig várja, hogy meztelenül csodálhassa meg Rebeka testét, de tudja, hogy ez nem most lesz. Most talán az lenne a legbölcsebb, ha visszavonulót fújna. Megmozdítja a kezét, de mielőtt elhúzhatná, Rebeka remegősen megfogja.

– Én... – Rebeka nagyot nyel, egy pillanatra félrenéz, aztán mégis vissza. Összekapcsolódik a tekintetük, és Vince látja Rebeka szemében a vágyat, ugyanazt a vágyat, ami az ő testét is majd' szétfeszíti, de látja a félelmet is.

Rebeka megnyalja az ajkát, amitől Vince vére újult erővel lódul lentebbi tájékai felé, pedig lehetetlen, hogy annál is keményebb és merevebb legyen, mint amennyire már most az.

– Szóval... – kezdi reszketeg hangon a lány, majd nagyot nyel, és csak úgy folytatja. – Nekem nem mindig van orgazmusom. Öhm... hát, nem jön könnyen, és... nem akarom, hogy emiatt... szóval volt olyan barátom, aki...

– Akkor az egy fasz volt – szakad ki Vincéből önkéntelen, meg se várva, hogy Rebeka befejezze, mert nagyon is jól el tudja képzelni, milyen lehetett az a barát. – Ne haragudj, nem akartam durva lenni.

– Nem, igazad van, tényleg elég nagy... vagyis hát igazából kicsi – kuncog idegesen Rebeka, és Vince egyszerűen imádni valónak találja. – Ő volt az első. Nem is értettem, mire fel a nagy felhajtás, mikor az egész inkább kényelmetlen és kellemetlen, mint jó. De utána jobb lett, viszont... szilveszterkor együtt mentünk egy házibuliba. Rányitottam, ahogy egy másik lány épp... előtte térdelt, és... azóta a szilveszter nem tartozik a kedvenc ünnepeim közé – szusszant Rebeka, és a szemében a megalázottság fájdalma kísért.

Vince kezdi már érteni, miért nem rajong a lány a decemberért. Vajon mi minden történt még vele ebben a hónapban? Vajon minden naphoz tapad valamilyen rossz emléke? Mennyi fájdalommal átitatott titok lapulhat meg benne? Nem csoda, ha úgy érzi, utálja a hónap.

Vince mellkasa fájón összeszorul, és ebben a pillanatban már nincs vágy, csak makacs eltökéltség, hogy a lány összes rossz emlékét felülírja. Eltörölni talán nem lehet őket, de adhat helyette jobbakat – és adni akar, annyit, hogy Rebekának a decemberről már ne a fájdalom jusson eszébe.

– És – szólal meg újra bizonytalanul a lány – volt olyan kapcsolatom, ahol... hát, ez nagyon gáz, főleg, hogy még alig ismerjük egymást, és... áh, mindegy, szóval hiába igyekezett az exem, én nem... nem mentem el. – Rebeka szomorkásan és árnyalatnyit keserűen elhúzza a száját. – Mindig... félek lefeküdni valakivel, mert... nem tudom megjátszani, hogy jó, ha egyszer nem jó, de... ettől a pasik... nem is tudom, megijednek, mintha... baj lenne, hogy nem jön csettintésre az orgazmus. Ettől persze én is rosszul érzem magam, és nem akarom, hogy kettőnk között ezért... ezért ne működjön a dolog. – Rebeka bátortalanul pillant rá, a szája félénken rezzen. – Veled más, én... jobban elengedem magam, de talán most se lesz máshogy.

Vince egy pillanatig mintha lebegne. Rebeka szavai mögött felsejlik, hogy a lány is érzi ugyanazt, amit ő, hogy ez a kapcsolat számára sem olyan, mint bármelyik korábbi. Vince nagyon szeretné, hogy tényleg így legyen, és nagyon szeretné megmutatni Rebekának, hogy bármennyit is kell küzdenie az orgazmusáért, ő aztán nem fog belefáradni, de semmit nem akar erőltetni.

– Rebeka – sóhajtja Vince, és felfelé fordítja a tenyerét, hogy megszoríthassa a lány kezét. – Nem kell kapkodnunk, nem foglak sürgetni. Csak annyit akarok, amennyire készen állsz, és megértem, ha ez most gyors...

– Gyors, rohadt gyors, de akarom – szakad ki hirtelen a lányból egészen úgy, mintha nem is akarta volna kimondani. Ezt erősíti meg, hogy a szeme elkerekedik, és meglepetten pislog. – Én tényleg akarom – suttogja megilletődve. – Csak... ha esetleg nem élvezek el... szóval az nem azt jelenti, hogy nem jó. Néha még én se tudom elérni, hogy elélvezzek.

Vince elfelejt levegőt venni, nem pislog, és azt sem tartja kizártnak, hogy még a szíve sem dobog. Ha elképzeli Rebekát, ahogy magát kényezteti, esetleg a fürdőkádban feküdve, a nadrágja még veszettebbül szorít, mint eddig. Őszintén reméli, hogy lesz alkalma látni, ahogy Rebeka magához ér, ahogy a kezébe fogja a mellét, ahogy a lába közé nyúl – bármit megadna azért, hogy ezt végignézhesse.

– Biztos? – nyögi ki Vince rekedtesen. – Mármint akarod? – teszi hozzá, mert Rebeka megránduló szájjal, furcsán néz rá. – Elkalandoztam – mosolyodik el Vince bocsánatkérőn.

– Merre? – pillant rá pimaszul a lány.

Vince közelebb hajol Rebeka füléhez, mert azt már megjegyezte, hogy a lány különösen érzékeny arra, ha a fülébe suttog, és közben finoman megérinti a szájával a fülét.

– Elképzeltem, hogy magadhoz érsz. Hogy a melledet simogatod. – Rebeka élesebben vesz levegőt, a szája leheletnyit elnyílik. – Aztán két ujjad közé csippented a mellbimbódat, és finoman morzsolgatod, miközben a másik kezeddel végigsimítasz a hasadon. Széttárod a lábad, és megérinted magad. – Rebeka ajkáról zilált nyögés olvad a levegőbe. – Hogy a melledet ugyanabban az ütemben simogatod, ahogyan a csiklód. Először csak lassan, aztán egyre gyorsabban, és a lábad remeg, az arcod kipirul. Behunyod a szemed, és kapkodva lélegzel. – Rebeka tényleg behunyja a szemét, de kapkodva jelenleg Vince lélegzik. Sose érzett még ennyi vad és tombolni vágyó kéjt a testében, sose feszült még ennyire türelmetlenül az ágyéka. – Aztán mélyebbre csúsztatod a kezed, és az ujjad forró nedvességbe siklik. – Rebeka feneke picit elemelkedik a kanapétól, mintha csak érezné mindazt, ami Vince képzeletében életre kelt. – A kezed felé lököd a tested, a csípőd ütemesen mozog, hogy még mélyebbre érj magadban. Az egyik ujjad mellé egy másik is csatlakozik, és a vágyad forrón végigcsorog a combodon.

– Istenem – zihálja Rebeka.

– Remegni kezd a tested, és már alig bírod mozgatni az ujjaid, már mindjárt ott vagy – susog Vince fülledt nyáréjszakák sötétségével a hangjában, és közben finoman megnyalja Rebeka fülét. – Amikor elélvezel, az egész tested elernyed, és az arcod kisimul. És én mindezt végignézem – fejezi be Vince rekedten, és ahogy elhagyják az ajkát a szavak, megmozdítja a kezét. Rebeka nem mond semmit, nem tiltakozik, és Vince nem kér újra engedélyt. Orgazmust akar adni Rebekának, és ha belegebed, akkor is adni fog.

Nem próbálkozik azzal, hogy becsúsztassa a kezét a farmer alá, térre van szüksége, úgyhogy egyszerűen kigombolja a nadrágot, majd lehúzza a lányról – megkönnyebbül, hogy Rebeka tétovázás nélkül segít.

– Gyönyörű lábad van, Rebeka – morogja Vince, és a kezével máris megérinti a lány puha bőrét. A térdétől indul, és lassan felcsúsztatja a kezét a combján, vigyázva arra, hogy ne érjen még a lány öléhez, pedig a forróság kínzón hívogatja. De annyira fel akarja izgatni Rebekát, hogy a lány úgy érezze, belehal, ha nem érinti meg. A férfiak hajlamosak elfeledkezni arról, hogy a nőknek sokkal több ingerlés kell ahhoz, hogy igazán felizguljanak, márpedig Rebekának talán még a szokottnál is többre van szüksége.

Vince nem akarja azzal feszélyezni Rebekát, hogy a bugyiját is lehúzza, ezért nem ér hozzá a fekete, csipkeszegélyes anyaghoz, csak a szegély mentén egyetlen ujjával épp csak érintve a lány bőrét végigsimogatja a hasát. Közben finoman a lány fülét érinti a szájával, majd a nyakára tapasztja a száját, és a nyelvével simogatja a lány bőrét. Rebeka oldalra fordítja a fejét, és kéjesen felsóhajt. Vince most a combját érinti újra, könnyen és puhán, apró köröket rajzol a sima bőrre, míg Rebeka önkéntelen szét nem húzza kicsit a lábát.

Mosolyízű lesz a csók a lány nyakán. Vince szíve hevesen dobog, legalább annyira, mint ahogy a lány vére pulzál a nyelve alatt. Mindjárt, mindjárt megérinti, csak még egy picit kell várnia. A lány állát csókolja, lassan, puhán, és amikor eléri a száját, Rebeka még jobban kitárja magát előtte. Vince a bugyin kívül érinti meg a lányt, de még így is nedvesség tapad az ujjára.

– Kíváncsi vagyok rá, milyen az ízed – morogja mélyen rezgő hangon. – Előbb-utóbb megkóstollak majd, a nyelvem lesz ott, ahol most az ujjam, és a számba fogom szívni a csiklód, aztán pedig mélyen beléd nyalok.

Rebeka teste leheletnyit megremeg a szemtelen szavaktól, mire Vincéből elégedett morranás szakad fel. Vince nem tudja megállni, elveszi a kezét és az orrához emeli. Mélyet lélegzik, miközben Rebeka tágra nyílt szemmel bámulja.

– Mennyei az illatod – somolyog Vince –, az ízed is az lesz. – Tétovázás nélkül visszateszi a kezét, és ezúttal merészebben érinti meg Rebekát. – A bőröd illatát és ízét is imádom, Rebeka. Sose volt még rám semmi ennyire hatással, mint te. Bárhogy mozdulsz, bárhol érintelek meg, attól máris kőkemény leszek – motyogja érdes hangon. Rebeka elnyílt szájjal, élesen vesz levegőt, és Vince kihasználva az alkalmat, a nyelvével a lány szájába hatol. Féktelenül csókolja Rebekát, és a lány pont ugyanúgy viszonozza a csókot.

Vince még kamaszkorában sem érzett annyi sóvárgást, hogy egy lány bugyijába nyúljon, mint most, de még mindig csak az anyagon keresztül simogatja Rebekát. Csak akkor dugja a kezét a bugyi alá, amikor Rebeka csípője hívogatóan megemelkedik, de akkor egy pillanatot sem tétovázik. Ahogy megérzi a forró és nedves húst, nemcsak Rebeka, ő is felnyög.

Lassan kezdi simogatni a lányt, de Rebeka türelmetlenül felfelé löki a csípőjét, és akkor erősebben és durvábban dörzsöli. Elszakad a lány szájától, és visszatér a nyakára. Rebeka minden ziháló nyögése és sóhaja mintha a testébe olvadna és lángokkal töltené meg.

– Kérlek – nyöszörgi elhalón a lány.

Vince óvatosan kitapogatja a hívogató, lüktető rést, majd lassan Rebekába csúsztatja előbb csak egy, aztán két ujját, közben pedig tovább játszik a csiklóján. Alig húzza ki és tolja vissza párszor az ujjait, Rebeka teste megfeszül, a hüvelyfala pedig rátapad az ujjaira. Vince picit erősebben dörzsöli a lány csiklóját, és mohón megszívja a nyakát. Érzi, hogy csak pillanatok kérdése, hogy Rebeka mindjárt elélvez, de akkor a lány egész teste elernyed anélkül, hogy orgazmus rázná meg.

Rebeka frusztráltan felsóhajt.

– Ne haragudj – suttogja, a hangjában érezni a szégyent. Vince szíve összeszorul a gondolatra, hogy Rebeka talán most úgy érzi, hogy valami hiba van benne. – Én... – Vince érzi, hogy Rebeka tehetetlenül megvonja a vállát. Felemeli a fejét, és a lány könnybe lábadt szemébe néz.

– Csak azért, mert egy picit küzdeni kell, még nem fogom feladni – jelenti ki Vince szilárdan, kétséget sem hagyva a felől, hogy a legkevésbé sem csalódott azért, mert Rebeka nem élvezett el.

Nem hagyja szóhoz jutni vagy tiltakozni a lányt, az ajkára hajol, és újra keményen megcsókolja. Rebeka kicsit erőtlenül és elveszetten, de aztán egyre bátrabban viszonozza a csókot. Mikor a nyelvük már tombolva táncol, Vince újra megmozdítja a kezét. Rebeka nyögve megemeli a csípőjét, de Vince ezúttal nem adja meg neki, amit kér, helyette picit begörbíti az ujjait, és annyira lelassít, hogy Rebeka a hüvelye minden milliméterén érezze, ahogy egyre mélyebbre hatol benne – újra és újra.

A lány légezése kapkodóssá válik, és a teste újra megfeszül. Vince érzi az ujjain, hogy a hüvelye gyengén megremeg. Még jobban begörbíti az ujját, és most gyorsít a tempón, közben pedig újra megérinti a lány csiklóját is, de nem mozdítja meg az ujját, csak erősen a kemény kis gömbre szorítja.

Rebeka még feljebb tolja a csípőjét, de Vince megint nem azt teszi, amit a lány némán kér, helyette hirtelen kirántja belőle az ujjait, és a tenyerével a bugyin kívül a lány puncijára csap, nem durván, nem erősen, csak annyira, hogy a merészebb érintés még tovább ingerelje a lányt. Rebeka felsikkant és megremeg, mire Vince megismétli a mozdulatot, aztán még egyszer, majd finoman és óvatosan, nehogy véletlenül fájdalmat okozzon, újra a bugyiba csúsztatja a kezét és a lányba nyomja az ujját.

Rebeka ebben a pillanatban hátraveti a fejét és felsikolt. A teste remeg, a hüvelye erősen megrándul, nem egyszer vagy kétszer, hanem mintha abba se akarná hagyni. Vince felemeli a fejét, és nézi, ahogy Rebeka arcán szétomlik a gyönyör. Úgy érzi magát, mintha király lenne az egész univerzum felett. Basszus, sose volt még ilyen érzés látni egy nő gyönyörét! Sose érezte azt, hogy az ágyéka majd' szétrobban, de mégis mintha ő is elélvezett volna.

Mintha ebben a pillanatban megízlelné a mennyországot.

Rebeka pislogva nyitja ki a szemét, a tekintete merő csodálkozás. A teste még puhán mindig meg-megremeg, ahogy visszhangot ver benne az orgazmus. Vince óvatosan és lassan kihúzza a lányból az ujjait, gyengéden megérinti a csiklóját, amitől Rebeka újra megremeg. Vince nem tudja megállni egy elégedett mosoly nélkül, de mosolyog Rebeka is, ragyogón és csodálatosan.

– Én... köszönöm. – Rebeka zavartan beharapja az ajkát, a tekintete peremére bizonytalanság könyököl.

– Bármikor – súgja Vince. Nem kifejezetten a szavak embere, legalábbis ami az érzéseket illeti, nem ért ahhoz, hogy kell valakit megvigasztalni vagy megnyugtatni, de reméli, Rebeka megérti, hogy ő hálás azért, amiért a lány elengedte magát mellette. Gyengéden megcsókolja Rebekát, igyekszik mindent, amit nem tud kimondani, belesűríteni a könnyű, puha érintésbe. Mikor újra egymás szemébe néznek, Rebeka tekintetében már nincs nyoma zavarnak.

– Ez hihetetlen volt – sóhajtja Rebeka, és olyan édes megadással néz fel rá, ami összepréseli Vince mellkasát. Eddig is érezte már, hogy mindent meg akar adni Rebekának, hogy bármit megtenne a bizalmáért és azért, hogy megvédje minden csalódástól, de most valósággal fáj benne ez az érzés.

Rebeka kicsit közelebb bújik a férfihoz. Vince a lány hasára fekteti a kezét, és mosolyogva néz a lágyan csillogó nyárzöld szempárba.

Talán percekig merülnek el egymásban, talán sokkal tovább, Vince nem tudja, de nem is érdekli. Aztán Rebeka hirtelen mélyen elvörösödik.

– Ne haragudj, te most még...

Vince halkan elneveti magát.

– Az előbbiek után talán még órákig állni fog – közli pimasz mosollyal és akarata ellenére árnyalatnyi gúnnyal, de bízik benne, hogy Rebeka nem érti félre, mert a gúny nem neki, inkább önmagának szól –, és valószínűleg akárhányszor eszembe jut majd, ami történt, újra vigyázzba vágja magát, de nem számít, rohadtul megérte – lehel csókot Rebeka szájára.

– Nem akarod, hogy...

– Nem, ma nem – vág közbe Vince. Igazából mennie kellene. Rebekának pihentetnie kell a kezét, neki holnap korán kell kelni, mert meló van, és egyébként sem lenne bölcs ötlet maradni. Pedig semmire nem vágyik jobban, minthogy a karjába zárja és egyszerűen csak ölelje a lányt, de ha megteszi, akkor aligha bírja ki, hogy ne avassa be a tervébe, márpedig ennek még nincs itt az ideje. Vasárnap, amikor már valóban felkészülten érkezik, elmond neki mindent. Őszintén reméli, hogy Rebeka nem küldi majd el a búsba.

– Mit gondolsz – puhatolózik Vince halkan –, még mindig utál a december?

– Talán már kezd irányomba megenyhülni – kuncog Rebeka, de rögtön el is komolyodik a tekintete. – Vagy csak Kajla valóban igazi őrangyal – jelenti ki, de ahogy néz, az inkább azt súgja, mintha Vincét tartaná őrangyalnak.

Vince nem bánná, ha tényleg rászolgálhatna erre a szerepre.

– Az jó, akkor vasárnapig vigyázni fog rád – sóhajtja.

A francba is, semmi kedve még menni, de akkor is muszáj. Holnap és holnapután is dolgozik, és már most is hulla, Rebeka mellett pedig esélytelen, hogy lecsillapodjon és elaludjon. Morcosan összevont szemöldökkel pillant a lányra.

– Utálom, de most már tényleg indulnom kell – jelenti komorsággal összekent hangon.

– De vasárnap...

Vince egy csókkal fojtja Rebekába a szavakat.

– Itt leszek.