Egyszer volt, hol nem volt... Két birodalom: a Tűz birodalma és a Jég birodalma. Ezt a két birodalmat az Árnyak erdeje választotta el egymástól, és mind a két helyen egy-egy királyi család uralkodott. Mindenki boldogan élt a saját kis világában, nem volt ellenségeskedés. Igen ám, de egyszer valami mégis véget vetett ennek a nyugalomnak. A tűz hercege már jócskán betöltötte a 18. életévét, de sajnos egy ottani hercegnő sem tetszett neki igazán. Nem tudta, hogy mitévő legyen, hiszen maholnap már házasodnia kéne. Bánatában sétált egyet az Árnyak erdejében, amikor megjelent előtte egy gyönyörű kristályhintó. A jég fehér és kék színei csak úgy játszottak a napfényben, és ahogy a kocsi elhaladt a tűzherceg előtt, a fiú megpillantotta benne a jéghercegnőt. A lány eszméletlenül szép volt a komoly és rideg tekintetével. A herceg azonnal beleszeretett. Titokban követni kezdte a hintót, amíg végül elért a Jég birodalmáig. Igaz, fázott ott egy kicsit, de nem érdekelte, mert belülről fűtötte a szerelem. A hercegnő kiszállt a hintóból és lassú, kimért léptekkel elindult a jégpalota felé. A fiú képtelen volt tovább várni. Előbújt és azonnal a lány elejébe sietett.

– Felség! – hajolt meg előtte a tűz hercege üdvözlésképpen.

A hercegnő csak felvonta a szemöldökét és a mutatóujjával felemelte a fiú állát.

– Azt hiszem, eltévedtél.

– Milyen hűvös az érintése...

– A te bőröd meg milyen... Forró.

Egy csodát láttak maguk előtt, de sajnos a lány nem tudta ugyanazt érezni, mint a másik.

– Felséged szépsége határtalan. Hadd kérjem meg a kezét már most! – ereszkedett térde az ifjú.

– Sajnos ez lehetetlen – hunyta le a szemét a hölgy és azzal bement a palotába.

A herceg csalódott volt, de nem adta fel. Tudta, hogy a tűz és a jég összeférhetetlen egymással, de ő még azért is udvarolt a hercegnőnek. Ahányszor az visszautasította, annyiszor próbálkozott újra, amíg végül csak egy icike-picike láng maradt belőle. Azt a lángot a jég hercegnője a kezébe vette, lefagyasztotta és a többi jégbe zárt láng mellé helyezte.